A kutya az új gyerek?

Magyarországon becslések szerint hárommillió, csak Budapesten pedig legalább 400 ezer kutya él. Az állatok tartási körülményei ugyan egyre szélesebb skálán mozognak, ám talán minden korábbinál több négylábúra igaz az a megállapítás, miszerint ők az ember legjobb barátai, akik nemritkán gyerek-, férj/feleség- vagy barátpótlékként is szolgálnak, vagyis a szó szoros értelmében társállatok. A változásra, amely mögött sokféle ok meghúzódik, szép lassan egész termék- és szolgáltató iparág épül.

Szörföző kutya egy kaliforniai versenyen Huntington Beachen Fotó: Lucy Nicholson Forrás: Reuters

A négy barátnő közül a 34 éves Dia volt az első, aki kutyás lett. Vagy ahogyan egymás között a bepasizás analógiájára mondják, bekutyázott. Dia még fajtatiszta négylábút választott, Döme, a francia buldog egy teljes havi fizetésébe, 300 ezer forintjába került, és még mielőtt hazavitte volna, már akkor majdnem ennyit elköltött játékokra, fekhelyre, tálra, pórázra, nyakörvre és mindenfélére – a kutyás kiegészítőket forgalmazók és gyártók legnagyobb örömére. Diát Eszter követte, ő már menhelyről vitte haza a szálkásszőrű tacskót, Natasát. Harmadikként, a közelmúltban Klaudia is gazdi lett, ő, mint mondja, a csoportnyomásnak és a társadalmi elvárásnak engedve szintén örökbe fogadott egy kiskutyát, az angol buldog-tacskó-éskitudjamégmilyen keveréket, Malackát. Egyedül Lilla tartja még magát, azt mondja, ő macska-, de még inkább pasipárti.

A barátnők esete nem egyedi, és a bekutyázás szófordulat nagyon is valós jelenségre mutat rá: főként a még családalapítás előtt álló, tartós párkapcsolattal nem rendelkező hölgyeknél, de uraknál is mindinkább megfigyelhető, hogy egy négylábú lesz legfőbb társuk. Sátori Ágnes viselkedésterapeuta-állatorvos szerint addig nincs ezzel baj, amíg a kutya vagy a macska csak átmenetileg kerül az első helyre életünkben. Főleg a kutyatartóknál figyelhető meg, hogy a kötődés az állathoz az ember különböző életciklusaiban eltérő mértékű: fiatalon vagy fiatal pároknál erősebb, az első gyerek megszületésével lazul, idősebb korban ismét szorossá válik. Ez normális dinamikája az ilyen kapcsolatnak. A szakember szerint egyértelműen látszik ugyanakkor, hogy a társállatok mindinkább családtagnak számítanak a modern társadalmakban, ezért is ilyen látványos főként a városokban a négylábúak térnyerése, szerepük megváltozása. Ennek szerinte a társadalmi változások, a hagyományos nagycsaládok széthullása, a létbizonytalanság, a technikai eszközök előtérbe és az emberi kapcsolatok háttérbe kerülése miatti elmagányosodás egyaránt oka. A mai kor emberének az élete korántsem olyan stabil és kiszámítható, mint a korábbi generációké, ugyanakkor az igényünk a társas kapcsolatokra nagyon is élő. A társállatok egyfajta nyitást jelentenek a természet felé is, a kutyatartásra ez különösen igaz, emellett ez serkenti a társas kapcsolatokat, hiszen az állatokon keresztül sokkal könnyebb hidat építeni emberek között. Rengeteg szakirodalom szól arról, hogy a kutya és a macska is képes a szociális hálóban tagként jelen lenni, szorongást oldani, hiszen van kihez hazamenni, beszélni, kiről gondoskodni, szeretetet kapni. Ez főként magányosan élő idős embereknél bír nagy jelentőséggel.

