Olaszországban tesznek hosszabb tanulmányutat magyar nemzetgyűlési képviselők. Torinóban felkeresik Kossuth Lajos egykori lakóhelyét. Mint a Budapesti Hírlap szeptember 30-án beszámol róla, a városi hatóságok megbízottai, valamint a konzulok fogadják őket, majd másnap „keresték föl azt a házat, ahol Kossuth Lajos lakott és meghalt.
A magyarok nagy meghatottsággal állottak meg a palotaszerű ház előtt, amelynél nagy olasz közönség gyűlt már egybe. A palotán lévő emléktáblára a magyar képviselők és a budapesti olasz–magyar kereskedelmi kamara két hatalmas nemzeti színű szalaggal ellátott koszorúját helyezték el.”
Az ünnepségen, amelyen a városi tanács és olasz képviselők is megjelennek, Szabó Sándor nemzetgyűlési honatya mond beszédet, aki „emlékezett arra, hogy Garibaldi és Kossuth Turinban tervezték meg a két ország függetlenségét. Sajnos ezt csak Olaszország érhette meg, a mi véghetetlen véráldozatunk az ország kétharmadába került.” Ezután „Bertelé dr. a turini városi tanács nevében szólva kifejtette, hogy
Turin városa mindenkor a legnagyobb pietással tiszteli Kossuth emlékét”.
Almásy László, az Egységes Párt ügyvezető alelnöke a lapnak úgy nyilatkozik az olaszországi útról: különös jelentősége van, mivel a magyar képviselők közvetlenül szerezhettek tapasztalatot arról, hogy „rendkívüli jóindulat mutatkozik irányunkban”.

A parlamenti képviselő különösen nagy jelentőségűnek tartja Benito Mussolini olasz kormányfőnek »azt a megállapítását, hogy Magyarország a háború előidézésében nem részes«.
Úgy véli, Olaszország miniszterelnöke nem mondhatott ennél többet, de amit mondott, az súlyos, és később komoly következményei lehetnek. „Hiszen az egész trianoni békeszerződés alapja, a kártérítés és a területi megcsonkítás abból a megállapításból indul ki, hogy mi, a háborút vesztett felekhez tartozván, bűnösek vagyunk és kártérítéssel tartozunk.
Az olasz miniszterelnök nyilatkozatában a mi nagy igazságunk első nyilvános megállapítását látjuk és reméljük, hogy ennek elkövetkezik a megfelelő folytatása is a többi oldalakról,
s ebben Olaszország szimpátiája nagy segítségünkre lehet.” Kiemeli az „olasz közvéleménynek velünk szemben tanúsított meleg barátságát, s a sajtó jóindulatú érdeklődését, mely egész utunkon kitüntetően kísért bennünket”. Kiderül: több lap vezércikket is szentelt a magyar képviselők látogatásának.