Az amerikai profi kosárlabda két legendás csapata közül a Boston Celtics éppen átvette a vezetést a megszerzett bajnoki címek versenyében: az idei bajnokság megnyerésével már tizennyolcadjára győztek, eggyel megelőzve a Los Angeles Lakerst. Mégis a Lakershez fűződik az év jó eséllyel legnagyobb kosárlabdás híre, köszönhetően az ifjabbik LeBron Raymone James ledraftolásának. Az idősebb James már 2022-ben arról beszélt, hogy az utolsó szezonjában a fiával szeretne játszani, bárhol is legyen az. Ahová Bronny megy, oda igazol ő is, a pénz nem számít. Ebből akár még az is kikerekedhetett volna, hogy a fiatal játékost jobb helyen választják ki a drafton, mint amit megérdemelne. Akár egy első helyet is megérhetett volna a tinédzser egy kisebb piacú csapatnak, ahol hajlandók feláldozni egy nagy tehetséget egy, pontosabban immár két nagy név, idősebb és ifjabb James leigazolásához és az azzal járó rivaldafényhez, na meg az abból következő bevételhez. A neves szakíró, Bill Simmons azzal viccelődött, hogy kedvenc csapatának, a címvédő Bostonnak kellene „elrabolnia” Bronnyt, az Elrabolva című film után szabadon. Mivel a Celtics tele van jó játékosokkal, úgysem jutna játékidő más újoncnak sem, viszont így jó pozícióból egyezkedhetnének az ifjabb James elcseréléséről.
A draft aztán abból a szempontból unalmasan zajlott, hogy egyes beszámolók szerint James ügynöke, a saját jogán is nagy névnek számító Rich Paul figyelmeztette a többi csapatot, hogy ha bárki le meri draftolni Bronnyt, akkor az ifjú titán inkább Ausztráliában fog kosarazni. Volt már precedens arra, hogy egy fiatal reménység nemet mondott az őt kiválasztó csapatnak, amelynek így kényszerhelyzetben, leértékelten kellett őt elcserélniük (1999-ben Steve Francis például nem akart a kanadai Vancouverben játszani, ahonnan azóta már a csapat is Memphisbe költözött). A Lakers így még azt is megengedhette magának, hogy csak a második kör végén válasszák ki kiszemeltjüket, az első körben Dalton Knechtet hozva el. Bár ezt majd az utókor döntheti el, de ezzel még az is előfordulhatott, hogy az ifjabb James „áron alul” kelt el a drafton, mert habár óriási a verseny az NBA-csapatok keretébe kerülésért, az ESPN szerint Bronny volt a huszadik legjobb játékos tavaly az amerikai végzős középiskolások közül, első és egyetlen egyetemi szezonját pedig derékba törte egy szívroham, amit örökletes betegsége okozott.
LeBron és Bronny James a liga első aktív apa-fiú párosát alkotják, de ez bármely sportág profi ligájában ritkaságnak számít.
Amerikában ők az ötödikek, négy duó előzte meg őket az amerikai futball (NFL), jéghoki (NHL) és baseball (MLB) világában. Először 1921-ben játszottak együtt Ted és Charlie Nesser focisták, eddig utoljára pedig 2001-ben, a baseball világában fordult elő ilyesmi (ifjabb és idősebb Tim Raines esetében). A második generációs NBA-játékos viszont egyre gyakoribb jelenség: olyan sztárok nőttek fel apjuk profi karrierje idején, mint a négyszeres NBA-bajnok Stephen Curry és Klay Thompson, vagy a néhai Kobe Bryant öt gyűrűvel. És olyan legendás NBA-játékosok fiai is profik lettek, mint a nemrég meghalt, hippiikon Bill Walton, a 229 centi magas Manute Bol, vagy az amerikai válogatottat 1988-ban a szöuli olimpián szovjet mezben legyőző Arvydas Sabonis. Értelemszerűen jól jön az apai tapasztalat, kapcsolati háló és menedzsment a profi atletizálás buktatóinak elkerüléséhez, ráadásul az NBA-játékosok gyerekei rendszerint átlag fölötti anyagi körülmények között nőnek fel, és könnyebben jutnak be egyetemre, ami a liga előszobája. Kobe Bryant sikereire például magyarázat, hogy az ő karrierje egy családi vállalkozás volt, szülei mindketten az ő útjának egyengetésével foglalatoskodtak főállásban.
