Pontosan ez az, ami ellen a lázadás szól. Nem a nők ellen, nem a feketék ellen. Hanem az emberidegen, életidegen társadalmi mérnökösködéssel szemben. A zöldforradalom elszegényedéshez vezető túltolása ellen. A kvóták ellen még a politika csúcsain is. Az ellen, hogy az, hogy mit gondol valaki mondjuk az abortuszról, meghatározza, hogy „jó ember” vagy sem. Az ellen, hogy bizonyos társadalmi pozíciókban vigyázni kell már minden szóra a nyugati világban, az ellen, hogy fehér emberek keresnek maguknak indián vagy fekete ősöket, mert az viszi előre a karrierjüket, nem csak, sőt nem elsősorban a szorgalom és a tudás. A vállalati „érzékenyítő” tanfolyamok ellen. Az Amerikát és Európát elárasztó tömegek ellen, akiknek a vágya a jobb életre ugyan természetes és emberi, de ugyanilyen természetes és emberi, hogy a nyugati ember arra vágyik, ismerjen rá az országára húsz év múlva is.
Ez a társadalmi mérnökösködés, a tények ideológiai ködön át történő szemlélése nem csak az Egyesült Államokon vagy Európán belül vezetett feszültséghez.
Az egész világot megrázta. George W. Bush valószínűleg őszintén elhitte, hogy Irakból nyugati típusú demokrácia faragható. Ami rosszabb, valószínűleg neokonzervatív tanácsadói is. Amit sokan összeesküvésnek gondolnak, egyszerűen hübrisz. Sok mindenről szóltak a Nyugat háborúi az elmúlt harminc évben, de első helyen az ideológia volt: a saját, győztesnek gondolt rendszer terjesztése a nyugatitól merőben idegen kultúrák felé is, ha lehet, szép szóval, ha kell, fegyverrel. Hogy ez nem reális? Nem baj, a realitás erővel igazítható…
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!