A Népszövetség genfi közgyűlésén gróf Apponyi Albert nagy sikerű, majdnem egyórás beszédben fejti ki hazánk álláspontját. A Pesti Hírlap szeptember 10-i beszámolója szerint „elismeréssel adózott a Nemzetek Szövetsége közreműködésének a magyar kölcsön biztosítása körül és különös háláját fejezte ki azért a segítségért, melyet Anglia nyújtott Magyarországnak.
Beszéde további részét általános figyelem mellett ama két fő kérdés tüzetes fejtegetésének szentelte, amelyek Magyarországot közelebbről érintik. Az egyik a kisebbségi kérdés, a másik a leszerelés és a biztonság problematikája.”
A trianoni magyar tárgyalódelegáció egykori vezetője a Budapesti Hírlap szerint kiemeli: a „békeszerződéssel négymillió magyart elvágtak a magyar államtól. Ezeket legalábbis kulturális téren biztosítani kell. Ebben az összefüggésben bírálta a Nemzetek Szövetségét, mert elégtelen módon kezeli a kisebbség védelmét.” Megerősíti:
Eddig a kisebbségek védelmének terén jóformán semmi sem történt. Sürgős szükségesség, hogy a kisebbségi szerződéseket éppoly szigorúan kezeljék, mint a többi nemzetközi szerződést.
Azt is hangsúlyozza: „Gyakran a legjogosultabb panaszok meghallgatások nélkül maradnak. Ennek eredménye, hogy a kisebbségeknél siralmas és veszélyes lelkiállapot uralkodik. Joggal hihetik, hogy követelésük nem jut igazsághoz.” Rámutat: „
A magyar kormány kész olyan egyezményt kötni, hogy minden elfogadható panasz az állandó nemzetközi törvényszék elé bocsáttassék.”
Zúgó tapstól kísérve hozzáteszi: így minden mérgét el lehetne venni a nemzetiségi kérdésnek, s elérhetnénk a világ békéjét, s a szomszédok egyetértését.
Arról is beszél, hogy a magyar küldöttség nem a viszályt keresi a kisebbségek kérdésével, ezért mindenki emlékezetébe idézi: „abból a 10 millió lakosból, akit elvesztettünk, 3 és fél millió magyar. Az elvesztett területek a magyar kultúra régi intézményeinek voltak a székhelyei.” Nyomatékosítja, hogy hazánkat lefegyverezték, és emiatt jogában áll az ünnepélyes ígéretek betartásának követelése. Úgy fogalmaz:
„A mostani helyzet elviselhetetlen. Kellemetlen és lehetetlen állapot az, hogy Magyarország teljesen fegyvertelen, míg a többi állam állig fegyverben maradt.
Nemcsak a békeszerződések, hanem maga a Nemzetek Szövetségének egyezségokmánya is azt kívánja, hogy a leszerelés terén végre valamennyi állam egyenlő elbánásban részesüljön.” Apponyi konklúziója: „A nemzetek közti testvéri szellem lehetetlen mindaddig, amíg bizonyos államokat kivételes bánásmódban részesítenek, lehetetlen mindaddig, amíg kétféle jog van.” A lap megjegyzi: „A szónoki emelvény elhagyásakor éppúgy, mint beszédének megkezdésekor, a terem sok padjáról élénk tetszésnyilvánítás hangzott. Különösen nagy tetszésnyilvánítással fogadták Apponyi beszédét az északi államok, a volt semleges államok, valamint az angolul beszélő államok delegátusai.”
A magyar kormányfő beszéde szintén nagy feltűnést kelt a genfi népszövetségi gyűlésen. A Pesti Napló szeptember 12-én így ír róla: „A magyar szanálás ügye szerepelt ma a Népszövetség ülésén és gróf Bethlen István miniszterelnök volt az ülés fő szónoka. […] mai nagyszabású felszólalásának nem utolsósorban jelentős diplomáciai eredménye az, hogy nem hallgatva el jogos sérelmeinket sem, beszédének hangjával mégis elérte, hogy szinte általános rokonszenvet keltett.” Úgy értékel: „a Nemzetek Szövetségének magyarországi akciója indította meg Közép-Európában mindkét részen az erkölcsi leszerelést, a lelkeknek azt a leszerelését, amely nézetem szerint előfeltétele a fizikai leszerelés sikeres végrehajtásának.” Szerinte azonban
„a világ tele van gyújtóanyaggal, a kérdéseknek egész tömege rendezetlen még Közép-Európában és a béke véglegesen biztosítottnak addig nem mondható, amíg látható tettek nem bizonyítják, hogy a szabadság és az egyenjogúság elve a nemzetközi életben is újból uralomra juthat.”
A lap pozitív visszhangról számol be: „Bethlen beszéde mérsékelt hangjával nemcsak a nagyantant delegátusai körében keltett általános mély hatást, hanem a kisantant padjain sem hangzott fel ellene megjegyzés.
Sokan járultak Bethlenhez beszéde befejeztével gratulációjukkal, köztük Parmoor lord angol és Jouvenel francia delegátusok
.”
Apponyi beszédének nemzetközi fogadtatásáról ír Az Ujság szeptember 12-én. Közlik: óriási hatást keltett Európa sajtójában. „Míg a kis-entente és a vele barátságos francia sajtóban természetesen támadások hangzottak el a beszéddel kapcsolatosan, addig a német, olasz és svájci lapok tüntető melegséggel írnak a beszédről.” A Journal de Geneve úgy méltatja: „Apponyi beszédében olyan mérséklet és tekintély nyilvánul meg, hogy mindenki elismerését kivívta magának.
Apponyi egynémely észrevétele és megjegyzése nem tetszett a kis-entente képviselőinek, de a közgyűlés többsége helyeslését tolmácsolta a szónoknak.”
A római Tribuna interjút is közöl Apponyival, aki figyelmeztet: „A jelenlegi helyzet fenntartása annyit jelent, hogy a világon lévő összes magyarok fellázadását akarják előidézni.”
Nyíregyháza nagyszabású ünnepséggel emlékezik meg a földesúri terhek alóli száz évvel azelőtti megváltásáról. Az örökváltsági jubileum kapcsán a város szülötte, Krúdy Gyula ír A magyar Kalifornia címmel a szeptember 12-i Magyarországba. „Szombaton, szeptember 18-án nyílik meg ünnepélyesen a százéves város kiállítása, hogy két héten keresztül egymást érjék a különböző ünnepségek. […] Már a város külsején is meglátszik, hogy valami rendkívüli események készülődnek. A vasúti állomásról befelé vezető úton sokfelé piroslanak téglarakások, épülő házak, emelkedő tetők.
Nyíregyháza épít, amikor sehol sem építenek az országban, mert a városi polgárság körében már hónapokkal előbb mozgalom indult meg
hogy mindazok, akiknek házépítési szándékaik vannak, most megvalósítsák szándékaikat.”
Ripka Ferenc, Budapest kormánybiztosa felhívással fordul a főváros polgárságához, amelyben egymás megbecsülését, egyetértését sürgeti a szeptember 13-i Az Ujság híre szerint. Arra szólítja fel a lakosságot,
„hogy egy dolgot gyűlöljön mindenki: de azt azután egészen: tudniillik a gyűlöletet.”
