A Tesla vezérigazgatója örömmel fogadta Donald Trump döntését, és az elsők között gratulált J. D. Vance-nek. Musk sokakat meglepett, mivel a republikánus szenátor tavaly ősszel azonban olyan törvénytervezetet mutatott be, amely megszüntetné az akkumulátoros járművek vásárlására ösztönző 7500 dolláros támogatást, és ezzel egyenértékű összeggel segítené az amerikai gyártású fosszilis tüzelőanyaggal működő autók vásárlását (beleértve a hibrideket is). A javaslat egy ohiói szenátortól több mint érthető, hiszen Michigannel együtt a legnagyobb autóipari államról van szó, ahol az amerikai gyártás csökkenése miatt számosan vesztik el munkájukat. Vance többször nyilatkozta, hogy Joe Biden elektromosjármű-támogatásai a távol-keleti ipart segítik, és büntetik a helyi munkásokat, illetve azokat a fogyasztókat, akik szívesen vennének hagyományos amerikai autókat.

Hiába próbálkozik a Ford és a General Motors több márkája is elektromos fejlesztéssel, az amerikaiak még mindig a benzin- és a dízelüzem mellett teszik le a voksukat.
Anna Bewley és Philipp Franz, Normandiában élő influencerek nemrég Dél-Tirolba vezető útjukról adtak hírt, amelynek fontos rész volt a Skandináviában jól ismert aggodalom, hogy vajon elérnek-e a kijelölt elektromostöltő-állomásig az ezer kilométer alatt. Bár posztjukat viccesnek szánták, számos amerikai komment érkezett, hogy vegyenek inkább belső égésű motoros járművet, mert ezt a távolságot (ami Amerikában szinte szomszédságnak számít) nem lehet máshogy rendesen megtenni. Tény, hogy bár egyre több töltőpont üzemel a tengerentúlon, a hatótávolság problémái, a töltés időigényessége és a sorok miatt hosszú utakra nem az elektromos meghajtást választják.
Noha egyre több fejlett régió szeretné 2035-re karbonsemlegessé tenni közlekedését (az EU is ezért szavazta meg az Euro-7-et), sok szakértő szerint az elektromos autók fejlesztése még nem érte el az igazán versenyképes szintet. A töltőpontok hiánya pedig még szembetűnőbb. Európában például töltőpontok fele az unió tíz százalékán található, Hollandiában kilencvenezer, Németországban hatvanezer helyszínnel. Száz kilométeres távolságban egyetlen töltési lehetőség sincs hat országban, 17-ben kevesebb mint öt, és csak öt országban van több mint tíz ugyanezen a távon. Az Európai Bizottság 2031-ig adott határidőt a hatvan kilométerenkénti elektromos és a kétszáz kilométerenkénti hidrogéntöltő-állomások kiépítésére.