Wimbledonban meghökkentő dolog történt, az egész világra nagy hatással volt

Az idén július elsején elkezdődött, 14-én záruló wimbledoni torna a világ legrégebbi és egyben legnagyobb presztízsű teniszbajnoksága, ami a négy Grand Slam-torna közül is magasan kiemelkedik füves borításával, a kötelező fehér sportviselettel és számos egyéb sajátossággal, melyekhez a szervezők a hagyománytisztelet szellemében ragaszkodnak.

Wimbledon a tenisz fellegvára. Fotó: Getty Images/Shi Tang

Idén óriási üdvrivalgással fogadták David Attenborough-t a központi pálya melletti királyi páholyban, mikor a 98 éves természettudós megérkezett az egyetlen füves pályás Grand Slam-tornára. Ma már kevesen emlékeznek rá, de Attenborough maga is hatással volt a sportágra, közvetve ugyanis neki köszönhető a teniszlabdák jellegzetes sárga színe (amit ugyan van, aki zöldnek érzékel, ám ez az árnyalat hivatalos megnevezése). Történt ugyanis, hogy Attenborough a hatvanas évek végén stúdióvezetőként kísérte a BBC átállását fekete-fehérről színesre. Ebben az időben már az Egyesült Államok és Japán is adott le színes tévéműsorokat, a britek viszont Attenborough-nak köszönhetően a wimbledoni teniszversenyt láthatták először színesben a televízió képernyőjén keresztül. A fehér labdát azonban nehéz volt követni (ezek gyakran zöldre foltosodtak a füvön), ezért a Nemzetközi Teniszszövetség tanulmányt készített, ami megállapította, hogy a sárga a legjobb színválasztás, ha azt akarják, hogy a nézők a televízió előtt ülve is minél jobban nyomon követhessék a labda útját. Attenborough tehát nemcsak a teniszt tette egy csapásra sokkal népszerűbbé a közvetítések révén, hanem ebben a kérdésben is változást idézett elő. A szövetség 1972-ben döntött a színváltoztatás mellett (korábban a labda színe jellemzően fekete vagy fehér volt), a hagyományaira büszke Wimbledonban azonban csak 1986-ban cserélték le a fehér labdákat.

 Sir David Attenborough természetfilmesként a szakma meghatározó alakja,  akiért a közönség is rajong a mai napig, de Wimbledon is sokat köszönhet neki. Fotó: AFP

Wimbledon semmihez sem hasonlítható

Wimbledon ugyanis más kávéház. A fehér sportként hivatkozott tenisz mindenki számára egyre elérhetőbbé vált, szemben mondjuk olyanokkal, mint a vitorlázás vagy a lovaspóló. Az elnevezés onnan származik, hogy kezdetben mindegyiket teljesen vagy részben fehér mezben játszották, ám valójában jellemzően a gazdagok sportját értik alatta. A wimbledoni bajnokság (a torna hivatalos neve egyszerűen csak The Championships) viszont még ebből a világból is kilóg merev szabályaival és régmúltra visszanyúló szokásaival.

A négy Grand Slam-torna közül ma már csak Wimbledonban kötelező a fehér sportviselet, egyedül a hölgyek alsó aláöltözetében tettek apró engedményt két éve. Csak itt játszanak füves pályán: az US Open és az Australian Open ma már keménypályás, a franciaországi Roland Garros pedig mindig is salakos torna volt. Ez a legtöbb szakértelmet és gondozást igénylő borítás, továbbá a versenyzőket is kivételes kihívás elé állítja: gyorsabb a játék, ezáltal rövidebbek a labdamenetek is. A jelenlegi női világelső Iga Swiatek idén már ötödik alkalommal futott neki a tornának, ám idő előtt kiesett. A wimbledoni Championships sajátos elitizmusával is különbözik bármilyen más tornától. 

Ez kevesekben tudatosul, de a másik három Grand Slam-helyszínnel szemben ez nem egy országos sportszövetség, hanem egy privát teniszklub létesítménye

– meséli Siklós Erik, a Magyar Teniszszövetség sajtószóvivője. Az All England Lawn Tennis and Croquet Clubbot 1868-ban alapították, bár akkoriban még csak krokettet játszottak, a nevéből is hiányzott a tenisz. Mire 1877-ben megrendezték az első wimbledoni bajnokságot, a sport népszerűsége már meghaladta a szintén francia gyökerű krokettét, ami idővel meg is szűnt (és nem keverendő össze a krikettel). 

