„A saját szememmel láttam: nem emberi jármű, nem emberi lényekkel.” Az idézet akár az 1990-es évek nagy sikerű sorozatának, az X-aktáknak egy nyitójelenetéből is származhatna, ahol Fox Mulder speciális FBI-ügynök hallgat ki egy harmadik típusú találkozást átélt tanút. Ebben az esetben ez az írásunk egy film- vagy sorozatkritika lenne, csakhogy nem ez a helyzet. Az ominózus mondatok Jay Stratton hírszerző tiszt szájából hangzottak el egy éveken át titokban forgatott, márciusban bemutatott dokumentumfilmben, amely a The Age of Disclosure, vagyis a Nyilvánosság kora címet viseli. Az alkotásban 34 magas rangú kormányzati tisztviselő, köztük az Egyesült Államok külügyminisztere, hírszerzők, tudósok, katonák beszélnek arról, hogy földönkívüli civilizációk képviselői rendszeresen meglátogatják bolygónkat. Erről a világ kormányainak is tudomása van, sőt egyes hatalmak már meg is szereztek idegen járműveket, amelyeket igyekeznek emberi használatra is alkalmassá tenni. Ez egy titokban zajló fegyverkezési verseny, a győztes pedig – ezúttal tényleg – mindent visz.
Valami van a levegőben
Ez most komoly? – kérdezheti joggal az olvasó. Annyi bizonyos, hogy a dokumentumfilmben megszólalók, például James Clapper volt nemzeti hírszerzési igazgató, aki ilyen minőségében az összes amerikai titkosszolgálat munkáját felügyelte 2010 és 2017 között, nem olyan figurák, akik szeretnek bohócot csinálni magukból. Ugyanakkor a filmnek éppen az a gyenge pontja, hogy csak „tanúvallomásokat” hallunk, egyéb bizonyítékok nem kerültek nyilvánosságra. A témában járatos amerikai nemzetbiztonsági szakemberek szerint az USA-nak vannak kiváló felvételei ezekről az állítólagos tárgyakról, ám a képsorok titkosítottak. De nem azért, amiért az olvasó elsőre gondolná: ezzel azt az eszközt védik, például egy titkos kémműholdat, amellyel elkészítették a felvételt.
Részben ezért is kerülhettek nyilvánosságra 2017-ben a The New York Timesban megjelent hírhedt felvételek, amelyek titkosítását abban az évben oldották fel. A Gimble és Go Fast néven ismertté vált felvételek a lap weboldalán legtöbbet lejátszott videók közé tartoznak. A képsorok nyilvánosságra kerülésének sztorija az volt, hogy tiltakozásképpen lemondott a védelmi minisztérium Fejlett repüléstechnikai fenyegetésazonosítási programjának vezetője, Luis Elizondo. A nemzetbiztonsági tiszt azért távozott, mert bizonyos jelentéseik nem jutottak el a védelmi miniszterhez. A 2017-es sztori nagyot szólt, mivel az amerikai hadsereg ekkor már 47 éve tagadta, hogy léteznének ufók vagy ennek modern megfelelői, a UAP-k (azonosítatlan rendellenes jelenség; a korábbi betűszó kiterjedtebb értelemben használt, modernebb változata, amivel arra utalnak, hogy ezek a feltételezett járművek nemcsak repülni tudnak, hanem az űrben és a víz alatt is közlekednek).
Stigma
Az ufó-/UAP-észleléseket bejelentő személyeket évtizedekig stigmatizálták: őrültnek, csalónak vagy ostobának kiáltották ki. Mindez 1953-ig nyúlik vissza: az előző év nyarán Washingtonban és környékén olyan sok ismeretlen repülő tárgyról kaptak bejelentést a hatóságok, hogy az amerikai légierő a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) segítségét kérte. A válasz a Robertson-bizottság létrehozása volt, amely úgy értékelte: az ufójelenség nemzetbiztonsági problémát nem jelent, ugyanakkor az teszi veszélyessé, hogy egy időben rengeteg bejelentés érkezhet, ami leterheli a hadsereg és a hatóságok kommunikációs vonalait.
