Mit ér külföldön az író, ha magyar?

A tavalyi év izgalmasan végződött a magyar irodalom számára, hiszen Krasznahorkai László személyében a második irodalmi Nobel-díjasunkat jutalmazták. A nemzetközi siker ellenére mégis rendre felmerül a közösségi médiában, hogy miért kevéssé ismertek a magyar írók külföldön. Ez különösen igaz a szórakoztató irodalomban alkotókra, mivel az állami támogatás csak a szépirodalom számára érhető el.

Az UNESCO évekkel ezelőtti felmérése szerint a magyar nyelv kulturális szempontból szerencsés, mivel bár népességarányosan csak a hatvanadik leggyakoribb a világon, a lefordított könyvek terén a tizennyolcadik helyen áll. Kertész Imre és Márai Sándor a legsikeresebbek a fordításaik számát tekintve, de Szabó Magda vagy Molnár Ferenc is előkelő helyet foglal el a külföldön ismert írók sorában. Szabó Magda például Sophie Marceau világhírű francia színésznő kedvenc írónője is.

Szabó Magda Az ajtó című regényének francia kiadása 

Szakértők alapvetően nem tudják a titkos összetevőt, hogy egy-egy regény mitől válik be külföldön. A közvélekedés szerint a sikerhez szükséges a szerző mellett az elhivatott kiadó és fordító, akiknek megfelelő kapcsolatrendszerük van, kapnak nem kevés anyagi támogatást, és az írónak még szerencséje is van. Sokan mondják, hogy a műfordító különösen fontos, mivel nélküle aligha figyelnek fel az adott könyvre. Példaként Lázár Ervint szokás említeni, akinek könyveiből Anna Bentley saját gyerekeinek olvasott fel, és hobbiból állt neki lefordítani a meséit, amiből végül a brit kiadás született.

Lenéző szépírók 

A szórakoztató irodalom még mostohább körülmények között létezik. A magyar irodalmi élet határozottan különbséget tesz a szép- és a szórakoztató irodalom között. Bárány Tibor filozófus, irodalomkritikus több mint tíz évvel ezelőtt elhibázottnak nevezte a szórakoztató irodalom lebecsülését, elmondva: az e kettőt összehasonlító elvek régi, akár hibás beidegződéseken alapulnak. A szépirodalom oldaláról ma is létezik egyfajta elitizmus, ami a határainkon túlra szánt műveket is érinti. Több, külföldieknek is ajánlható magyar regényeket listázó cikk fogalmaz úgy, hogy miközben fontos, hogy az adott mű világnyelven is olvasható legyen, szerencsés, ha „több lenne, mint egyszerű lektűr”. Más szakértők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra: a szórakoztató irodalom messze nem csak ponyvákat termel, és sokszor szabadabb írói teret biztosít. Számos szerző, akit húsz évvel ezelőtt még szépirodalminak tartottak, ma szórakoztató irodalomként jelenik meg, rendkívül igényes szövegeket alkotva. A helyzet nem teljesen új keletű. A maga korában Szabó Magdát sem sorolták be egyszerűen, a mostani angolszász könyvtrendek pedig arra mutatnak, hogy az egyik legkeresettebb műfaj a szépirodalmi igényességgel írt, de sodró történetű művek kategóriája.

Ebben az úgynevezett upmarket műfajban próbál szerencsét külföldön az April Rose Scottként megjelenő hazai írónő is, aki jelenleg már kapcsolatban van egy potenciális amerikai ügynökkel.

Amikor megtudtam, hogy az egyik kedvenc regényem először a Wattpaden (irodalmi művek megosztására szolgáló közösségi hálózaton — a szerk.) volt elérhető, én is elkezdtem publikálni az oldalon az első regényemet. A követőim mind biztattak a külföldi megjelenésre, ezért lefordíttattam és ügynököt kerestem rá. Marianne Gunn O’Connor, Cecelia Ahern korábbi ügynöke érdeklődött a kézirat iránt, viszont mivel már nagyon fenyegetett a Covid és a bizonytalan gazdasági helyzet, nem mert elvállalni

– meséli kérdésünkre az írónő. Hozzáteszi: ezek után – mintegy 300 ezer forintot költve marketingre, borítóra és tördelésre – kiadta magánkiadásban az Amazonon. Hetekig a sikerlista első tíz helyezettje között szerepelt, és három hónap alatt milliós bevételt termelt. A pandémia azonban a magánkiadást is utolérte, az emberek másra költöttek, így visszaestek az eladások. April Rose Scott azóta új könyvvel próbál belépni az amerikai piacra.

Vallja, hogy nem szabad kicsit álmodni: szerinte a magyar írók egyik legnagyobb problémája, hogy nem mernek kilépni a komfortzónájukból.

