A tudás sokkal régebbi Christian Rominger, a Grazi Egyetem egészségpszichológiai kutatójának cikkénél, amely a séta és a kreatív ötletelés közötti kapcsolatot tanulmányozta. 2023-ban került nyomdába, ám már időszámításunk előtt tudta mindenki, aki használta a lábát, hogy a mozgás jót tesz az elmének. A gondolkodás történetében máig meghatározó filozófus, Arisztotelész úgy vélte, hogy ha jár a láb, jár az elme is. Iskoláját, illetőleg a hozzá tartozókat nevezték peripatetikusoknak, mivel Arisztotelész a Lükeiva fasoraiban fel-le sétálva (peripatoi) beszélgetett, elmélkedett, vitatkozott tanítványaival (peripatétikoi).
Mások is sétáltak. Az európai középkor elképzelhetetlen zarándokutak nélkül, ahogy minden komolyabb templomi szertartáshoz jár körmenet, talán éppen azért, hogy a közösség a test megmunkálásával készítse fel a lelket a spirituális élményre. Kanthoz állítólag órát lehetett igazítani, annyira pontos időbeosztás szerint járta be nap nap után Königsberg útjait és hidjait. Dél-Franciaországban egy hosszú ösvény viseli Friedrich Nietzsche nevét, mivel a német filozófus naponta akár nyolc órát is sétálgatott az e feletti hegyoldalban, és közben feljegyezte ötleteit, gondolatait egy jegyzetfüzetbe. Ebből lett az Im-ígyen szóla Zarathusztra harmadik része. Ráadásul ő kimondottan tudatos sétáló volt. Arra buzdította barátait, hogy „a lehető legkevesebbet üljenek”, de főképpen arra, hogy „ne higgyenek egyetlen olyan gondolatnak sem, amely nem a szabadban, nem a szabad mozgásból született”. Ilyen összefüggések között válik érthetővé, hogy itáliai utazása közben, egy-egy izgalmasabb tájhoz érkezve, miért állította meg a konflist Goethe, s küldte előre a kocsist a közeli kisvárosba azzal, hogy ő majd gyalog folytatja az utat. Az Appenninek lejtőin római, gót, reneszánsz emlékek sokasága vette körül az utazót, az európai kultúra legjava. Sétálva, gyalogolva talán nem is csak ihletet merített a romok látványából, de kreatív energiáit is buzogni érezte.
Ezekhez hasonló történeteket dolgozott fel egy kortárs peripatetikus, elkötelezett túrázó, Frédéric Gros, aki megírta A gyaloglás filozófiája című könyvet. A francia filozófiaprofesszor esszéje a fülszöveg szerint „a gyaloglás, sétálás, kóborlás, kószálás, túrázás mibenlétét tárja fel. Irodalom- és filozófiatörténeti alakok (Rimbaud, Rousseau, Hölderlin, Kant, Nietzsche, Thoreau, Gandhi) életrajzát és írásait idézi meg a gyaloglás fonalára fűzve, miközben mindvégig arról az alapvető életfilozófiai kérdésről töpreng, hogy mi a jó gyaloglásban, hogyan visz minket el a mindennapi élet szerepeivel, feladataival terhelt életünkből az igazi lényünkhöz. A gyaloglás Gros értelmezésében az elme felszabadítása, megtisztítása, a valóság megtapasztalása. A táj belakása a gondolkodás metaforája. A gyaloglás menekülés az identitás konstrukciója elől; egyfajta nyugalom megtapasztalása, a tiszta élet egyik formája.” A felvetések elgondolkodtatók. Különösen, ha mellétesszük Shane O’Mara ír idegtudós 2019-ben megjelent In Praise of Walking című könyvét, amely a séta mögött meghúzódó tudományt vizsgálja, és felteszi a legfontosabb kérdést:
Meg tudod oldani a problémákat sétálással? Nos, úgy tűnik, hogy igen.
Christian Rominger és munkatársai egy okostelefon-alkalmazás segítségével a nap véletlenszerű időpontjaiban arra kérték a kutatásban részt vevőket, hogy találjanak ki minél több eredeti felhasználási módot egy mindennapi tárgyhoz, máskor arra, hogy fejezzenek be egy félkész rajzot a legkreatívabb módon, máskor egyéb kreativitást mérő feladatot adtak. Az alkalmazásra azért volt szükség, mert annak segítségével tudhatták meg, hogy a feladatot mozgás előtt, mozgás után vagy viszonylag tartós nyugalomban kapják az alanyok. Kiderült, hogy elég öt percen belül ötszáz lépést tenni, az már növeli a kreativitásunkat.
– Jobban teljesítették a feladatokat azok, akik nem sokkal a felszólítás előtt jártak egyet. De azok, akik általában többet sétálnak, általában is jobbak a kreatív ötletelési feladatokban
– magyarázza Rominger. Ám miközben a gyaloglás jótékony hatásait soroló kötetek és kutatások egyre-másra jelennek meg, úgy tűnik, hogy a miértekre nincs igazi magyarázat. Rominger szerint a vizsgálatok még az elején járnak, azon a ponton, hogy megmutassák „van kapcsolat a fizikai aktivitás és a megismerés között”, de a kapcsolat jellegéről még alig tudni valamit. Egyszóval jól tesszük, ha mindennap sétálunk és különösen a kreatív feladatok előtt vesszük nyakunkba a környéket. Tele leszünk ötlettel, energiával, eredetiséggel, szellemmel, lendülettel. A dinamikus séta ráadásul majdnem annyi kalóriát éget, mint a kocogás. Egyszóval univerzális megoldás majdnem minden kérdésre.