Wimbledon sajátosságai közé tartozik, hogy a központi (Centre Court) és az egyes pályát (No. 1 Court) csak abban a két hétben használják, amíg a bajnokság tart. – Ez egy elképesztően exkluzív klub, ami megengedheti magának ezt a luxust. 375 fix tagja van, lényegében csak kihalásos alapon lehet bekerülni. Ez egy nagyon zárt kör, ami elsősorban arisztokratákból és sportolókból áll. A bajnokokat mindig meghívják tagnak. A klub elnöke is mindig a királyi család soraiból kerül ki, jellemzően valamilyen herceg vagy hercegnő – részletezi a Wimbledonhoz kötődő elitista sajátosságokat Siklós Erik. A klub fővédnöke korábban II. Erzsébet volt, 2016 óta a jelenleg rákbetegséggel küzdő Katalin hercegné gyakorolja a tisztséget, vele korábban a központi pálya királyi páholyában – ahová lényegében csak meghívásos alapon lehet bekerülni, mint ahogy történt az David Attenborough-val is – is könnyen összefuthattak azok a kiváltságosok, akik valamiképpen klubtagsághoz, ideiglenes vagy tiszteletbeli tagsághoz jutottak. E sorok írásakor még kérdéses, hogy idén is Katalin hercegné adja-e át az egyéni győzteseknek járó trófeákat, melyek szintén a wimbledoni sajátosságok sorát gyarapítják: a férfiaknak járó ezüstkupának és a nőknek járó, rózsavizes edénynek becézett díjnak sincs hivatalos elnevezése, mint ahogy a központi és az egyes pályát sem nevezték el senkiről.

Siklós Erik a wimbledoni tradíciók közt említi pezsgőt és a tejszínes epret is. Utóbbi a viktoriánus korban vált az angol arisztokrácia teadélutánjainak kedvelt kiegészítőjévé. Mivel az eperszezon kezdete egybeesik a tornával, így csakhamar Wimbledon egyik szimbólumává is vált az édes desszert, amit szigorú minőség-ellenőrzésnek vetnek alá, és kizárólag Kent megyéből, az ország legismertebb mezőgazdasági területéről szállítják, a Hugh Lowe farmról szerzik be. A wimbledoni belépő több ezer fontot kóstál, ehhez képest az eper ára tizenöt éve változatlan, csak 2,5 font.

A leginkább viszont a füves pálya különbözteti meg Wimbledont a többi tornától. – Wimbledonra készülve az utóbbi években háromhetesre hosszabbították a füves pályás szezont, ez idő alatt Hollandiában, Németországban, Spanyolországban és Angliában is egymást érik az ATP-és WTA-versenyek (ezek a férfi- és a női szövetség által rendezett versenysorozatok, amiket a Nemzetközi Teniszszövetség fog össze). Az Angol Teniszszövetség nagyon komoly figyelmet és forrást biztosít arra, hogy ezeket az előversenyeket is magas színvonalon rendezzék meg. A tudásukkal és a tapasztalatukkal külön segítik azokat a tornákat, amik nem Angliában vannak, ezzel életben tartják és fejlesztik a füves pályás teniszt. Wimbledont ezért is szokás a sportág szentélyének nevezni, ez is hozzátartozik a hagyománytisztelethez – mondja a Budapest az Olimpiai Mozgalomért egykori alapító tagja. A központi pálya kétszer is átépült az elmúlt harminc évben, kapott például egy mozgatható tetőt, ennek ellenére szintén a hagyománytisztelet jegyben megtartotta eredeti megjelenését. 

– Úgy képzeljük el, mintha az Eiffel-tornyot felújítanánk. Ettől még mikor visszamegyünk, ugyanazt az Eiffel-tornyot fogjuk látni, mint amit hatvan éve is, csak modernizálták. Wimbledonban nem lerombolják a régit, és építenek helyette egy XXI. századit, hanem mindent igyekeznek megőrizni olyannak, amilyen volt.

