
A Szent Jobb című írásában a Magyarország augusztus 20-án úgy ír:
„Talán soha olyan fájdalmas nosztalgia nem csendült ki a régi énekből, mint mostanában, pár esztendő óta, hogy szétroppantak a hajdani határok, amelyeket honszerző királyunk győzhetetlen keze vont meg. S talán soha ilyen megkapó erővel nem éreztük a Szent Jobb mélységes, szimbolikus jelentőségét, mint ezekben az években,
amikor munkáskezek millióinak kellene végsőkig megfeszülni, hogy újra felépülhessen ez a sokat vesztett, romokban heverő ország.” Felidézik a programot: „A budai Várban holnap megint megkondul a Boldogasszony harangja. Esztendős nyugalmából megint kimozdul a Szent Jobb, ünnepi zászlók kíséretében, hogy megáldja ezt a nemzetet, s törhetetlen bizalmat sugározzon a magyar szívekbe. Aki ezer esztendőn át vigyázott erre az országra, vigyázni fog a jövőben is. [...]
Az ünnepi körmenet fényes sorai mögött holnap ott lesz az egész bizakodó Magyarország. Ám nemcsak azért, hogy áldozzon a múlt megszentelt hagyományainak, hanem azért is, hogy kifejezze törhetetlen hitét egy jobb és boldogabb magyar jövendőben.
A lap beszámol augusztus 22-én a Ludovika Akadémia Szent István-napi hadnagyavató ünnepségéről, amelyen háromezer fős közönség előtt Horthy Miklós kormányzó is beszédet mond. Úgy fogalmaz:
Óvakodjatok annak a ma, sajnos oly szélesen elterjedt, mindennel megalkuvó, csak az anyagiakra törekvő kufárszellemnek a befolyásától, mely nem ismer sem hazát, sem nemzetet, sem családot,
nem ismer nézeteket, csak gyűlöletet, nem ismer igazságot, becsületet és hűséget ― csak addig, amíg azt az önérdek parancsolja.
Másik kérése: „ne kövessétek azokat, akik ma gyűlölködő, rosszakaratú, mérgező kritikával rombolják le azt is ebben a szerencsétlen országban, amit az összeomlásból és a forradalmak szennyes árjából kimenteni sikerült.
Egy gazdasági szakembert, a Gázművek vezérigazgatóját, Ripka Ferencet nevezik ki fővárosi kormánybiztosnak. A Budapesti Hírlap augusztus 24-én elismeri: jó döntést hozott Bethlen István miniszterelnök. „Ripka Ferencnek még a hivatalos melletti társadalmi tevékenysége is oly gazdag, hogy a személye iránti szimpátiáknak is kell, hogy mély gyökerei legyenek a főváros lakosságának minden rétegében. Ő társadalmi és jótékony intézményeknek, kultúr- és sportegyesületeknek érdemes elnöke és pártfogója, hozzá a krisztinavárosi egyházközség világi elnöke.” Rálátást nyújtanak a budapesti szélsőséges vezetési viszonyokra, ami szükségessé tette a kormánybiztos bevetését.
„Mindenki tudja, hogy azok, akik pár éve intézik a főváros sorsát, súlyos anyagi katasztrófák veszedelme közé kormányozták ezt az egykor oly délceg és büszke hajót. […] Egyoldalú párturalom volt ez, amely magát minden más érdeke fölé helyezte a városnak és […] egyenetlenséget, gyűlölködést szított mindenfelé.
Megtámadta a városi közigazgatást, a kultúrintézeteket, a társadalmat rétegekre, mondhatnám, foszlányokra szaggatta és táplálékot adott minden szélsőséges és bontó tendenciának.”




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!