Az amerikai légierő 1969-ig vizsgálódott a Kék könyv projektben, amelyet végül a készítőjéről elnevezett Condon-jelentés zárt le azzal a megállapítással: „Nincs itt semmi látnivaló.” Érdekesség, hogy a projekt tudományos konzulense J. Allen Hynek csillagász volt, aki ufószkeptikusként kezdte a munkáját, ám az évtizedek alatt megváltoztak a nézetei. Nem úgy a légierőé és az amerikai államé, amely tehát 1970-től a következő 57 évre tabusította és a bulvárlapokba száműzte a repülő csészealjakról szóló híreket és történeteket.
A változás
A The New York Times 2017-es cikke azért volt lényeges, mert a kongresszusi képviselők figyelmét olyan programokra irányította, amelyek közpénzből működtek a védelmi minisztériumon belül, ám kívül estek a kongresszus látókörén. A politikusok ezért vizsgálódni kezdtek. Ma már tudjuk, hogy a képviselők részletes tájékoztatást kaptak Luis Elizondótól és csapatától azzal kapcsolatban, hol és miről kell kíváncsiskodniuk. Miután a politikusok állításuk szerint meggyőződtek arról, hogy az UAP-jelenség valóban nemzetbiztonsági kockázatot rejt magában, a szenátus a 2021. évi hírszerzési törvénnyel rendelkezett, hogy az UAP-okra vonatkozó információkat miként kell gyűjteni, kiértékelni, majd a kongresszus tudomására hozni. A jogszabály életbe lépése nyomán 2022 májusában meghallgatásokat is tartottak, amelyeken kiderült: a védelmi minisztériumhoz egy év alatt négyszáz UAP-észlelésről érkezett bejelentés. A részben nyilvános, jelentős részben viszont zárt üléseken számos olyan tanút hallgattak meg a képviselők és a szenátorok, akik meggyőzték őket arról: érdemes tovább vizsgálódni. 2022 júliusában a védelmi minisztérium felállított egy újabb, immár állandó ufókutató részleget. Ez lett az All-domain Anomaly Resolution Office, az AARO. 2023-ban újabb fontos mérföldkőhöz érkezett a történet: az UAP kifejezés megjelent az amerikai hadsereg költségvetési törvényében. Ezt évente fogadják el, és az egyik legfontosabb jogszabály az Egyesült Államokban. A törvényszöveg tizenöt oldalon keresztül foglalkozott a UAP-kérdéskörrel. Ennek egyik legfontosabb eredménye, hogy azok a tudósok, katonák, hírszerzők, akik az amerikai kormánynál vagy annak egyik védelmi beszállítójánál szigorúan titkos UAP-programokban vettek részt, immár beszélhetnének munkájuk részleteiről a kongresszus zárt meghallgatásán.
A földönkívüliekkel kapcsolatos törvénykezés nem állt le: legkorábban 2025 őszén dönthetnek a Capitoliumon arról, hogy felülvizsgálják és nyilvánosságra hozzák a negyedszázadnál régebbi ufóaktákat.
Sokasodó jelek?
A jelenlegi helyzet tehát meglehetősen bizarr. A vad állításra, hogy bolygónkat jóval fejlettebb földönkívüli civilizációk látogatják meg naponta, semmilyen bizonyíték nem került elő. A tudomány szemüvegén keresztül nézve: nincs itt semmi látnivaló. A Lugas egy korábbi interjújában Kiss László csillagász, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója azt mondta:
Én lennék a legboldogabb, ha kiderülne valamelyik ufóészlelés kapcsán, hogy idegenek űrhajója, de ebben nem hiszek. Hozzáteszem: hinni a templomban kell. Attól még, hogy valamiről nem tudjuk, micsoda, nem következik belőle, hogy egy idegen űrhajó. Ez nagy logikai bakugrás. Ha a tudomány megjelenik ezen a területen, és erre láthattunk példákat, akkor kiderülhet az igazság.
