A harcokban az oroszok és az ukránok is tömegesen alkalmaznak öngyilkos drónokat. A katonák felismerték, hogy az egyszerű, akár boltban megvásárolható, kis méretű drónokra robbanóeszközök köthetők, amelyekkel készületlenül lehet érni az ellenséget. Az olcsónak mondható, szinte házi fegyverek harckocsikat, földön álló vadászgépeket is el tudnak pusztítani, amelyek értéke – a kioltott emberéletet nem számolva – a befektetett összeg több tízezerszerese.
Bárhonnan (fentről, oldalról vagy hátulról) támadhatnak. Az ellenség így nem tudja pontosan kiszámítani, honnan érkezik a csapás. Sötétben is látnak, így nehéz elbújni előlük. Az eddig bevált fedezékek hamis biztonságérzetet adnak a katonáknak: sem a lövészárok, sem az ötventonnás harckocsik, sem az épületek nem védik meg már az embert.
Házilag barkácsolt halálos ukrán drónok
A drónokra általában RPG páncéltörő gránátokat, aknavető lőszereket, gyalogsági gránátokat erősítenek fel csőkötegelővel – annak függvényében, hogy mit akarnak elpusztítani. A jobban védett célokhoz, így a harckocsikhoz más szükséges, mint a teherautókhoz vagy az ellenséges katonákhoz. Az élőerő ellen az ukrán katonák házilag készítettek speciális repeszromboló gránátot, amelyen a robbanóeszköz köré fémköpenyt szerelnek, hogy a robbanáskor a szétszálló repeszek minél szélesebb körben pusztítsanak.
A drónoperátorok bármilyen célt megsemmisíthetnek, amely a felderítő képernyőjén feltűnik. Az irányítók jobban szeretik a harckocsikat vagy teherautókat elpusztítani, mivel azok nagyobb anyagi értéket jelentenek. Ha a robbanás nem végzetes egy katona számára, akkor a segítségére siető társai könnyű célpontot jelentenek a következő támadásnál.
Az öngyilkos drónok közé tartoznak a nagy hatótávolságú, irányított légibombák is. Ide sorolhatók az oroszok által nagy számban alkalmazott, feltehetően iráni származású Shahed drónok. Ezek az egyszerű felépítésű szerkezetek akár a legmodernebb légvédelmi rendszereken is képesek keresztüljutni, mivel alacsonyan szállnak, lassúak, nem bocsátanak ki nagy hőt, tehát a modern radarok nehezen észlelik őket. Általában nagy számban támadnak, így a légvédelem csak egy részüket képes lelőni, a többi drón hatalmas pusztítást okoz. Az ukrán hadsereg korábban MiG–29-esekkel próbálta megsemmisíteni ezeket az eszközöket, de az egyik Shahed lelövésekor a vadászgép annyira károsodott, hogy lezuhant, így felhagytak a módszerrel.
Herszon, a kettéosztott város
A harctereken tömegesen jelennek meg más, új fejlesztésű orosz drónok is, amelyeket például Herszon környékén lehet bevetni. A Krímhez közel eső, délukrán várost a konfliktus kezdetekor az oroszok elfoglalták, majd a villámháborús tervek összeomlásakor feladták a nehezebben védhető részeket, és visszavonultak a Dnyeper bal partjára.
Jelenleg település folyótól jobbra eső részét az ukránok, a balra eső területet pedig az oroszok irányítják.
A két hadsereg a Dnyeper partjairól néz egymással farkasszemet.
A városba be- és kijutni csak ellenőrző pontokon keresztül lehet, a bevezető út mentén szétlőtt, kettészakított épületek, összedőlt házak jelzik a háborút. Más ukrán városokban támadás esetén szólnak a légvédelmi szirénák, Herszont azonban folyamatosan lövik. Az emberek megszokták már, hogy szirénák hangját helyettesíti a tüzérségi gránátok becsapódásának öblös morajlása. Ottjártamkor, egyik este orosz rakéta csapódott be a város központjában. Elpusztított egy humanitárius központot, és több méter mély krátert hagyott maga után. Még lángolt az épület, amikor odaértem, az emberek próbálták a romok közül menteni a menthetőt.