Jó gyakorlópálya

Azzal kapcsolatban, hogy sok fiatal pár is mintha inkább kutyát tartana, mint gyereket vállalna, Sátori Ágnes azt mondja, a kutyázás jó gyakorlópálya a gyerekvállaláshoz, meg lehet látni, mennyire egyeznek meg a nevelési elveik, mennyire következetesek, hogyan tudják rendezni az esetleges konfliktust, mennyire erős a felelősségvállalásuk, mennyire tartják be, amit megbeszéltek. Az állat sok mindenre megtanít, rendszert hoz az ember életébe, empátiára nevel, ugyanakkor nem ugyanaz a szintű felelősség, mint gyereket vállalni, és ha esetleg még a kapcsolat is bizonytalan kissé, egy kutyát vagy macskát célszerűbb vállalni családtagnak.

Mónika és Péter mindezt csak megerősíti, náluk előbb volt meg a szőrös gyerek, Aladár, a gyönyörű magyar vizsla, és csak utána született meg Ákos, a kisfiuk. Nevetve mesélik, hogy a ma már kétesztendős gyereknél sokszor önkéntelenül ugyanolyan vezényszavakat használnak, ugyanazzal a hangsúllyal szólnak rá, mint a kutyájukra, de mivel náluk a vizsla is teljes jogú családtag, velük nyaral, megy étterembe, baráti társaságba, ezt ők nem tartják problémának.

A viselkedésterapeuta-állatorvos szakember kiemeli: a kutya valóban rendkívüli társa az embernek, de kutyaként kell kezelni. Nehéz megmondani, hogy ez napjainkban pontosan mit jelent, de az egyik végletet valahol a kert végébe kikötve, nyomorúságos körülmények között tartott négylábúak, míg a másikat nagyjából a szinte már szó szerint emberként kezelt ölebek jelzik. Egy állat a természetéből adódóan állat szeretne lenni, és bár a kutya elképesztő mértékben képes alkalmazkodni az emberhez, ettől még vezetést igényel.

Toljuk babakocsiban?

Hasonlóan gondolkodik minderről Erdős István kutyatréner, rámutatva: egyáltalán nem újdonság az erős kötődés az állatokhoz, több ezer éves leletek bizonyítják ezt, ahol például embereket kutyájukkal eltemetve találtak meg.

– Ez egy ősrégi érzelmi kötődés, nyilván a városi kutyatartás az utóbbi néhány évtized hozománya, de ezzel sincs probléma, mert az ebek igazodnak a rájuk osztott szerepekhez, ezt teszik, amióta háziasítottuk őket, és használjuk vadászathoz, halászathoz, őrzés-védéshez, vakvezetéshez, drogkereséshez, mentéshez vagy egyszerűen társként. A kutya alkalmazkodik mindenfajta közeghez, nem kizárt, hogy majd a Marson is velünk lesznek. Ha az állatot szeretik, az igényeit kielégítik, akkor nincs baj azzal, ha a városban tartjuk, vagy ha egyfajta szeretetpótlékként szolgál. Nagyobb baj – mondja –, hogy sokan még mindig szaporítótól vesznek állatot, nem tenyésztőtől, illetve menhelyről, valamint hogy nincs mindenki felkészülve mindarra, amivel egy állat gondozása, tartása jár. Sokat fejlődtünk ugyan a kutyás kultúrában, és bizonyos szempontból tudatosabbak a kutyások, de még mindig sokszor előfordul, hogy azért lesz kutya, mert a gyerek nyúzza érte a szülőt, vagy hogy ajándékba vesznek egyet a nagymamának, mondván, ne legyen egyedül, aztán az idős ember és a kajla kölyök csak szenved egymástól. Nagyon sokan vesznek csak azért meg egy bizonyos fajtát, mert az éppen divatos, és jól mutatnak majd vele a fotókon a közösségi oldalakon – sorolja a problémákat a tréner. – Közben folyamatosan tele vannak a gyepmesteri telepek, és csak a gazdás kutyák számát hárommillióra becsülik Magyarországon, Budapesten van legalább 400 ezer eb, ami azt jelenti, hogy majdnem minden harmadik emberhez tartozik kutya! Nem véletlen, hogy egész iparágak épültek a kutyásokra, egyre több a sétáltató, a napközi, a panzió, eledel- és felszerelésgyártó, a piac ugyanis gyorsan reagál az igényekre – mondja, hozzátéve, hogy bizonyos értelemben ő is ebből él, hiszen főállású kutyatrénerként dolgozik.

