Karácsony alkalmából Horthy Miklós kormányzó amnesztiában részesít olyan személyeket, akik szerepet vállaltak és komoly károkat okoztak az országnak a véres vörös kommün idején. A 8 Órai Ujság december 25-én közli: „Magyarország kormányzója a karácsonyi ünnepek alkalmából 31 olyan elítéltnek kegyelmezett meg, akik a proletárdiktatúra alatt elkövetett büntetendő cselekmények miatt súlyos fegyház- és börtönbüntetésre lettek a bíróságok által annak idején elítélve.” Kiderül, hogy már meg is történt a kommunista elkövetők szabadon bocsátása.
Az elítéltek a kormányzó kegyelmi ténye folytán már el is hagyták a váci, soproni, szegedi, illetve márianosztrai fegyintézeteket, ahol eddig büntetésüket szenvedték, s a karácsonyi ünnepeket már otthon tölthetik családjuk körében.
Magyar karácsony címmel ír Herczeg Ferenc a Pesti Hírlap december 25-i ünnepi számában.
Szerinte karácsony éjszakáján megszületett az örök igazság, de „Trianonban leköpték és keresztre feszítették”, és
ebben a gyalázatos játékban elveszett minden, ami szép és nagy volt Európában; elveszett az emberszeretet, a szabadság és a művelődés, elveszett a nemzetek dicsősége és gazdagsága, el a férfiak lovagiassága, a nők hite és a kisgyerekek karácsonya. És elveszett a béke!
Ha fia volna, megértetné vele, „hogy az egész magyarságot és vele engem is, őt is, fekete verembe lökték. A veremben nincs élet, a nemzet ma nem is él, csak vár. […] Ki kell törnünk, fel kell támadnunk, ma vagy holnap, erővel vagy csellel, szabadulnunk kell mindenáron, egyedül erre, mindig csak erre gondolunk a nap és az éj óráiban.” A Megváltó viszont megmutatta az utat, ám elvárja Isten gondolkodó gyermekeitől, hogy a magunk bátorságával haladjunk az igazság útján. „Ha fiam volna, tüzes haragban nevelném a magyarság fosztogatóival szemben. […] A Megváltó azt mondta tanítványainak: legyetek szelídek, mint a galambok, de azt is mondta: okosak, mint a kígyók.
A Megváltó haragos volt, midőn a pénzváltókat kiostorozta a templom csarnokából. Ha fiam volna, a kígyó okosságával és a krisztusi felháborodás ostorával fegyverezném föl.” És nem tűrné, hogy elrévedezzen és pinceféregként megszokja a fekete vermet, „hanem azt mondanám neki: nincs nyugalom, nincs élvezet, nincs ünnep Magyarországon, míg agyaglábú törpék tipornak rajtunk!”
Gróf Bethlen István miniszterelnök több lapnak is interjút ad karácsony és az év vége kapcsán. A Pesti Napló december 25-i számában egy kérdésre cáfolja, hogy a kormány még erőteljesebb jobboldaliságra váltana át: „Szó sincs semmiféle jobboldali fordulatról. A kormány változatlanul a maga lábán jár, a maga útját és a maga irányát követi. Törekvésünk pedig az, hogy a konszolidációt teljes mértékben tovább is szolgáljuk, megerősítsük és megszilárdítsuk.”
Arra a felvetésre, hogy Gömbös Gyula, a fajvédők vezére meglepően mérsékelt beszédet tartott az ellenzék botrányos parlamenti viselkedése után, Bethlen úgy reagál: ez csak azt mutatja, hogy „idejekorán észrevette annak visszásságát, ha az ő csoportja egy kalap alá kerülne a szocialistákkal.”
A külpolitikai orientáció súlypontjairól elmondja: „A szanálás ügyében folytatott tárgyalásaink során Anglia és Olaszország részéről találtunk mélyebb megértésre s jóindulatra. Ez a két állam volt az, amely aztán segített megalapozni számunkra, hogy a kisantanttal megfelelő helyzetet teremtsünk.” Hozzáteszi: „a szomszédos országokkal jó viszonyt óhajtunk fenntartani, mert elsősorban is élnünk és megélnünk kell”. Arra, hogy az emigránsok és politikai elítéltek számára lehet-e általános amnesztia, a miniszterelnök a fokozatosságot hangsúlyozza. „Bizonyos, hogy az emigráltak, ha nem engedjük őket haza, odakünn folytatják ellenünk az agitációjukat. Viszont
ha általános amnesztia alapján hazaengednők őket, idehaza agitálnának abban az irányban, amelyet annál veszedelmesebbnek tartok, mert sajnos polgári ellenzéki pártok is balabbra tolódtak időközben és ily körülmények között nem óhajtom, hogy az emigránsok itthoni politizálása is tápot adhasson az oktobrizmus fölidézgetésének.”
Elmondja: hazajöhet, aki kérelmezi és a minisztertanács ezt engedélyezi. Ám azt is elárulja: „kevesen kérik, de talán azért, mert van, aki visszatartja őket e lépéstől.”
Karácsony előtt sok helyütt tartanak karitatív célú ünnepséget az országban. A Budapesti Hírlap arról számol be december 24-én, hogy
„Meghatóan szép gyermekfelruházó ünnepet” rendezett „Balatonfüred és környéke úri társasága a Kisfaludy Kör Grand Hotel-beli pompás helyiségében.
Ötvennégy fiút és leányt, telepi és falubeli szegény szülők gyermekeit látták el ez alkalommal meleg téli ruhával, cipővel és halmoztak el mindenféle ajándéktárgyakkal. […] A ruhák és az ajándékok szétosztása után Demeter György dr. járási főszolgabíró mondott köszönetet mindazoknak, akik adományaikkal hozzájárultak a felruházás nemes céljához.” Bejezésképpen a Himnuszt a megjelent közönség a gyermeksereggel együtt énekli el. „A gyermekfelruházás költségeihez nagyobb összeggel járult hozzá a gyógyfürdő igazgatósága, míg a többi pénzt előkelő úriasszonyok gyűjtötték össze.”
Gróf Apponyi Albert a Pesti Hírlapnak adott december 25-i interjújában – bár a királykérdésről nem akar beszélni –, az ifjú Habsburg Ottó trónörökösről is megemlékezik.
Kijelenti: természetes, hogy állandó figyelemmel kíséri „Magyarország törvényes, ifjú királyának testi és lelki fejlődését és egyáltalán a királyi család sorsának alakulását.” Úgy értesült,
hogy semmiféle irányban nincsen ok aggodalomra, sőt a kis királyfi fejlődése mindig szebbnél szebb reményekre jogosít.
Habsburg Ottó eddigi magyar tanárát, Solymos Vendel bencés szerzetest hazahívta a rendfőnöke. Apponyi Albert elmondja: „Most Balázsovics volt pápai gimnáziumi igazgató működik ott ugyanolyan szellemben, mint az előző professzor. Amint értesülök, már eddig kitűnő eredményeket ért el.”
