Félretolt csontváz

Keskeny nyomtávú ipari vasút építése közben fedezték fel a csákberény-orondpusztai sírmezőt 1935 nyarán a Vértes lábánál. Három évvel később az ásatások vezetését a legendássá vált régészprofesszor, László Gyula vette át, s irányításával több mint négyszáz sírt tártak fel. A munkát sok évtizedes megszakítás után nemrég kezdték újra.

Fotó: Teknős Miklós

A Fejér megyei ásatás helyszínére telefonos segítséggel jutunk el: „Az Orondpuszta táblánál forduljanak balra, lassan menjenek, rossz az út, aztán jobbra meglátják a sátrunkat.” A búzatábla mellett irány a nagy szürke sátorig! Iszonyú a hőség, árnyék sehol.

A mostani tervásatást több év előkészítő munkája előzte meg. A feltáráshoz mindenki hozzáteszi, amit tud. A gépi földmunka elvégzését a helyi vállalkozók vállalták, a múzeum adja a szakembereket, a közösségi régészek pedig elvégzik a munka dandárját. A polgármester tanyáján van a hadtápközpont, aki itt marad éjszakára, az az ifjúsági szállóban kap helyet. Előző este a borászok hozták az esti ellátmányt.

A székesfehérvári Szent István Király Múzeum munkatársának, Szücsi Frigyesnek szakterülete az avar kor. Doktori disszertációjában 2700 sír anyagát dolgozta fel. A feltárást vezető régész pólóján Just dig it! (Csak ásd ki!) felirat olvasható. Az előkerült leletanyag alapján – Szücsi Frigyes szerint – a holtakat a Kr. u. 650-es és 720-as évek között temették el.

A közép- és belső-ázsiai eredetű népcsoportokból álló harcias avarok 568-ban foglalták el a több etnikum által lakott Kárpát-medencét, amelyet a magyarok előtt elsőként egyesítettek tartós politikai alakulatban. Jó egy évszázad alatt hozták létre az egységes avar kultúrát. A csákberény-orondpusztai avar temetőben páratlan gyöngyleletek mellett többek között lócsontvázakat, lószerszámvereteket, nyílhegyeket, páncéllemezeket és övvereteket találtak.

Fotó: Teknős Miklós

– Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a kora avar kori régészeti leletanyag alapján is kimutatható romanizált kultúra – a római kultúra térhódítása a tartományokban – hogyan élt tovább az avar kor évszázadai alatt – magyarázza Szücsi Frigyes.

Romboló szakma

A kutatás a helyi avar–magyar kapcsolatokra is fényt deríthet. Ma úgy gondolják, hogy Árpád magyarjai ebben a régióban főleg avarokat találtak. László Gyula kapcsán a kettős honfoglalás elmélete is szóba kerül, amely szerint a magyarok két lépcsőben érkeztek a Kárpát-medencébe, az első csoport már a 670-es években.

– A szelvény szélén – szelvénynek nevezzük a kutatás területét – jól látszódnak a rétegek – mutat előre Szücsi Frigyes. – Jöjjön, megnézzük! A régészeti objektumok foltjai azért ilyen jól láthatóak, mert eltérő árnyalatot adnak a talajnak. Körberajzoltuk, hogy pontosan tudjuk, hol kell bontani. Eddig 21 sírt tártunk fel. Ebben például lejjebb van az elhunyt, még nem értük el, majd következő nap feltárjuk.

Mint a szakember mondja, László Gyuláék 1936 és 1939 között 452 sírt tártak fel a búzatábla alatt. Közülük sok bolygatott volt, egy részüket már az avar korban kirabolták. Vannak jelek, melyekből következtetéseket lehet levonni, hogy mikor történt a rablás, például hogy mennyire van szétdobálva a csontváz a sírban. Ha nagyon, akkor biztos, hogy azután történt a beavatkozás, amikor az inak a csontokat már nem tartották össze. Ha látszik, hogy a rablás pontosan a síraknára irányult, akkor még látható volt a felszínen a sír jelölése. A korban nem használtak sírköveket, sírhant volt, és valószínűleg kopjafa. Már akkor is a nemesfém számított értékesnek, az illetéktelenek most is főleg ezt keresik.

A régészek találtak már bronz fülbevalókat, szíjvéget, háromélű nyílhegyet, apró gyöngyöket, agancstokot, amelyet talán az övön tartottak. Az egyik sírban az anatómiailag rendben fekvő váz ki van tolva a sír oldalába, látszik, hogy valaki bottal vagy ásóval odébb lökte. Nyilván nem akart hozzányúlni. A gyermekeknek sokkal gyengébb a csontozatuk, általában fölszívódnak a talajban. Feltűnően sok a gyereksír. Abban a korban még magas volt a csecsemő- és gyermekhalandóság. A sír kibontása nagy munka, a részletes dokumentáció – fotózás, rajzolás, sírlap megírása, leletek elcsomagolása – sok időt igényel.

– Szokták mondani, hogy a régészet romboló szakma, mert amit föltárnak, az abban a formában megsemmisül – jegyzi meg Szücsi Frigyes.

