Parányi mérgek: életünkben 3500 bankkártyányi mikroműanyag jut a szervezetbe

A szakértő szerint azonban lehet a mikroműanyag ellen védekezni.

Lehetőség szerint üvegből igyunk vagy csapvizet fogyasszunk – tanácsolja a szakértő Fotó: Europress/AFP/Thilina Kaluthotage

Romló termékenység

Az már korábban is ismert volt, hogy a mikroműanyag – legalábbis annak a néhány mikrométeres illetve a nanométeres tartományban elhelyezkedő részecskéi – képesek átjutni az úgynevezett vár-agy gáton, ahogyan egyebek mellett a bőrön, a méhlepényen, sőt a sejtfalon is, s egyebek mellett az artériák falán is lerakódhatnak. Ugyancsak kutatások támasztják alá, hogy a mikroműanyagok jelenléte jelentősen csökkenti a spermiumok mozgékonyságát, ami pedig kulcsfontosságú lenne a megtermékenyítésben. Emellett hormonális zavarokat, különböző gyulladásokat és genetikai károsodásokat is okozhatnak. 

Kínai kutatók pedig nemrégiben a bél gyulladásos betegsége és a mikroműanyagok között is összefüggést találtak. A vizsgált páciensek székletében lévő mikroműanyag-koncentráció jelentősen magasabb volt, mint az egészséges embereknél. Összesen egyébként tizenötféle mikroműanyagot azonosítottak a székletben, a legdominánsabbak a polietilén-tereftalát és a poliamid voltak.

Vírusok és baktériumok

Arra a kérdésre, hogy vajon egyes műanyagtípusok veszélyesebbek lehetnek-e a többinél, Jurecska Laura azt hangsúlyozta, hogy inkább a mikrorészecskék formája a meghatározó. – Így megkülönböztethetünk lekerekített, szögletes, szálas, de teljesen szabálytalan formákat is. A legártalmasabbak a szálak lehetnek, ugyanis ezek könnyebben okoznak gyulladást. A tüdőbe jutva például — az azbeszthez hasonlóan – hozzájárulhatnak daganatok kialakulásához . Sajnos elég gyakori az ilyen jellegű mikroműanyag, hiszen egy-egy mosás alkalmával százezer számra távoznak a ruháinkból – fejtette ki az ELTE oktatója. Az sem mindegy – folytatta –, hogy milyen adalékanyagot használnak az adott műanyag előállításához, ugyanis például egyes fény- és hőstabilizátorok, illetve lágyító szerek a műanyagdarabkákkal együtt bejuthatnak a szervezetünkbe, valamint az apró műanyagszemcsék kedveznek a vírusok, valamint baktériumok megtapadásának, ezzel pedig egyfajta közvetítő ágensként is működhetnek.

Bankkártyányi műanyag hetente

Abban pedig, hogy milyen mennyiségben juthat be a mikroműanyag az emberi szervezetbe, egy 2019-es, Egyesült Államokbeli kutatás lehet a viszonyítási pont, amelynek becslése szerint egy átlag amerikai testébe minden évben 74-121 ezer darabka juthat be. Ez nagyjából annak feleltethető meg, mintha hetente egy bankkártyányi műanyagot fogyasztanánk el, és amint azt már említettük, ennek a mennyiségnek egy része soha nem ürül ki, lényegében beépül a testbe. Elgondolkodtató, hogy a magyar emberek várható élettartamát tekintve életünkben hozzávetőlegesen 3500 bankkártyányi mikroműanyag kerül a szervezetünkbe.

Teafilterbomba
Mindazonáltal az említett számok eltörpülnek ahhoz képest, amilyen bőséggel körülvesznek minket a szemmel láthatatlan részecskék: a kanadai McGill Egyetem szakértői azt találták, hogy például egyetlen teafilter 11,6 milliárd mikroműanyag- és 3,1, milliárd nanoműanyag-részecskét képes a vízbe bocsátani. Az ausztráliai Queenslandi Egyetem vizsgálata szerint pedig minden száz gramm rizsben, amit elfogyasztunk, nagyjából három-négy milligramm műanyag van – instant rizs esetében ennek nagyjából a négyszerese.

Egyetlen adag panírozott rákkal körülbelül háromszáz műanyagdarabkát viszünk be szervezetünkbe, de a tőkehal, a csirke nuggets és a növényi alapú nuggets is hasonló mennyiségű mikroplasztikot tartalmaz.