Ő maga — bár sok pofont kapott —, nem adja fel, amíg nem látja nevét a bestsellerlistákon. 

Kekeckedő amerikaiak 

A Borsa Brown álnéven alkotó magyar írónő nem ért ezzel teljesen egyet. Ő is először az angolszász piacot célozta, de ott nem járt sikerrel, magyar karaktereit át akarták íratni amerikaira. Ezért most az európai piacokon próbálkozik, novemberben jelent meg az első regénye Romániában, és már folynak tárgyalások a szlovákiai debütálásról, ezenkívül a német és a spanyol piac is érdeklődik iránta.

– Minden ajtót ki kell nyitni, de realistának kell maradni. Már nagyon sok tárgyalásom volt külföldi lehetőségek kapcsán, amelyek többnyire nem vezettek sehova. Az amerikaiak nem feltétlen üdvözlik a külföldi karaktereket. Viszont ha egy ottani ügynökség jó eladási számokat lát több országban, akkor van esély, hogy érdeklődjenek az ember iránt. De a környező országokkal sem egyszerű, Romániában például egy olyan regényem jelent meg, amiben nincsen magyar vonatkozás. A kulturális érzékenység miatt így több eséllyel vásárolják majd meg a könyvet – mondja el Borsa Brown.

Mund Katalin irodalmi ügynök sok tekintetben megerősíti Borsa véleményét. Például mesél egy olyan drágakő-enciklopédiáról, amely hiánypótló műként készült szakértők által. Ám az amerikaiak nem voltak rá vevők, hanem azt mondták, inkább megíratják a saját szerzőikkel, vagy nem is lesz ilyen könyvük. – Európán belül egy másik országba akkor lehet eladást nyélbe ütni, ha az író magyar számai meggyőzőek. Az angolszász piac pedig akkor kezd érdeklődni, ha több nyelvre lefordították már a könyvet. Egyszerűbb lenne a helyzet, ha a támogatások szélesebb körben lennének elérhetők, mivel ilyenkor a külföldi kiadók is jobban mozdulnak, mert legalább a fordítás összegét nem kell megfinanszírozniuk. A mesterséges intelligencia persze ebben új lehetőségeket teremt, ma már számos szerző néhány fejezetét MI segítségével fordítják le, de azok csak mintaoldalak, nem irodalmi igényű fordítások – teszi hozzá Mund Katalin.

A szakértő szerint további probléma, hogy előfordul, a hazai kiadók a nyilatkozatok szintjén maguk akarják intézni a külföldi kiadást, de nincs rá emberük, vagy nem akarják elveszteni az írót, aki így végül nem jut ki más országokba. Tímár-Gregorits Nóra, az Álomgyár kiadóvezetője úgy véli: a külföldi kiadás a könyvkiadás speciális területe, amelyre nincs feltétlen kapacitás. – Mi abszolút támogatjuk az íróinkat, ha ilyen ambícióik vannak. A külföldi piacra lépésnek ugyanakkor vannak feltételei. Például amikor Magyarországra hozunk egy új írót, nem mindegy, hogy eredeti nyelven hány könyvet publikált. Ugyanígy a hazai írók is rosszabb pozícióból indulnak elsőkönyvesként, mint befutott szerzőként, ha nagy példányszámú papíralapú megjelenésről beszélünk. A szépirodalmi kortárs szerzők könnyebb helyzetben vannak, őket jobban kiadják külföldön, főleg Kelet-Európán belül – magyarázza Tímár-Gregorits Nóra.

Kéziratok tömkelege 

Befutott szórakoztató irodalmi szerzőnek lenni azonban Magyarországon nem egyszerű. Bár sok a tehetség, nem létezik az angolszász irodalmi ügynökségi rendszer, amely előszűrné a kéziratokat, így a kiadókhoz megszámlálhatatlan mennyiségű, többnyire nem megfelelő minőségű kézirat érkezik, a „zajban” pedig könnyű elveszni.

A hazai sikertelenség a külföldi próbálkozásoktól is elveszi a kedvet. Másrészt aki próbálkozik, az sokszor nincs tisztában azzal, hogy a célpiacon mások a kereseti lehetőségek vagy az adózási szabályok.

Abban azonban mindenki egyetért, hogy ennek ellenére jó lenne, ha látnánk magyar zsánerírókat a határainkon túl is megjelenni. Tímár-Gregorits Nóra szerint lehet, csak arra van szükség, hogy egyvalaki kitapossa az utat, és onnantól akár kiadói szinten könnyebb lenne a hazai szerzők külföldi megjelenésének egyengetése.

Borítókép: Látogató a 2024-es Frankfurti Könyvvásáron (Fotó: Boris Roessler / dpa Picture-Alliance via AFP)