Ebből még nagy baj lesz – ez volt az első gondolatom, amikor két éve a párizsi Notre-Dame tornyának leégése után megjelent a gyorsmérleg. Ez azt összegezte, hogy mennyi anyag kell a huszártorony felújításához. Több ezer fagerenda, mégpedig nem is akármilyen. A szakértők kétezer tölgyfáról beszéltek, és azonnal hozzáfűzték, hogy ezeknek több száz évesnek, egyenesnek, legalább harminc-negyven méter magasnak kell lenniük. Sokáig ment a tanakodás a francia vezető körökben, hogy miként újítsák fel a tornyot. Macron elnök arra hajlott, ha már teljesen újjá kell építeni, akkor belecsempészhessen valami modernet és meglepőt, mint a Louvre piramisa, amely a Mitterrand-korszak jelképe lett. Aztán tanulmányozták azt is, hogy a tartószerkezetben és a toronynál mivel válthatnák ki a rengeteg fát. A reimsi és a nantes-i katedrális felújításánál betont is használtak, de ezt a mérnökök a Notre-Dame esetében határozottan kizárták. Tavaly júliusban megszületett a végleges döntés: eredeti állapotban állítják helyre a párizsi katedrálist, tehát tölgyfa és ólom felhasználásával, nem lesz rajta semmi modernkedés, mint azt a francia katolikus egyház is követelte.
A kanadaiak a torony elpusztulása után nem sokkal felajánlották, hogy ők, ha kell, biztosítják a faanyagot. Azonnal megszólalt a francia büszkeség: nehogy már külföldi segítséget kelljen kérnie Franciaországnak, hogy a főváros egyik jelképét felújítsa! Megköszönték Justin Trudeau kormányfő szíves felajánlását, de nem kértek belőle. Még jó, hogy a francia ősök előre gondolkodtak! XIV. Lajos korában, jó négyszáz éve egy azóta is állami, nyolchektáros erdőt alakítottak ki Bercé vidékén, amely hatalmas fákkal látta el a királyi hajóhadat ácsoló műhelyeket. Ma már nincs szükség ennyi fára hadihajó gyártásakor, viszont történhet olyan katasztrófa – mint a 2019-es párizsi –, amelynek helyreállítása során kivételes igény keletkezik az égbe nyúló őstölgyekre. Ezt pont ilyen célokra tartják fenn, de sok magánerdő-birtokos is adománnyal segíti a felújítást.