A hálótartó például még mindig ugyanabból a klasszikus faanyagból készül, mint régen. Nagyon sokáig ragaszkodtak a manuális eredményjelző táblákhoz is, de pár éve itt is lecserélték őket digitálisra. Wimbledonban egyedülálló esővészjelző szolgálat is működik, és a pályakarbantartók is különleges precizitással végzik ilyenkor a dolgukat. Ezek apróságok, mégis rengeteget adnak – mondja a szakértő, aki szerint nem véletlen, hogy a sportolók a nehezebben játszható füves borítás ellenére is nagy kedvvel érkeznek Wimbledonba. –  Mindenki érzi, hogy ez egy különleges hely, ami egyetlen más teniszversenyhez sem hasonlítható. A legmagasabb szinten szolgálnak ki mindenkit, még arra is külön figyelmet fordítanak, hogy az izzadt vagy elázott ruhákat már a mérkőzések alatt kimossák és megszárítsák. Marozsán Fábián idén sajnos már kiesett Wimbledonban, de tavaly véletlenül a kiemelt játékosok és az egykori bajnokok öltözőjébe tévedt be, és azt mondta, ilyet még életében nem látott. Pedig a többi versenyző számára fenntartott öltözőben is rendelkezésre áll minden. Az egész tornának minden szinten olyan eleganciája van, hogy bármerre is járjon az ember, látszik, hogy mindennek megvan a helye, miközben sugározza magából a tenisztörténelmet. 

A torna hagyománytiszteletéhez és az azzal járó merev szabályokhoz azonban nem minden sportoló szeret alkalmazkodni. Nevezetes eset, amikor a tenisz rosszfiújának kikiáltott, egyéni megjelenéséről ismert Andre Agassi három éven keresztül kerülte a fűpályás tornát (1988 és 1990 között), miután azt mondták neki, hogy nem viselheti azt a feltűnő ruházatot, amely akkoriban nagyrészt a személyes márkájához tartozott. Az Open című könyvében később a következőket írta: „Először vagyok a tenisz legszentebb helyszínén, és a megérkezés pillanatától kezdve nem tetszik. Egy tinédzser vagyok Las Vegasból, akinek nincs iskolázottsága. Elutasítok mindent, ami idegen, és London annyira idegen, amennyire csak egy hely lehet. Az étel, a buszok, a tiszteletre méltó hagyományok. Még a wimbledoni fűnek is más az illata, mint otthon. […] Neheztelek a szabályokra, de különösen az önkényes szabályokra. Miért kell fehéret viselnem? Nem akarok fehéret viselni. Miért számít ezeknek az embereknek, hogy mit viselek?” Amikor végül edzője unszolására mégis úgy döntött, hogy játszik, teljesen fehérben lépett a pályára, a következő évben pedig meg is nyerte a bajnokságot.

Wimbledonban a fehér szereléseknél azonban még feltűnőbb a közönség viselete. – Ez a legelegánsabb Grand Slam, mintha csak színházban lennénk. A hölgyek gyakran kosztümben vagy akár kisestélyiben jelennek meg. Itt ugyanakkor óriási a kontraszt a központi pálya alsó karéjának és a többi pályának a közönsége között, akik adott esetben akár négy-öt napot is sátraznak a bejárat előtti mezőn, hogy valamiképp jegyhez jussanak. Most is kígyóznak a sorok, nekik ez olyan, mint egy zarándoklat – meséli a szakember, aki szerint ugyanakkor a külföldi teniszrajongók utaztatását külön erre specializálódott utazási irodák végzik. Ezek különösen drága, akár tízezer dollárnál is drágább csomagokat jelentenek. Bár ma már a többi tornán is elérhetőek, de Wimbledonból indultak az úgynevezett sétálójegyek, amikkel a nagy pályák mellé ugyan nem lehet leülni, de az első héten a másik tizenhárom helyszínen is nagyon jó meccseket lehet látni. Ha pedig valakinek a központi vagy az egyes pályára szól a jegye, de idejekorán távozik, az bedobhatja a jegyét egy dobozba, ezeket újra értékesítik, és az így befolyt összeget jótékony célra fordítják. Wimbledon legtöbb modern vonása kényszerből vállalt újítás, és a sportág tömegesedése ellenére egy régi kort idéz. És pont ezért szeretik, miközben a torna gazdag történelme és hagyományai, valamint a füves pályás tenisz egyedülálló kihívásai miatt a játékosok ügyességének, alkalmazkodóképességének és mentális erejének egyedülálló próbája.