A gyümölcsök és a zöldségek között a legszennyezettebbnek számító alma és répa egy-egy grammjában nagyjából 100 ezer mikroműanyagot találtak a kutatók. A palackozott ásványvíz pedig literenként nagyjából 240 ezer mikroműanyag-részecskét tartalmaz. A mintákban literenként 110 ezer-370 ezer darabkát mutattak ki, ezeknek a részecskéknek 90 százaléka nanoműanyag, a maradék pedig mikroműanyag volt.  

Velünk élő műanyag
 

Noha ezek elképesztő számok, nem biztos, hogy az utóbbi időben nőtt meg ugrásszerűen a makro- és mikro környezetünkben – köztük az élelmiszerekben – található mikroműanyag mennyisége. Ennél valószínűbb, hogy már korábban is hasonló koncentrációban voltak jelen ezek a részecskék, ám még nem rendelkeztünk a mérések elvégzésére képes technikákkal 

– hívta fel a figyelmet Jurecska Laura, arra utalva ezzel, hogy feltehetően a szervezetünkben is már jó ideje megtalálható a mikroműanyag, de ahhoz, hogy a lehetséges hosszú távú hatásokat megismerjük, még nem áll rendelkezésre kellő tapasztalat.

Minden bizonnyal még évszázadokig együtt kell élnünk a mikroműanyagokkal – már csak azért is, mert azokból folyamatosan több keletkezik mind az ipari tevékenység következtében, mind pedig a felgyülemlett hulladékból. Utóbbi mértéke leginkább a Csendes-óceánban úszó, mintegy 17 magyarországnyi területű szemétszigettel (Great Pacific garbage patch) érzékeltethető, amelyben 1700 milliárd mikroműanyag lebeghet.

Hasznos praktikák
Jurecska Laurát arról is kérdeztük, mely praktikákkal csökkenthető a leginkább a szervezetünkbe jutó mikroműanyag mennyisége. A szakember elsőként a palackozott üdítők és ásványvizek kerülését javasolta.

Ehelyett igyunk csapvizet, amiben sokkal kevesebb a mikroműanyag. Ezen kívül lehetőség szerint használjunk üvegpoharakat és üvegből, illetve fémből készült konyhai előkészítő eszközöket, a tároló dobozoktól kezdve a botmixerhez alkalmazott keverőtálig. Élelmiszerek terén igyekezzünk minél kevésbé feldolgozott termékeket fogyasztani, valamint olyanokat, amelyeket minél kevesebbet szállítottak, minél kevésbé becsomagolva. Az sem árt, ha a tápláléklánc alján elhelyezkedő állatokat eszünk, ugyanis más kémiai anyagokhoz hasonlóan a mikroműanyag is nagyobb koncentrációban fordulhat elő a ragadozókban. Mértékkel fogyasszuk a tenger gyümölcseit, hiszen a bioszférának ebben a részében található a legtöbb mikroműanyag

– fejtette ki a környezetkémikusa, aki összességében pedig annak fontosságát hangsúlyozta: az egyszer használatos műanyagokkal szemben kerüljenek előtérbe a többször használatos műanyagok, illetve az újrahasznosítást is minél széleskörűbben volna kívánatos alkalmazni.
 

Ígéretes fejlesztések

Közben már csak idő kérdése, hogy mikor kerül piacra a környezetbarát műanyag . A San Diego-i Kaliforniai Egyetem és az Algenesis anyagtudományi vállalat olyan növényi alapú polimereket fejlesztettek ki, amelyek biológiailag bomlanak le, mindössze hét hónapon belül. A Nature Scientific Reports folyóiratban publikált tanulmány szerint tehát az alga alapú polimerek teljes egészében a természetes elemeikre bomlanak, ellentétben a hagyományos, kőolajból készült műanyagokkal. Az Algenesis cég már elkezdte beilleszteni ezeket a polimereket a gyártási folyamataiba, s hamarosan megjelenhetnek a környezetbarát mobiltelefontokok és a különböző bevonattal ellátott szövetek. 

Borítókép: Lehetőség szerint üvegből igyunk vagy csapvizet fogyasszunk – tanácsolja a szakértő. (Fotó: Europress/AFP/Thilina Kaluthotage)