Benyovszky Móric volt az a Franciaországba keveredett magyar utazó, aki elérte XV. Lajosnál, hogy Franciaország gyarmatosítsa Madagaszkárt. A vállalkozás célját De Boynes államminiszternek így foglalta össze: „Őfelsége Madagaszkár szigetén […] telepet akar alapítani, amelynek segélyével az Isle de France és a Bourbon-sziget anyagi egzisztenciája biztosíttathassék vagy új kereskedelmi ágak létesíttethessenek, és megélhetési módot találjon bizonyos számú ember, akik Indiában szolgálhassanak, az esetleg kiütendő háborúban.” A bikkfanyelven írt szöveget sokkal elevenebben adja elő a civilizátor, amikor összehívja az épülő erődnél a környék fejedelmeit. Így: „a főnökök tudtára adattam, hogy a francia király Madagaszkár lakóit […] védelme alá fogadni szándékozván […] elhatározta egy telep alapítását, amely őket ellenségeik elől megvédelmezendi. Elhatározta továbbá áruházak létesítését, amelyekben mindenkor találhatnak olcsó áron oly árucikkeket, amelyekre esetleg szükségük lehet, jelesen kelméket, égettbort, lőport, golyókat, puskákat stb. Ezen árucikkek cserébe fognak nekik kiszolgáltatni a saját terményeikért, főleg rizsért, amelyet nem termelhetnének elég nagy mennyiségben. Kijelentettem végre, hogy azon előnyökért, amelyeket Őfelsége rájuk halmozni hajlandó, én csak a következő három feltételt kötöm ki: Először, hogy velem barátsági és szövetségi szerződésre lépnek, és átadják a telepítvényemhez szükséges területet, nemkülönben megengedik a sziget lakóinak, hogy földet adhassanak el oly francia nemzetbelieknek, akik köztük akarnának megtelepedni. Másodszor, hogy megengedjék az ország belsejében, közel a Tingballe folyó forrásaihoz kórházakat és raktárakat építenem […] És végre harmadszor, hogy kötelezzék magukat a telep tulajdonának megvédelmezésére.” A bennszülöttek örömmel fogadják a fehérek ajánlatát, ám megkövetelik, hogy Benyovszky tegyen esküt: semmi joga nincs felettük, csupán jó barátként támogatja őket ellenségeikkel szemben.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a gyarmatalapító fehérek, kőkorszaki szinten élő, halászó, vadászó népek közé érkeztek. Előfordult ilyen is, ám a Föld túlnyomó részét a XV–XVIII. században többé-kevésbé jól szervezett agrártársadalmak uralták – akárcsak Madagaszkáron, ahol fejedelmek kormányzása alatt letelepedett földművesek éltek. Igen kíméletlenül hadakoztak egymással. Benyovszky így ír egy háború kapcsán: „néhány tartomány különböző főnökei kijelentették […], hogy […] a navaniakat árulóknak és hitszegőknek tartják és […] rabszolgákul nyilvánítják.” Az egész törzset. A malagas népek főleg a sziget nyugati partjain kereskednek az arabokkal, és tartanak tőlük. Egy hozzájuk küldött expedíció eredményéről így számol be felfedezőnk:
Az összes lakosok nagyon hajlandók érdekeinkhez csatlakozni, de ismervén haderőm csekély voltát, nem mernek hátat fordítani az araboknak, akik régóta látogatják tengerpartjaikat, és bizonyos uralmat vívtak ki maguknak felettük, részint árucikkeik mennyisége, részint jelentékeny hadierejük által.
Ezeket a népeket próbálja európai mintájú társadalommá kovácsolni Benyovszky.
Felfedezőutakat indít és sokfelé szarvasmarhában, gyapotban, ébenfában, gummiguttiban, cukornádban, indigóban, dohányban, takamahakafában bővelkedő tartományokat talál. Kereskedelmi telepeket alapít, hajózható folyókat keres, közlekedési csatornákat ásat, és útépítésre is ráveszi a bennszülötteket. Igyekszik fejleszteni a földművelést. Néhány francia telepes mellett lehetővé teszi, hogy a bennszülöttek is a francia gyarmat parasztjaivá váljanak. Jobbára háborúk áldozatairól van szó, akiket elűztek földjeikről más törzsek, másfelől olyan rabszolgákról, akik például ajándékként kerülnek Benyovszky birtokába. Egy helyen így ír: „a rabszolgákat felszabadítottam azon feltétel alatt, hogy valamelyik telepem szomszédságában telepedjenek le, és földjeik terményeiből tizedet fizessenek.” Másutt: egy pusztító háború után „az Antimaroa tartomány míveletlen maradt, azt az ajánlatot tettem a szambariveknek, hogy foglalják el a tartományból kiűzött szaphirobaik helyét. Ajánlatomat nagy örömmel elfogadták, és azonnal bele is egyeztek, hogy évenkint bizonyos díjt fognak fizetni a telep védnökségéért.” Más törzseket is igyekszik a telep környezetébe vonzani. „Ama szaphirobai főnökök, akik mindig a kormány hívei maradtak, engedélyt kértek egy város építésére a Lajos-erőd oltalma alatt, amely őket megvédelmezhesse az ellenségeik berontásai ellen. Örömmel teljesítettem e kívánságukat, mert ezáltal elérhetni véltem a célomat, amely abból állt, hogy lehetőleg benépesítsem a tartományt a főtelep szomszédságában, ahol a fogyasztásnak természet szerint jelentékenyebbnek kell lennie, mint a sziget bármely más részén.”
