Öngyilkos drónok az ukrán háború csodafegyverei + galéria

Az orosz–ukrán konfliktus alapjaiban változtatja meg a modern hadviselést. A harctereken tömegesen jelennek meg a távirányítású, mindent látó, halálos drónok. A lassan két éve tartó hadműveletek a tél beköszöntével lelassulnak, a nagy csapatmozgások helyett raszputyica, a mindent elöntő sár az úr. Herszonban viszont nem hallgatnak a tüzérségi gránátok – hiába remélik az ottaniak a háború végét.

Fotó: Szabó Gergely

A harcokban az oroszok és az ukránok is tömegesen alkalmaznak öngyilkos drónokat. A katonák felismerték, hogy az egyszerű, akár boltban megvásárolható, kis méretű drónokra robbanóeszközök köthetők, amelyekkel készületlenül lehet érni az ellenséget. Az olcsónak mondható, szinte házi fegyverek harckocsikat, földön álló vadászgépeket is el tudnak pusztítani, amelyek értéke – a kioltott emberéletet nem számolva – a befektetett összeg több tízezerszerese.

A drónokat a támadni kívánt célponttól függően szerelik fel a kiválasztott robbanószerekkel. Fotó: Szabó Gergely

Bárhonnan (fentről, oldalról vagy hátulról) támadhatnak. Az ellenség így nem tudja pontosan kiszámítani, honnan érkezik a csapás. Sötétben is látnak, így nehéz elbújni előlük. Az eddig bevált fedezékek hamis biztonságérzetet adnak a katonáknak: sem a lövészárok, sem az ötventonnás harckocsik, sem az épületek nem védik meg már az embert.

Házilag barkácsolt halálos ukrán drónok

A drónokra általában RPG páncéltörő gránátokat, aknavető lőszereket, gyalogsági gránátokat erősítenek fel csőkötegelővel – annak függvényében, hogy mit akarnak elpusztítani. A jobban védett célokhoz, így a harckocsikhoz más szükséges, mint a teherautókhoz vagy az ellenséges katonákhoz. Az élőerő ellen az ukrán katonák házilag készítettek speciális repeszromboló gránátot, amelyen a robbanóeszköz köré fémköpenyt szerelnek, hogy a robbanáskor a szétszálló repeszek minél szélesebb körben pusztítsanak.

A drónoperátorok bármilyen célt megsemmisíthetnek, amely a felderítő képernyőjén feltűnik. Az irányítók jobban szeretik a harckocsikat vagy teherautókat elpusztítani, mivel azok nagyobb anyagi értéket jelentenek. Ha a robbanás nem végzetes egy katona számára, akkor a segítségére siető társai könnyű célpontot jelentenek a következő támadásnál.

Az öngyilkos drónok közé tartoznak a nagy hatótávolságú, irányított légibombák is. Ide sorolhatók az oroszok által nagy számban alkalmazott, feltehetően iráni származású Shahed drónok. Ezek az egyszerű felépítésű szerkezetek akár a legmodernebb légvédelmi rendszereken is képesek keresztüljutni, mivel alacsonyan szállnak, lassúak, nem bocsátanak ki nagy hőt, tehát a modern radarok nehezen észlelik őket. Általában nagy számban támadnak, így a légvédelem csak egy részüket képes lelőni, a többi drón hatalmas pusztítást okoz. Az ukrán hadsereg korábban MiG–29-esekkel próbálta megsemmisíteni ezeket az eszközöket, de az egyik Shahed lelövésekor a vadászgép annyira károsodott, hogy lezuhant, így felhagytak a módszerrel.

Herszon, a kettéosztott város

A harctereken tömegesen jelennek meg más, új fejlesztésű orosz drónok is, amelyeket például Herszon környékén lehet bevetni. A Krímhez közel eső, délukrán várost a konfliktus kezdetekor az oroszok elfoglalták, majd a villámháborús tervek összeomlásakor feladták a nehezebben védhető részeket, és visszavonultak a Dnyeper bal partjára. 

Jelenleg település folyótól jobbra eső részét az ukránok, a balra eső területet pedig az oroszok irányítják.

A két hadsereg a Dnyeper partjairól néz egymással farkasszemet.

A városba be- és kijutni csak ellenőrző pontokon keresztül lehet, a bevezető út mentén szétlőtt, kettészakított épületek, összedőlt házak jelzik a háborút. Más ukrán városokban támadás esetén szólnak a légvédelmi szirénák, Herszont azonban folyamatosan lövik. Az emberek megszokták már, hogy szirénák hangját helyettesíti a tüzérségi gránátok becsapódásának öblös morajlása. Ottjártamkor, egyik este orosz rakéta csapódott be a város központjában. Elpusztított egy humanitárius központot, és több méter mély krátert hagyott maga után. Még lángolt az épület, amikor odaértem, az emberek próbálták a romok közül menteni a menthetőt.

A háborút leginkább a civil lakosság szenvedi meg. Aki tudott, elmenekült a harcok elől, a városból mégsem tűnt el az élet: itt maradtak a csonka családok, hiszen az édesanyáknak nem volt hova menniük gyerekeikkel, miután férjük beállt katonának; az idős házaspárok, akik nem akarták elhagyni otthonukat, mert féltek, hogy túl idősek az ismeretlenbe utazáshoz, és olyanok is vannak, akik visszaköltöznek. Kék ponyvával takarják le a tetőket, hogy így javítsák meg ideiglenesen a gránátok ütötte lyukakat. A napi teendők ellátása után mindannyian otthonukban várják az éjszakai támadást, és ha megérik a reggelt, közömbösen takarítják a romokat, söprik össze az ágyúzásból maradt fémrepeszeket és a betört ablakok üvegszilánkjait, majd kartonlapokkal fedik az ablaktáblákat, hogy ne fagyjanak meg télen. Így az utcákon többen sétálnak, a piacok tele vannak, néhol még a buszok is közlekednek. A megkopott háborús plakátok a konfliktust a jó és rossz harcaként ábrázolják, amelyben a hazájukért küzdő ukrán katonák az orkoknak vagy élőhalottaknak mutatott oroszokkal csatáznak.

A háború a személyes tragédiákat is hoz. Egy herszoni család háza mellett az orosz tüzérségi gránátok fémrepeszei megrongálták a gázvezetéket, így megszűnt a gázellátás. Hiába kérték a hatóságok segítségét a javításban, a hivatalos szervek szerint mivel a vezeték a házon fut, a helyreállítást a lakóknak kell fizetni, és a hatóság csak azután intézkedhet, ha az összeget előre megkapja. 

A családnak nincs pénze, örülnek, hogy életben maradtak a harcok közepette, ám gáz nélkül nem tudnak fűteni, így télen halálra fognak fagyni. A hivatalos szerveket ez hidegen hagyja.

A hasonló esetek nyomán is bizakodnak Herszon lakói, hogy a háború minél előbb véget ér, és éjszaka végre nem a tüzérségi gránátok becsapódására alhatnak el.

Borítókép: Drónkezelő katona az ukrán fronton (Fotó: Szabó Gergely)