A csipogásra emlékeztető Greenwich Time Signal (GTS) történetét az egy évszázados múlt ellenére is kevesen ismerik. A brit életérzéshez azonban olyannyira hozzátartozik, hogy amikor 2008. szeptember 17-én reggel nyolckor ritka technikai probléma miatt elmaradt, majd hat másodpercet késett, a BBC-t hallgató közönség az hitte, alternatív valóságban ébredt. A világ legmegbízhatóbb zaja nem működik rendeltetésszerűen. A pipeknek nevezett jelzések először hat másodpercet késtek, majd a megszokott hat darab helyett hét hangzott el a GTS-generátor hibája miatt. A gép újraindításával orvosolták a problémát. Az eset azért volt különösen feltűnő, mert a BBC műsorvezetői kínosan ügyelnek arra, hogy ne beszéljenek bele a pipekbe, így viszont John Humphrys reggeli műsorában csak kellemetlen csend hallatszott.
Hasonló probléma fordult elő 2011. május 31-én, amikor a délután ötórás jelzés helyett a GTS-generátor némaságba borult, mivel meghibásodott az atomóra jelét hangjelzéssé alakító berendezés tápellátása. A PR-katasztrófa elkerülése érdekében a BBC este hétkor méltóságteljes csendet sugárzott, majd este nyolckor ismét a szokásos jelzéseket.
1924 és 1990 között készült a GTS Greenwichben
Sir Frank Dyson csillagász az 1920-as években találta ki a meghatározott időközönként leadott GTS-t, amely a világ minden pontján segíthet beállítani a pontos időt. Megkereste a BBC akkori ügyvezető igazgatóját, Sir John Reith-t, és megállapodtak, hogy 1924. február 5-én, kedden, pontosan 21.30-kor lejátsszák az első, hat jelzésből álló GTS-t. Az ütemet a tokos ingaóra mozgásából vették, ez elektromos impulzusokat generált, amelyeket a BBC stúdiójába továbbítottak. A rendszer óriási előrelépés volt a Greenwichi Obszervatórium korábbi időjelzéséhez képest, amelynek során minden óra kezdetekor egy labdát dobtak le az épület tetejéről, és a Temzén elhaladó hajók ehhez igazíthatták óráikat.
1937-ben történt némi összetűzés az obszervatóriumot irányító Királyi Haditengerészet és a BBC között, előbbi ugyanis kiszámlázta a pipek előállításának díját a közszolgálati adónak. A számlát sosem fizették ki, de a BBC vezetősége elkezdett gondolkozni, hogyan lehetne a szolgáltatást függetleníteni Greenwichtől. A váltásra végül több mint ötven évet kellett várni, a BBC 1990 óta sugározza a Broadcasting House alagsorában található atomórából mért GTS-t. 1972 előtt a hangjelzések hossza megegyezett, ma a klasszikus GTS utolsó jelzése (amely az óra nulladik másodpercét jelzi) hosszabb, tizedmásodperc helyett fél másodperc, hogy figyelembe vegye a Föld forgásának egyenetlenségeit. A pipeket 1990 óta már nem adja le a BBC minden adója, de a Radio 4 és a World Service is használja egészkor (a hangjelzés egyébként minden negyedórában elérhető).
Kellenek még a pipek?
Egyre többen teszik fel a kérdést, vajon a XXI. században szükség van-e még a GTS-re, hiszen az a digitális átállás óta hiába készül pontosan (hiszen atomóraalapú), mire hangjelzéssé változik, illetve a digitális jelet a rádiók dekódolják, kettő–négy másodperc is eltelik. A BBC dolgozik a késés csökkentésén. Szakértők elismerik, hogy a pipek nem tökéletesek, de a legtöbb más időmérő módszernél sokszor még mindig pontosabbak. Bárki által, akinek rádiója van, elérhetők – függetlenül az illető tartózkodási helyétől, időzónájától –, így egyedülálló érték olyanoknak, akiknek éppen nem áll rendelkezésükre más időmérő módszer.
A százéves évforduló kapcsán készült közvélemény-kutatások is azt bizonyítják, hogy az emberek szeretik a GTS-t, és úgy vélik, az hozzátartozik a rádiózás hangzásvilágához, illetve a hírműsorok kezdetéhez. A hagyománytisztelet más országokban is fontos, nem véletlen, hogy a BBC-pipeket vagy az ahhoz hasonló hangjelzéseket Amerikától Kínáig, Svédországtól Dél-Afrikáig használják. Általában viszont csak három–öt GTS hangzik el, nem mind a hat. Magyarországon a Kossuth rádió sugároz minden óra elején öt sztereó hangot, amelyeknél az ötödik hosszabb a többinél.
Borítókép: GTS-generátor az 1970-es években (Fotó: Getty Images)
