Gond van a banánnal

Bő két évtizede majdnem minden évben komoly elemzések jelennek meg arról, hogy a világ egyik legkeresettebb exporttermékét, a banánt erősen veszélyezteti a globális felmelegedés vagy az ültetvények kipusztulása. Persze, nem valószínű, hogy a gyümölcs eltűnik a boltok polcairól, de nagyon úgy tűnik, hogy a legnagyobb banánexportőr országok gazdasága veszélybe kerül, és a gyümölcsültetvények hozamai is erősen csökkennek majd.

Fotó: AFP/ROBERTO SCHMIDT Forrás: AFP

Felmerülő lehetőségek
 

Nyilvánvalóan a világ minden táját kísérleteznek az éghajlati kihívásoknak ellenálló fajták nemesítésével, de egyelőre nagy kérdés, hogy melyik mire jó és mennyire képes alkalmazkodni a változó klímához. Emlékezetes, hogy jó néhány évvel ezelőtt arról szóltak a hírek, hogy komplett banánültetvények pusztultak ki, egy új fuzáriumrassz (gombás megbetegedés) karibi megjelenésekor. A fő problémát az okozta, hogy nem lehet ellene hatékonyan védekezni. Éppen ezért új fajták nemesítésével kezdek el foglalkozni, amelyek ellenállnak ennek a betegségnek. Most úgy tűnik, sikerrel kecsegtetnek a brazil agrárkutató intézet, az Embrapa nemesítési programjának eddigi eredményei. A korábban Panama-betegségként ismert fuzáriumrassz még nem érte el ugyan Brazíliát (az egyik legfontosabb banántermesztő ország), de igazolták már a jelenlétét a szomszédos Kolumbiában (2019), Peruban (2020) és Venezuelában (2023) is. Az Embrapa két új banánfajtáját – BRS Princesa és BRS Platina –, valamint az üzemi termesztésben lévő fajták javított változatait kolumbiai együttműködő partnerük, az AgroSavia agrárkutató intézet felügyelete alatt tesztelték sikeresen. Szóval a fuzáriumvészre, úgy tűnik, sikerült a banántermesztő országoknak választ találniuk, de az évszámokból is jól látszik, hogy 3-5 év kellett ahhoz, hogy megoldást találjanak a 2019-ben megjelent, hatalmas pusztítást okozó betegségre. Nagyjából ugyanez lesz a helyzet a klímaváltozás esetében is – gyors válasz aligha várható.
 

Szóba jöhető alternatíva
 

A klímaváltozás kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a Kárpát-medence időjárása ma nagyon közel áll az ötvenes évek Dél-Európájának klímájához. Ez azért érdekes, mert a nyári meleg már-már alkalmassá teheti a klímát a banántermesztésre, feltéve, ha olyan fajtákat nemesítenek, amelyek kevésbé igénylik a párás környezetet és csakúgy, mint a cavendish, minimális vízigényűek.

A klímaváltozás adta lehetőségekről már a hazai agrárszakemberek is értekeztek, felvetve, hogy olyan gyümölcsfajták, mint a szeder vagy a málna, szép lassan kikopnak, míg újak jönnek be, például füge, kivi, kakiszilva vagy avokádó és persze idővel a banán.

Nem egészen véletlen, hogy Magyarországon az országot járva egyre több kertben látni szélvédett helyre ültetett, hatalmasra nőtt banánpálmát (fűféle, tehát a pálma megnevezés nem egészen korrekt). Nem teremnek, mert egy hagyományos kertben jellemzően nincsenek meg a feltételek a virágzáshoz, de a méretük egyre impozánsabb, ami jelzi, hogy jól érzik magukat a magyar éghajlaton.
 

Magyarország és a banán
 

Furcsán hangzik, de Magyarországot nyugodtan lehet a régió banánnagyhatalmának mondani, annak ellenére, hogy sosem termesztették itthon a gazdák a gyümölcsöt.

Magyarország a re-exportban érdekelt, méghozzá elég erőteljesen. A régióban itthon (nagybani piac) működik a legnagyobb kapacitású banánérlelő kamra, amelyben egyszerre 120 tonna gyümölcsöt lehet érlelni. (A zölden leszedett termést a kamrákba helyezve, etilén gázban érlelik. A gáz hatására a keményítő cukorrá alakul, és a banán beérik. Minden gyümölcsnél működik, de a banánnál különösen.) 

Ezzel a kapacitással Magyarország a nyolcvanas években a legerősebb banán re-exportőrnek számított a KGST-tagországok között, ezt a vezető szerepét ma is őrzi a régióban.

Külön érdekesség, hogy 1989 előtt is hatalmas mennyiségű banán érkezett az országba, mégis a szezonban hatalmas sorok kígyóztak a zöldségesek előtt, hogy a fogyasztók egy-két kiló banánhoz jussanak. Emiatt a gyümölcs státusszimbólum lett, a középosztály legkedveltebb gyümölcsének számított a narancs mellett.

A klímaváltozás és a globális felmelegedés ellenére nagy valószínűséggel Magyarország a következő évtizedekben sem válik nagy banántermesztő országgá, ugyanakkor a szomszédos Horvátország, vagy épp Olaszország profitálhat a gyümölcstermesztésből. Egyrészt a két adriai ország tenger melletti területeinek klímája nyugodt és kiegyensúlyozott, a növény virágzási időszakában stabil párás meleg alakulhat ki. Ugyanakkor fontos, hogy egyik ország mezőgazdasága sem erre a növényre szakosodott, a termőterületek jelentős része nem banánkultúrának fenntartott, és ma Európában elsősorban a spanyol banánnak vannak csak komoly piacai, de onnan is csak a kanári-szigetekinek. Vagyis nem elég csak termeszteni a banánt, piacokat is kell találni, amelyeket természetesen továbbra is a karibi térségből érkező banán fed le. Ezen a gazdasági status quón nem igen lehet változtatni a következő 20-30 évben, hacsak nem változik meg annyira az időjárás, hogy a karibi térségből teljesen kihal a banán, és szükségszerűen ott termesztik majd, ahol lehet. Ám abban az esetben, ha ez megtörténne, valószínűleg nem a banánpiacok újraszervezésével, hanem a gyümölcs eltűnésének mellékhatásaként megjelenő gazdasági és társadalmi feszültségek kezelésével kellene foglalkoznia a világnak.

Borítókép: Banánt szállító férfi kerékpározik a burundi Bujumbura utcáján (Fotó: AFP/Roberto Schmidt)