Godzilla és Kong úgy csépelik egymást, mint a képregényekből szalajtott szuperhősök

A 2023-as év a Marvel-féle szuperhősök bukását hozta a mozikasszáknál, aminek talán csak a képregényrajongók nem örülnek, hiszen Hollywood legbiztonságosabb üzletének hanyatlásával megnyílhat az út egy sokszínűbb, tartalmasabb és igényesebb filmtermés felé. Nem szabad viszont alábecsüli a Marvel-sikerek hatását sem, amely nélkül talán a mozikban most látható Godzilla x Kong: Az Új Birodalom is sokkal jobb film lenne.

Mintha Superman és Pókember csapnának össze. Fotó: AFP

Ami Godzillát illeti, ő szintén egy hatalmas költségvetésű amerikai remake-et érdemelt ki 1998-ban, a katasztrófafilmek mestere, Roland Emmerich (A függetlenség napja, Holnapután) rendezésében, ami viszont hiába volt folytatásra kihegyezve, csalódást okozott a kasszáknál. Mai szemmel újranézve furcsa állatfaj: Godzilla itt egy lenyűgöző látványterv alapján rosszul öregedett effektusokkal megvalósított óriásgyík, aki a filmtörténet egyik legmocskosabb és legsötétebb New Yorkját dönti romba.

A folytatások helyett Hollywoodban újabb remake, pontosabban inkább reboot mellett döntöttek: ez a valójában csak jobban csengő kifejezés újraalkotás helyett más szemlélet szerinti újrakezdést ígér. Godzilla 2014-ben, Kong három évvel később tért vissza a mozivászonra. Előbbi dokumentarista stílusának köszönhetően egészen jól sikerült, utóbbi viszont leginkább a hetvenes évekbeli miliővel és a korabeli háborús filmek (amilyen az Apokalipszis most) látványvilágát megidézve tudott újat mutatni, másban nem. E film végén a gyártó-  és forgalmazócégek, a Legendary és a Warner beígérték a folytatásokat, miszerint a Marvel- és a DC-univerzum mintájára népesítenék be filmjeik világát óriásszörnyekkel.

Az igazi esztétikai problémák a Godzilla II – A szörnyek királya című 2019-es filmmel jelentkeztek, amiben a címszereplő, a radioaktív tüzet okádó hüllő a japán folytatásokból ismert szörnyekkel (Mothra, Gidorah, Rodan) méri össze erejét. Ugyanaz a gond a szörnyek univerzumával, mint a szuperhősökével: míg egyetlen természetfeletti jelenséggel megbirkózik a néző, több már hiteltelen dajkamesévé változtatja a filmet. Már a legendás és pionír horroríró, H. P. Lovecraft is azt írta a fantasztikum műfajáról száz éve, hogy a természetfeletti elemekből egyetlen az ideális, és fontos az arra való hiteles reakció a karakterek részéről – vagyis a hitetlenkedés. Ezzel szemben a Godzilla II – A szörnyek királya című film karakterei már régi ismerősként üdvözölték a különféle óriásszörnyeket, mintha csak látták volna már őket a japán filmekben.

2021-ben a Godzilla Kong ellen alkalmával a szörnyverzum két főhőse egymással csapott össze, majd a mozikban most látható Godzilla x Kong: Az Új Birodalom már mindkettejük számára méltó ellenfelet állít eléjük, előbbihez egy új őssárkányt, utóbbinak egy rivális gigászi emberszabásút. És a horrorként is működő régi szörnyfilmek helyett már hamisítatlan szuperhősös tündérmesét látunk, amiben a különféle fegyverekkel (Kong esetében egy radioaktivitást elnyelő csatabárddal és egy robotkarral) felvértezett monstrumok már úgy csépelik egymást, mint Amerika Kapitány és Vasember a Marvel-filmekben. Közben pedig, Hollywood szégyenére, a látványeffektusokért járó idei Oscar-díjat a japánok legújabb, alacsony büdzsés filmje, a Godzilla Minus One nyerte.