Öngyilkos drónok az ukrán háború csodafegyverei + galéria

Az orosz–ukrán konfliktus alapjaiban változtatja meg a modern hadviselést. A harctereken tömegesen jelennek meg a távirányítású, mindent látó, halálos drónok. A lassan két éve tartó hadműveletek a tél beköszöntével lelassulnak, a nagy csapatmozgások helyett raszputyica, a mindent elöntő sár az úr. Herszonban viszont nem hallgatnak a tüzérségi gránátok – hiába remélik az ottaniak a háború végét.

Fotó: Szabó Gergely

Herszon, a kettéosztott város

A harctereken tömegesen jelennek meg más, új fejlesztésű orosz drónok is, amelyeket például Herszon környékén lehet bevetni. A Krímhez közel eső, délukrán várost a konfliktus kezdetekor az oroszok elfoglalták, majd a villámháborús tervek összeomlásakor feladták a nehezebben védhető részeket, és visszavonultak a Dnyeper bal partjára. 

Jelenleg település folyótól jobbra eső részét az ukránok, a balra eső területet pedig az oroszok irányítják.

A két hadsereg a Dnyeper partjairól néz egymással farkasszemet.

A városba be- és kijutni csak ellenőrző pontokon keresztül lehet, a bevezető út mentén szétlőtt, kettészakított épületek, összedőlt házak jelzik a háborút. Más ukrán városokban támadás esetén szólnak a légvédelmi szirénák, Herszont azonban folyamatosan lövik. Az emberek megszokták már, hogy szirénák hangját helyettesíti a tüzérségi gránátok becsapódásának öblös morajlása. Ottjártamkor, egyik este orosz rakéta csapódott be a város központjában. Elpusztított egy humanitárius központot, és több méter mély krátert hagyott maga után. Még lángolt az épület, amikor odaértem, az emberek próbálták a romok közül menteni a menthetőt.

A háborút leginkább a civil lakosság szenvedi meg. Aki tudott, elmenekült a harcok elől, a városból mégsem tűnt el az élet: itt maradtak a csonka családok, hiszen az édesanyáknak nem volt hova menniük gyerekeikkel, miután férjük beállt katonának; az idős házaspárok, akik nem akarták elhagyni otthonukat, mert féltek, hogy túl idősek az ismeretlenbe utazáshoz, és olyanok is vannak, akik visszaköltöznek. Kék ponyvával takarják le a tetőket, hogy így javítsák meg ideiglenesen a gránátok ütötte lyukakat. A napi teendők ellátása után mindannyian otthonukban várják az éjszakai támadást, és ha megérik a reggelt, közömbösen takarítják a romokat, söprik össze az ágyúzásból maradt fémrepeszeket és a betört ablakok üvegszilánkjait, majd kartonlapokkal fedik az ablaktáblákat, hogy ne fagyjanak meg télen. Így az utcákon többen sétálnak, a piacok tele vannak, néhol még a buszok is közlekednek. A megkopott háborús plakátok a konfliktust a jó és rossz harcaként ábrázolják, amelyben a hazájukért küzdő ukrán katonák az orkoknak vagy élőhalottaknak mutatott oroszokkal csatáznak.

A háború a személyes tragédiákat is hoz. Egy herszoni család háza mellett az orosz tüzérségi gránátok fémrepeszei megrongálták a gázvezetéket, így megszűnt a gázellátás. Hiába kérték a hatóságok segítségét a javításban, a hivatalos szervek szerint mivel a vezeték a házon fut, a helyreállítást a lakóknak kell fizetni, és a hatóság csak azután intézkedhet, ha az összeget előre megkapja. 

A családnak nincs pénze, örülnek, hogy életben maradtak a harcok közepette, ám gáz nélkül nem tudnak fűteni, így télen halálra fognak fagyni. A hivatalos szerveket ez hidegen hagyja.

A hasonló esetek nyomán is bizakodnak Herszon lakói, hogy a háború minél előbb véget ér, és éjszaka végre nem a tüzérségi gránátok becsapódására alhatnak el.

Borítókép: Drónkezelő katona az ukrán fronton (Fotó: Szabó Gergely)