Erdős István elsősorban kölyökkori fejlesztést tart majd abban a lipótvárosi kutyawellnessközpontban, amelyet Pochanics Szilvia álmodott meg, és amely a közeljövőben nyílik meg.

– Néhány éve, amikor már nagyon beteg volt a kutyánk, tapasztaltuk, hogy milyen jó hatással volt rá lelkileg és fizikálisan is, ha vízbe mehet. Hétköznap és rossz időben azonban megoldhatatlan volt eljutni valamelyik vízpartra, ezért már akkor elhatároztam, hogy ha lehetőségem lesz rá, nyitok valahol egy kutyauszodát. A Top-pancs azért is lesz remek hely, mert a belvárosban nagyon nehéz lemozgatni a kutyákat, sok parkba nem lehet bevinni állatot, de ha van is nagyobb futtató, nyáron a forró beton, télen a sózás keseríti meg az odajutást. Fél óra úszás viszont két óra intenzív mozgással felér. Itt lehetőség lesz mozgásszervi megbetegedések rehabilitációjára, fiziko- és hidroterápiára vagy csak egy alapos, játékos lemozgatásra – mondja.

Ahogyan a kutyák (és a macskák) mindinkább családtag szerepet kapnak a modern kor emberének életében, egyre több gazda tartja fontosnak, hogy ne csak a testi bajaikat, de a lelki problémáikat is orvosoljuk. Régebben főként csak akkor kértek segítséget, ha agresszívan viselkedett az állat, ma már azt is fontosnak tartják, hogy például ne szorongjon, ha egyedül van – ezt mindinkább tapasztalja Sátori Ágnes.

– Hajlandók vagyunk tenni, áldozni azért, hogy a mellettünk élő állat minőségi életet éljen. Szerencsére van egy egyre tudatosabb kutyatulajdonos-réteg, amely úgy gondolkodik kedvence jóllétéről, hogy egyaránt figyel a fizikai és lelki szükségletére, ezért rendszeresen viszi magával szabadidős programokra, nyaralni, vagy kutyanapközibe adja, hogy fajtársak között legyen, sportol vele, és ha szükségesnek látja, tréner segítségét veszi igénybe. A szakember úgy látja, mint sok mindenben, itt is vannak persze túlkapások, van, aki úgy telezsúfolja az állat napirendjét programokkal, hogy pihenni sem tud, de ez a ritkább. Amikor megemlítem, hogy főként Ázsiában egyre nagyobb divat babakocsiban vinni a kutyákat, Sátori Ágnes azt mondja, ő is látott ilyet, amikor Tokióban járt, de ennek nem az állat kímélése, hanem az utcák tisztaságának megőrzése az oka, az, hogy a kutyatartók a lehető legkevésbé zavarjanak másokat. Mert ezekkel a kutyakocsikkal csak a parkba viszik az ebeket, ahol viszont szabadon, kedvükre futkározhatnak. – Itthon mi elvárjuk, hogy szinte mindenhová be lehessen vinni kutyát, de egyrészt sok kutya szorong a bevásárlóközpontban, az étteremben, ha nincs kis korától szoktatva. Aki jól szeretne kutyázni, az tudatosan törekszik arra, hogy az együttélés éppen olyan jó legyen neki, a négylábú társának, valamint a többieknek is, akik esetleg nem kutyások, mert akkor lehet békében együtt élni.

