Magyarország harmadik lett a dániai nemzetközi cserkészversenyen ― közli a Pesti Hírlap augusztus 19-én. Üdvözlik az eredményt: „Még minket is, kik pedig soha nem kételkedtünk a magyar cserkészet nagyszerű életképességében, valósággal meglep az a szép és fölényes diadal, melyet cserkészeink a koppenhágai nagy táborozáson vagy amint ők nevezik: jamboree-n, ha úgy vesszük, cserkészolimpián kivívtak.
Magyarország cserkészei mindjárt Amerika és Anglia boy scoutjai után következnek a győzelemben, és ez a harmadik világpozíció nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy a magyar cserkészfiúk ma a kontinens legjobb cserkészei.”
Emlékeztetnek: „Magyarországon alig múlt egy évtizede, hogy az első széles kalapos, térdnadrágos, viharszíjas kis cserkész belépett a köztudatba, mely eleinte mosolyogva nézte ezt az »új játékot«, holmi modern és szervezett indiánosdit látva benne csupán, anélkül, hogy egészen a legutóbbi évekig komolyan is vette volna.” Úgy értékelnek:
ez a harc lehetővé tette a lehetetlent és ez a győzelem nemcsak kifelé jelent diadalt, hanem befelé is, mikor az erkölcsi erő, fegyelem és kötelességtudás legnagyszerűbb példáját most az ifjúság állítja az ország idősebb nemzedéke elébe.
Ez a három fogalom, „melyet a vesztett háború szülte forradalmi és bomlási lázak már-már teljesen kipusztítottak vagy legalábbis pusztulásra ítéltek a magyar lélekben és amely fogalmak maholnap a magyarság végleges elmúlását is jelentették volna.”
A magyarok a többi nemzet körében is sikert aratnak. „Egyik este a tábortűznél érdekes vendégei voltak a magyar cserkészfiúknak. Japánok, kínaiak, finnek, lettek, hollandok, németek látogatták meg őket, továbbá az egyetlen itt lévő bolgár és az egész dán csoport, úgy mint a litván konzul egész családjával. A magyar fiúk családias műsor keretében mulattatták a vendégeket, a főszerep természetesen a magyar dalnak jutott, amit a koppenhágai táborban nagyon megkedveltek az idegenek.” A magyar csapatot sokan kísérik és a magyar dalokat próbálják énekelni. „Holland barátaink kedélyesen, magyarul köszöntenek: »Jó estét!«”
A Szent Jobb című írásában a Magyarország augusztus 20-án úgy ír:
„Talán soha olyan fájdalmas nosztalgia nem csendült ki a régi énekből, mint mostanában, pár esztendő óta, hogy szétroppantak a hajdani határok, amelyeket honszerző királyunk győzhetetlen keze vont meg. S talán soha ilyen megkapó erővel nem éreztük a Szent Jobb mélységes, szimbolikus jelentőségét, mint ezekben az években,
amikor munkáskezek millióinak kellene végsőkig megfeszülni, hogy újra felépülhessen ez a sokat vesztett, romokban heverő ország.” Felidézik a programot: „A budai Várban holnap megint megkondul a Boldogasszony harangja. Esztendős nyugalmából megint kimozdul a Szent Jobb, ünnepi zászlók kíséretében, hogy megáldja ezt a nemzetet, s törhetetlen bizalmat sugározzon a magyar szívekbe. Aki ezer esztendőn át vigyázott erre az országra, vigyázni fog a jövőben is. [...]
Az ünnepi körmenet fényes sorai mögött holnap ott lesz az egész bizakodó Magyarország. Ám nemcsak azért, hogy áldozzon a múlt megszentelt hagyományainak, hanem azért is, hogy kifejezze törhetetlen hitét egy jobb és boldogabb magyar jövendőben.
A lap beszámol augusztus 22-én a Ludovika Akadémia Szent István-napi hadnagyavató ünnepségéről, amelyen háromezer fős közönség előtt Horthy Miklós kormányzó is beszédet mond. Úgy fogalmaz:
Óvakodjatok annak a ma, sajnos oly szélesen elterjedt, mindennel megalkuvó, csak az anyagiakra törekvő kufárszellemnek a befolyásától, mely nem ismer sem hazát, sem nemzetet, sem családot,
nem ismer nézeteket, csak gyűlöletet, nem ismer igazságot, becsületet és hűséget ― csak addig, amíg azt az önérdek parancsolja.
Másik kérése: „ne kövessétek azokat, akik ma gyűlölködő, rosszakaratú, mérgező kritikával rombolják le azt is ebben a szerencsétlen országban, amit az összeomlásból és a forradalmak szennyes árjából kimenteni sikerült.
Egy gazdasági szakembert, a Gázművek vezérigazgatóját, Ripka Ferencet nevezik ki fővárosi kormánybiztosnak. A Budapesti Hírlap augusztus 24-én elismeri: jó döntést hozott Bethlen István miniszterelnök. „Ripka Ferencnek még a hivatalos melletti társadalmi tevékenysége is oly gazdag, hogy a személye iránti szimpátiáknak is kell, hogy mély gyökerei legyenek a főváros lakosságának minden rétegében. Ő társadalmi és jótékony intézményeknek, kultúr- és sportegyesületeknek érdemes elnöke és pártfogója, hozzá a krisztinavárosi egyházközség világi elnöke.” Rálátást nyújtanak a budapesti szélsőséges vezetési viszonyokra, ami szükségessé tette a kormánybiztos bevetését.
„Mindenki tudja, hogy azok, akik pár éve intézik a főváros sorsát, súlyos anyagi katasztrófák veszedelme közé kormányozták ezt az egykor oly délceg és büszke hajót. […] Egyoldalú párturalom volt ez, amely magát minden más érdeke fölé helyezte a városnak és […] egyenetlenséget, gyűlölködést szított mindenfelé.
Megtámadta a városi közigazgatást, a kultúrintézeteket, a társadalmat rétegekre, mondhatnám, foszlányokra szaggatta és táplálékot adott minden szélsőséges és bontó tendenciának.”
A 8 Órai Ujság kolozsvári tudósítója arról ad hírt augusztus 24-én: „Erdélyben az önkormányzati testületek többségét elnyerhetik a magyarok is”. A lap visszatekint a Románia megnagyobbítása utáni közigazgatási zűrzavarra. „Bármilyen rendeletet is hozott a belügyminiszter, Erdélyben még a románok között is ellenzékre talált, mert hiszen az emberek a magyar uralom alatt sokkal nyugodtabban és szabadabban éltek.” Ezért a közigazgatás egységesítéséről hoztak többedik nekifutásra egy törvényjavaslatot. Figyelemre méltó, hogy
a »népkisebbségek«, így a magyarság is, a javaslat szerint az önkormányzati testületek többségét is megkaphatják.
Negatívum, hogy a „nyelvhasználat kérdésében a javaslat az alkotmánytörvényre való hivatkozással, mely csak különböző származású románokat ismer, a kisebbségi nyelvek érvényesülése elől teljesen elzárkózik”. Árulkodó:
az előterjesztést felülvizsgáló bizottságba, a „legnagyobb kisebbségnek, a magyarságnak a képviselőjét nem vették be”.
