A botrányos ülés után, amelynek során a tomboló, padokat csapkodó szocialista képviselőket ki kellett vezettetni a palotaőrökkel, a mentelmi bizottság több hétre eltiltja őket az ülések látogatásától. Az ellenzéki reakcióról a Magyarország december 2-án azt írja: „A demokratikus ellenzéki szövetséghez tartozó képviselők déli tizenkét órakor a szociáldemokrata párt Erzsébet körúti irodájában értekezletre gyűltek össze. Az értekezleten részt vett a szociáldemokrata parlamenti frakció összes tagja, a demokraták részéről Vázsonyi Vilmos és Fábián Béla, a Kossuth párt részéről Rupert Rezső és Nagy Vince, a párton kívülieket Baross János képviselte.” A mentelmi bizottság döntése „igen nagy izgalmat keltett. Rögtön elhatározták, hogy deklarációt intéznek az ország népéhez, amelynek szövegezését a pártvezérek haladéktalanul meg is kezdték. Egy óra után készült el a deklaráció, amelyet hozzászólás nélkül, egyhangúan fogadtak el. Egy óra után néhány perccel a képviselők szétoszlottak”.

A deklarációban az szerepel, hogy a kormány diktatúrát épít, többek között a házszabály megváltoztatásával.
„A házszabály-revíziót csakis a diktatúrára való törekvés indokolhatja, mert az ellenzék eddig a kormánynak egyetlen javaslatát sem obstruálta meg.” Alkotmánysértésekkel és panamázásokkal vádolják a kabinetet, s a szocialista képviselők kivezetését sérelmezik. A szövetkezett ellenzék mindezek miatt úgy dönt: „a fegyveres erővel megalkotott házszabályokat a maga részéről érvényeseknek el nem ismeri”. Végezetül „a történtek megítélését a nemzet józan közvéleményére bízza”.
A lap meginterjúvolja a belügyminisztert: „milyen jelentések érkeznek a parlamenti helyzettel kapcsolatban az ország különböző részeiből?”
Rakovszky Iván kijelenti: „Az országban teljes a csend és a nyugalom. Vidéken egyenesen az a benyomás, hogy a hangulat a házelnökség intézkedései mellett van. A fővárosban sincs nyoma annak, hogy a közönség bármely rétege izgalomban lenne a parlamenti események miatt.
Arról sincs jelentésünk, hogy bármilyen sztrájkmozgalmat készítenének elő. Nem is hiszem egyébként, hogy ma a munkásság általános sztrájkra kapható volna, mert saját érdekei ellen dolgozna, ha ilyesmivel foglalkozna.”