Masszázs, panzió, házi koszt

Az ilyen tudatos, felelős állattartás elősegítése az egyik legfőbb célja a kutyabarát.hu internetes portálnak, amely – mint egyik alapító tulajdonosa, Sziládi-Kovács Hajni fogalmaz – családi vállalkozás és szerelemprojekt. Hajni férjével, Sziládi-Kovács Tibor reklámszakemberrel 2012-ben indította a weboldalt, miután örökbe fogadták Mambát, a nagy testű cane corso keverék szukát, amelyet családtagként szerettek volna minél több helyre magukkal vinni, ám mivel nem találtak olyan portálokat, ahol válogathattak volna a kutyás vendéglátóhelyek közül, hát létrehoztak egyet. A kutyabarát.hu portálnak ma már több mint másfél millió látogatója, az azonos nevű Facebook-oldalnak pedig heti 200-300 ezer követője van, akik maguk is ajánlanak tippeket, helyeket, osztanak meg egymással nevelési és egyéb témájú írásokat, ötleteket, míg az időközben a csapathoz csatlakozott újságírók rendszeresen írnak például a felelős állattartás témakörében cikkeket. Ez a virtuális hely mára igazi közösségi platformmá vált, ahol vannak kutyás programajánlók, évente kétszer pedig maguk is szerveznek összejövetelt, és második éve nyomtatásban is megjelennek. – Azt látjuk, hogy akár csak a hét esztendővel ezelőtti indulás óta is óriási a változás Magyarországon: egyre több étterem, kávézó, söröző és borozó, üzlet, pláza, szállás fogad kutyásokat, felismerve, hogy a kutyás vendég hálás, mert hajlandó többet fizetni, ha vele lehet a kedvence. Sok helyen készítenek be a szobákba kutyatálat, pokrócot, jutalomfalatokkal várják az érkező ebeket, sőt olyan szálloda is akad, ahol az embermedence mellett kutyamedencét is kialakítottak – tudjuk meg Sziládi-Kovács Hajnitól.

A főállásban ügyvédként dolgozó fiatal nő ugyanakkor rendkívül fontosnak tartja felhívni a figyelmet arra, hogy bár a szlogenjük az, hogy együtt mindenhová, de nem mindenáron és nem akármilyen kutyával. Mert nem mindegyik eb alkalmas arra, hogy szállodába, étterembe menjünk vele, vagy dolgozni vigyük magunkkal, és nem azért, mert alapvetően nem lehetne alkalmassá tenni erre. A gazda felelőssége felismerni, ha problémás az állat, akivel többet ártunk, mint használunk a kutyások megítélésének, nem beszélve arról, hogy a négylábúak sem egyformán örülnek annak, ha állandóan és mindenhol a gazdival lehetnek, illetve kell lenniük. – Ez kétirányú utca, mert nagyon jó, hogy a vendéglátóipar fogadókész lett, de fontos, hogy ezzel a kutyások ne visszaéljenek, hanem éljenek. Nyilvánvaló, hogy a kutyatartók sem homogén társaság, a kutyagumi például örök konfliktus kutyások és nem kutyások között, ezért is indítottuk útjára még 2015 nyarán figyelemfelhívó kampányunkat a Kakitündér nem létezik, szedd össze te is! jelmondattal. A korábbi kioktató kampányok helyett próbáltunk kreatívabb megoldást találni, hogy az üzenet eljusson azokhoz is, akik még mindig ott hagyják a járdán, a fűben a kutyagumit – meséli.

Sziládi-Kovács Hajni hozzáteszi: a kutyázás térnyerésével és elfogadottá válásával hihetetlenül széles lett a tárháza az arra épülő termékeknek és szolgáltatásoknak a kutyamosótól a már wellnessbe hajló kutyapanziókig, a masszázstól a kutyapékségig és a házikoszt-gyártókig, és mindez elképzelhetetlen lett volna még alig tíz évvel ezelőtt is. Ugyanakkor vannak szegmensek, amelyek még nem ismerték fel az igényt, ilyen például a közösségi közlekedés, mert a MÁV-nál ugyan külön jegyet kell venni a kutyának, ám annak így is a gazdája ölé-ben kell utaznia.