A minyonok már megint ellopják a műsort a negyedik Gru-filmben

A Gru-mozisorozat messzire kalandozott a 2010-es első részétől, aminek esszenciáját talán jobban visszaadja az eredeti cím, a Despicable Me, vagyis tükörfordításban: megvetendő én. Az animációs univerzum hőse, Gru eredetileg egy Bond-filmekből és képregényekből szalajtott nagystílű gonosztevő volt, aki azonban annyit változott a negyedik részre, hogy már rá sem ismerni.

HUMAN-INTEREST/CHINA Fotó: AFP/CFOTO

A 2010-es Gru meglehetősen eredeti ötlettel indult: egy úgynevezett „szupergonosz” örökbe fogadott három kislányt, hogy egy (nem túl életszerű, de rajzfilmnek talán megbocsátható) csellel megszerezhessen egy technológiát ördögi tervéhez, a Hold elrablásához. Gru természetesen minden volt, csak családcentrikus nem, de mesterkedése során persze megszerette a lányokat, és végül szedett-vedett famíliává kovácsolódtak. A filmhez később két közvetlen folytatás készült: a második részben Gru Bond-főgonoszból kvázi 007-es ügynökké avanzsált, amikor beszervezték egy szupergonoszokra vadászó titkosügynökségbe. Ilyen szintű pálfordulást már nem hozott a harmadik rész, amiben össze kellett fognia elhidegült ikertestvérével a soron következő nemezise ellen.

Összességében négyszázmillió dollárból fialt a széria négy és fél milliárdot. Fotó: AFP

Mindhárom film hatalmas sikert aratott a kasszáknál: az első hetvenmilliós büdzséből több mint félmilliárdot, a második 76 millióból majdnem egymilliárdot hozott, a harmadik pedig nyolcvanmillióból már át is lépte a milliárd dolláros álomhatárt. A szériának leágazás (spin-off) formájában is készültek folytatásai, a Minyonok mozifilm és annak második része, a  Minyonok: Gru színre lép. Előbbi kicsivel egymilliárd fölötti, utóbbi pedig alatti bevétellel zárt. Összességében négyszázmillió dollárból fialt a széria négy és fél milliárdot, ami tízszeres megtérülés. Ilyen számok mellett várható volt a negyedik rész, amiben Grunak saját gyereke, egyben első fia születik az egykoron őt titkosügynöknek beszervező feleségétől. Miután leszámol az aktuális, félig ember, félig csótány (A légy sci-fi horrorjának őrült tudósa után szabadon) ősellenségével, az bosszút esküszik ellene, és megszökik a börtönből. Grut és családját tanúvédelmi programmal próbálják megvédeni, az egykori gazembernek tehát nevelőszülő és titkosügynök után ezúttal átlagpolgárnak kell kiadnia magát.

A történet fő bonyodalma és egyben nóvuma tehát a tanúvédelem, ami igazán hálás téma lehetne, kivéve, hogy ez a Gru már nem áll olyan távol egy átlagembertől, mint amikor még magányosan szövögette világuralmi terveit.

 A tanúvédelem konfliktusai kimerülnek abban, hogy néhány jelenet erejéig megpróbál összebarátkozni a szomszédokkal. Az apaság és a csecsemőgondozás kihívásai sem dominálják végig a filmet. Ahogy az várható, nem sikerül mindenkit megtévesztenie, így aztán hamar összecsapnak ízeltlábú nemezisével. Összességében tehát a tanúvédelemben rejlő dramaturgiai lehetőségeket nem bontják ki igazán az alkotók, de ennek tagadhatatlan előnye, hogy unatkozni is nehéz a mindösszesen másfél órás, gyorsan elrepülő játékidő alatt.

A show-t ezúttal is ellopják a minyonok, akik egyszerűségükben is markánsabb karakterekké váltak, mint a minden vonzerejét és komplexitását vesztett, jó útra tért Gru. A minyonoknak a neve is megér egy misét: eredetileg minionok, ami leginkább talán „fogdmegeknek” fordítható, és az akciófilmek, főleg a Bond-történetek pribékjeit értik alattuk. A magyar szinkron készítői nemes egyszerűséggel minyonoknak fordították a nevüket, ami ötletként annyira rossz, hogy már jó, és hazánkban csak fokozhatta a népszerűségüket. Szóló filmjük, a Minyonok a maga módján bravúr: mivel ezek a furcsa és szolgalelkű teremtmények mindenféle nyelvekből összelopkodott halandzsázással képesek csak megszólalni, történetük gyakorlatilag egy modern némafilm, egy burleszk Charlie Chaplin és Buster Keaton nyomdokaiban, ami szájbarágós párbeszédek helyett a világon mindenhol ugyanolyan könnyen értelmezhető, mozgó képekkel mesélt, ami összességében e művészet lényege.

A csekély értelmű és infantilis, egymást folyvást bántalmazó sárga kis lények összességében a Gru-filmek legsikeresebb attrakciói, nagyjából hasonló látványosságot képviselnek, mint például Tom és Jerry összetűzései. Ennyiben a Gru-széria gyártói csúcsra járatják a rajzfilmes formátum egyik fő erősségét: hogy az animáció minden más technológiánál alkalmasabb a testek játékos roncsolására és a fizikai humor ábrázolására. A Gru 4 minyonjai közül néhányan ráadásul kapnak egyfajta szuperhősszérumot, aminek köszönhetően a képregényekből ismert héroszok paródiájaként érnek a fejlődésük csúcsára.