Tóth Sándor Attila kötete háttérkutatásait példaadó módon, a hagyományos filológiai alapú irodalomtörténet és a komparatív szemléletű irodalomtudomány szövegelemző és hermeneutikai módszereit alkalmazva, páratlanul széleskörű műveltséggel, szakirodalmi háttérrel és interpretációs készséggel végezte el. Nemcsak például az Eszterházy Miklós vagy Széchényi Ferenc számára és tiszteletére írott
alkalmi (ugyanakkor mind formai megvalósításukat, mind tartalmi elemeiket tekintve komoly) Berzsenyi-versek kor-, keletkezés-, kiadás- és recepciótörténeti bemutatása található meg a könyvben, hanem olyan érdekes témák is előkerülnek mint például A táncok című költemény értelmezése, kiemelve, hogy Berzsenyi – mint az a szövegből is kiderül – a tánchoz bizonyos nemzeti karakterelemeket rendel, s megkülönbözteti a német, a francia és a magyar táncokat. Tóth Sándor Attila rámutat arra is, hogy Berzsenyinél a tánc valamilyen módon a magyar nemzeti érzületnek, ugyanakkor egyértelműen a katonai vagy hadi erényeknek a békeidőkben, szublimált módon való megjelenése.
Berzsenyinek a magyar nemzeti hagyományok és a tradicionális római erények világát egyszerre képviselő verseinek inspirálói nemcsak a XVIII–XIX. század fordulójának társadalmi változásai voltak, de a napóleoni háborúk is közrejátszottak abban, hogy szövegeiben a római erkölcsöket, a klasszikus horatiusi értékvilágot és a magyar nemzeti ügyet sajátos módon, párhuzamosan jelenítette meg. Tóth Sándor Attila kötete komoly irodalomtörténeti munka, s így nem is könnyű olvasmány. Viszont megéri megismerni, hiszen több mint kétezer év művelődés- és eszmetörténetének egyes vonulatait tekinti át Berzsenyi Dániel néhány verse ürügyén.
