A nemzetközi kapcsolatokat meghatározta a várakozás a november 5-i amerikai elnökválasztásra. A beteg, már szinte szenilis Joe Bidennel szemben előnybe került a republikánus kihívója, Donald Trump. Joe Biden formailag önmaga, a valóságban a pártja visszaléptette és az új kihívó mint a Demokrata Párt hivatalos elnökjelöltje az eddigi alelnök, Kamala Harris lett. Óriási előnye, hogy nő és színesbőrű. Hátránya, hogy négyéves alelnöki ciklusa alatt komoly siker, eredmény nem fűződik a nevéhez. Feladata volt az USA déli államhatárának a megvédése, ezt nem tudta teljesíteni. Barack Obama és több ismert demokrata vezető kivárt, majd mégis Kamala Harris mögé sorakozott fel.
Mindenesetre a választás nyíltabb, mint korábban volt. A következményei pedig beláthatatlanok.
Csak a kül- és biztonságpolitika területén maradva más a két elnökjelölt álláspontja, az orosz–ukrán háború, a közel-keleti válság és a tajvani konfliktus esetében is. Az orosz–ukrán háború két és fél éve tart. Az ukránok, az összes, óriási nyugati támogatás ellenére sem tudták a Donbász térségét visszafoglalni. Volodimir Zelenszkij ukrán államfő gyakorlatilag naponta fogalmazza meg új követeléseit. Az általa és a Nyugat által támogatott ukrán béke-csúcstalálkozókon semmiféle érdemi megállapodás nem született.
Most az az ukrán és a nyugati elképzelés, hogy a következő találkozó színhelye legyen a globális dél, Szaúd-Arábia, és hívják meg Oroszországot is. A válságban a Nyugat Ukrajna mellett áll, a világ többi része semleges, vagy mint Kína, Észak-Korea, Irán, Oroszországot támogatja. Volodimir Zelenszkij egyik legutóbbi ötlete, hogy Ukrajna kössön megállapodást az ország nyugati – NATO-tag – szomszédaival, hogy azok vállalják az orosz rakéták lelövését az ukrán légtérben.
Az, hogy ez gyakorlatilag a harmadik világháború szélére sodorná a világot, nem érdekli az ukrán államfőt.
A georgiai ellenzék azt követelte a kormánytól, hogy részint az oroszokkal fennálló területi viták, részint egyéb okok miatt az ország aktívan vegyen részt az ukránok oldalán a háborúban. Az orosz–ukrán konfliktus kiterjedt a Száhel-övezetre is. Mali és Niger megszakították diplomáciai kapcsolataikat Ukrajnával. Donald Trump a választási harcban kijelentette, hogy Ukrajnának nincsenek élőerő-tartalékai és ha ő győz, megteremti a békét. Ukrajnában és Európa nagy részében a politikai vezetés demokrata győzelmet vár. Zelenszkij sorra köti a kétoldalú biztonságpolitikai megállapodásokat a nyugati államokkal, ezek száma 25 körül van. Most Nagy-Britanniával akar száz évre szóló megállapodást aláírni. Zelenszkij azt is bejelentette, hogy Ukrajnának a háború sikeres befejezéséhez 14 új dandárra lenne szüksége, de fegyverzete csak három dandár felszereléséhez elegendő.
Az USA felszólította ázsiai szövetségeseit, Japánt, Dél-Koreát, a Fülöp-szigeteket, valamint Ausztráliát, hogy nyújtsanak nagyobb támogatást Ukrajnának.
Eközben viszont folyamatosan zajlik a menekülés az országból. Az ukránok jelentős része ráadásul nem tudott integrálódni Európában, és az egyes országok mindent megtesznek, hogy térjenek haza a hozzájuk érkezett ukránok.
Csak orvosból 1400 fő van Németországban. Romániába eddig 14 542 férfi menekült érkezett, akik el akarják kerülni az ukrán mozgósítást. Oroszországban folytatódott a tisztogatás. Több nagyon magas rangú katonai vezetőt letartóztattak korrupció miatt.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az EU-n belül védelmi biztosi poszt létrehozását javasolja. A NATO az ukrán kérdésben megosztott. Egyes tagállamok javasolják Ukrajna soron kívüli felvételét, míg mások ettől tartózkodnak. Az ok egyértelműen a félelem egy harmadik világháborútól. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár javasolta egy ukrajnai támogató koordinációs parancsnokság létrehozását, hétszáz fő részvételével. Az ukrán elnök – nem lehet tudni, mi alapján – azt mondta, hogy az ideig év végére véget ér a háború intenzív szakasza.
A Közel-Keleten a tavaly októberi Hamász-támadás sok mindent megváltoztatott. Gázában a palesztin halottak száma, saját adataik szerint, megközelíti a negyvenezer, míg a sebesültek száma a kilencvenezer főt. A Hamász azt a célját elérte, hogy a palesztin ügy a világpolitikában ismét meghatározó szerepet kapott. Izrael stratégiai céljait, a Hamász megsemmisítését és a túszok kiszabadítását nem tudta elérni. A világ közvéleménye, részint a sok palesztin halott hatására, szembefordult Izraellel.
Borítókép: Izraeli katonák akció közben Gázában (Fotó: Europress/AFP)
