Fenyegető levelek kormánytagoknak

A plenáris ülésen botrányosan viselkedő szocialista képviselőket egy időre eltiltják a Ház látogatásától. Válaszul az ellenzék jelentős része bejelenti, hogy nem vesz részt a házszabály reformjában. Debrecen vezetése bizalmáról biztosítja a kormányt, s elítéli a baloldali képviselők provokációját. A kormány tagjai is kapnak fenyegető leveleket, bombák robbantását kilátásba helyezve. A Budapesti Hírlapban szóvá teszik, hogy a világsajtót hazai forrásokból látják el hazánkat lejárató hírekkel.

Rubinek István, a mentelmi bizottság előadója úgy indokolja a Magyarország érdeklődésére a büntetés súlyosságát: itt nem arról volt szó, „hogy a tanácskozás rendjét megzavarták, hanem arról, hogy két képviselő, Györki és Szilágyi ellenszegültek az elnöknek és noha az elnök felfüggesztette az ülést, tovább folytatták beszédüket, társaik pedig animálták (lelkesítették ― a szerző) Györkit és Szilágyit, hogy ne engedelmeskedjenek. Ez nyílt szembehelyezkedés az elnöki rendelkezésekkel és az elnöki tekintély teljes lejáratása”. 

Rubinek István (Forrás: Elekfoto.com)

Szerinte mi sem jellemzi jobban a helyzet súlyosságát, mint hogy egy képviselő arra szólította föl társait: „valaki üljön be az elnöki székbe”. 

Bethlen István miniszterelnök a 8 Órai Ujság tudósítása szerint visszautasítja a plenáris ülésen a vádakat. Kiemeli: „Azt mondják, hogy most parlamenti diktatúrát akarunk életbe léptetni. Ezen a megjegyzésen a világ összes parlamentjei mosolyognak.

 Amikor olyan intézkedéseket akarunk csak részben meghonosítani, amelyek már a világ minden parlamentjében meghiúsultak, anakronizmus arról beszélni, hogy itt szó lenne parlamenti diktatúrára való törekvésről.” 

Hozzáteszi: az ellenzékiek „egyetlen olyan javaslatot sem engedtek keresztül olyankor, amikor a nemzetre nézve kellő haszonnal járhatott volna”. 

A Pesti Hírlap arról ír, hogy az ellenzéknek nem sikerült maga mellé állítania a közvéleményt. December 6-án közlik: 

Debrecen törvényhatósági bizottsága „osztatlan bizalmáról biztosította gróf Bethlen István miniszterelnököt és a nemzetgyűlésen legutóbb botrányos magatartást tanúsított nemzetgyűlési képviselők eljárását a legteljesebb mértékben elítélte”

. Az elfogadott indítvány szerint, amit megküldtek a kormányfőnek is, a destruktív ellenzék, ha már parlamentáris eszközökkel nem sikerül elűznie a kabinetet és annak fejét, „el van határozva ezt a szándékát becsületrabló fegyverekkel keresztül hajtani. Azt remélik, hogy a kormány a rádobált sár elől végre önként félre fog húzódni és átengedi nekik a teret. Ennek megtörténnie a nemzet és az ország érdekében nem szabad”. Arra kérik a miniszterelnököt, hogy a destrukciónak, a külföld előtt kompromittáló irányzatnak vessen véget. 

A debreceni városháza (Forrás: Termálfürdő.hu)

Már a kormány tagjai is kapnak fenyegető leveleket ― írja a Pesti Hírlap december 5-én. Mint beszámolnak róla, a bombamerényletek pere óta a rendőrségnek gyűjteménye van különböző megfélemlítő levélküldeményekből.

„Hasonló fenyegető levelet kapott kedden gróf Bethlen István miniszterelnök, Pesthy Pál igazságügy-miniszter és Rakovszky Iván belügyminiszter is.”

Szintén ilyen levéllel üzentek Langer Jenőnek, a budapesti büntetőtörvényszék elnökének. A miniszterelnök részére névtelen levelet író kilátásba helyezi, hogy ha az elsőrendű vádlott, Márffy József perében elmarasztaló ítélet születik, „ebben az országban bombák fognak repülni”. A rendőrségnek már biztos információi vannak a feladók felől, akik eddig 132 fenyegető levelet postáztak. 

A Budapesti Hírlap A magyar szenzációk a külföldön címmel teszi szóvá december 3-án, hogy a bírósági ügyek kapcsán „szennyes áradat hömpölyög a külföld felé, telve szenzációval, közéleti kinövésekkel, panamával és sok más mindennel, ami nem válik becsületére a magyar névnek.” Szerintük a „saját piszkában” megfulladt bécsi emigránsokon kívül 

„a világsajtót más budapesti forrásokból is ellátják megfelelő hírekkel”, s ezeket „durván kiszínezve, meztelenre vetkőztetve, a nemzetközi sajtóban terjeszteni kenyérforrássá lett.

Nincs nemzet, amelynek apró ügyeivel, a nagyokat feledve, a világ oly részletesen foglalkozna, mint a magyarral”. Levonják a konzekvenciát:

„Magyarország külföldön ma is a reakció ősi hazája.

 Ha föl mered a szavad emelni az igaztalan vádak özöne ellen, szemedbe vágják a fehér terror immár legendás képét.”