A 2010-es Gru meglehetősen eredeti ötlettel indult: egy úgynevezett „szupergonosz” örökbe fogadott három kislányt, hogy egy (nem túl életszerű, de rajzfilmnek talán megbocsátható) csellel megszerezhessen egy technológiát ördögi tervéhez, a Hold elrablásához. Gru természetesen minden volt, csak családcentrikus nem, de mesterkedése során persze megszerette a lányokat, és végül szedett-vedett famíliává kovácsolódtak. A filmhez később két közvetlen folytatás készült: a második részben Gru Bond-főgonoszból kvázi 007-es ügynökké avanzsált, amikor beszervezték egy szupergonoszokra vadászó titkosügynökségbe. Ilyen szintű pálfordulást már nem hozott a harmadik rész, amiben össze kellett fognia elhidegült ikertestvérével a soron következő nemezise ellen.
Mindhárom film hatalmas sikert aratott a kasszáknál: az első hetvenmilliós büdzséből több mint félmilliárdot, a második 76 millióból majdnem egymilliárdot hozott, a harmadik pedig nyolcvanmillióból már át is lépte a milliárd dolláros álomhatárt. A szériának leágazás (spin-off) formájában is készültek folytatásai, a Minyonok mozifilm és annak második része, a Minyonok: Gru színre lép. Előbbi kicsivel egymilliárd fölötti, utóbbi pedig alatti bevétellel zárt. Összességében négyszázmillió dollárból fialt a széria négy és fél milliárdot, ami tízszeres megtérülés. Ilyen számok mellett várható volt a negyedik rész, amiben Grunak saját gyereke, egyben első fia születik az egykoron őt titkosügynöknek beszervező feleségétől. Miután leszámol az aktuális, félig ember, félig csótány (A légy sci-fi horrorjának őrült tudósa után szabadon) ősellenségével, az bosszút esküszik ellene, és megszökik a börtönből. Grut és családját tanúvédelmi programmal próbálják megvédeni, az egykori gazembernek tehát nevelőszülő és titkosügynök után ezúttal átlagpolgárnak kell kiadnia magát.
A történet fő bonyodalma és egyben nóvuma tehát a tanúvédelem, ami igazán hálás téma lehetne, kivéve, hogy ez a Gru már nem áll olyan távol egy átlagembertől, mint amikor még magányosan szövögette világuralmi terveit.
A tanúvédelem konfliktusai kimerülnek abban, hogy néhány jelenet erejéig megpróbál összebarátkozni a szomszédokkal. Az apaság és a csecsemőgondozás kihívásai sem dominálják végig a filmet. Ahogy az várható, nem sikerül mindenkit megtévesztenie, így aztán hamar összecsapnak ízeltlábú nemezisével. Összességében tehát a tanúvédelemben rejlő dramaturgiai lehetőségeket nem bontják ki igazán az alkotók, de ennek tagadhatatlan előnye, hogy unatkozni is nehéz a mindösszesen másfél órás, gyorsan elrepülő játékidő alatt.