– Emiatt fontos, hogy a kor színvonalán a legtöbbet tudjunk meg egy ásatásról. A szakma egy része ezért is találta ki, hogy a fémkeresősök működését régészek vezetésével szabályozzák. Az önkéntesek léte megosztja a szakmát. Az illegális fémkeresés nemzetközi probléma, a keresők többmilliárdos kárt okoznak az államoknak, ráadásul a feldúlt lelőhelyeken örökre elvesznek az információk. Jelen esetben viszont kifejezetten az önkénteseknek köszönhető, hogy ilyen tempóban tudunk haladni. Mi megbízható embereket gyűjtöttünk magunk köré, olyanokat, akik tisztelik eleinket, s becsülik közös örökségünket.

Szívet, lelket, pénzt

Azért is hasznos a civilek bevonása a régészeti munkába, mert egyre több értékes információt és leletet szolgáltatnak be a múzeumoknak. Rácz Tibor Ákos, a Ferenczy Múzeumi Centrum régésze fogta össze azokat a fémkeresősöket, akik korábban is aktívan foglalkoztak ezzel, de ma már a szabályokat tisztelve és a régészekkel együttműködve képzelik el a hobbijukat. Rácz civilek számára indította el a közösségi régészeti programot. Tauser Péterrel és Meleg Józseffel, a nemrég alakult Közösségi Régészeti Egyesület két vezetőségi tagjával egy autó árnyékába húzódunk. Nekem jut szék, ők vödörre ülnek.

– Mi, civilek szívesen csatlakoztunk a programhoz – meséli Meleg József –, 2015-ben szigorították a fémkeresőzésre vonatkozó szabályokat, és azóta állami engedélyhez kötik a műszer használatát. A kérelmező az engedélyt csak úgy szerezheti meg, ha rendelkezik múzeumi együttműködési szerződéssel.

A jó szándékú emberek bevonhatók a programba, a többiek vagy elsüllyesztik a gyűjteményükbe, amit találnak, vagy eladják azt. Az aktív fémkeresősök többsége ma is szemben áll a múzeumokkal, és tömegével veszik ki a földből a tárgyakat. Közösségi régészeti kezdeményezés másutt is található az országban, de egyesület alapításáig eddig csak a Pest megyeiek jutottak el. A fémkeresősök között van könyvelő, szobafestő, kőműves, burkoló, sírköves, rendőr. A feltárásokon – ahol sosem elég az ember – a fémdetektoros nem csak a munkáját adja.

– A szívét, a lelkét és a pénzét is – mondja Tauser Péter. – Hála a polgármester úrnak, itt most ingyen kapunk szállást és étkezést, de ez nem mindig van így. Az utazás, a műszerek és karbantartásuk is pénzbe kerül.

Orondpusztán a fémkeresőkkel végigpásztázzák a sírok mélyét, de leginkább ásnak, bontanak – úgy, ahogy annak idején, a kétéves program keretén belül tanulták, ahol az első évben nem is vehettek fémdetektort a kezükbe.

Fotó: Teknős Miklós

– Nagy kihívás volt, hogy nem használhattuk! – emlékszik Tauser Péter. – Meg kellett tanulnunk a korszakokat, a cserepek besorolását. Az ásatásokon megtanították, hogyan kell a sírt kibontani, a tanúfalat elválasztani. Csak az kapott szerződést, aki eljárt az oktatásra.

– Csatatérkutató programokban is részt veszünk, a mohácsi és a muhi csata területét több éve kutatjuk – meséli Meleg József. – Életem legszebb találata egy térdeplő szatírt ábrázoló, római korú bronzszobrocska, teljesen ép, párját ritkítja. Miután gyönyörűen restaurálták, bejárta az országot a Megmentett örökség című kiállításon.

– Az én történetem ellentéte Józsiénak – mondja Tauser Péter –, én kezdetben kimondottan a kincs miatt vettem fémkeresőt a kezembe. Amit találtam, hazavittem, és beraktam a fiókba. Tartoztam a kevésbé jó oldalhoz is, azt a társaságot is megnéztem, aztán feltettem magamnak a kérdést, hogy mi legyen a tárgyaimmal. Egy barátom ajánlotta, hogy vegyem fel a kapcsolatot Rácz Tibor Ákos régésszel. Bennem a program elindításával változott meg minden. Örülök, hogy így alakult. Ki tudja, ha nem kerülök kapcsolatba velük, akkor ma mi lenne? Azért is alapítottuk meg a Közösségi Régészeti Egyesületet, hogy a hozzám hasonló emberek, akik nem tudnak dönteni, érezzék, hogy állnak mögöttük. Várjuk az új tagokat, jöjjenek nyugodtan, segítünk beilleszkedni.

Életre szóló hobbi

Még bejegyzés alatt áll az egyesület, de az alakuló gyűlést 32 engedéllyel rendelkező taggal már megtartották. Nem kevés embert hoztak már át a „sötét oldalról”.

– Nekünk több területre van engedélyünk – meséli Tauser Péter. – Egyszer látom, hogy odébb egy keresős ember tevékenykedik. Odamentem hozzá, és elmondtam, hogy én miért vagyok itt, és hogy ő miért nem lehet ott, és ha még egyszer találkozunk, akkor kötelességem rendőrt hívni. Megértette, összecsomagolt és hazament. Azóta a programba jár, és lelkes taggá vált. Ez életre szóló hobbi, amelyet nemcsak a múlt szeretete miatt űzünk, hanem a remek társaság miatt is.

A sírok nagy része Csákberény polgármestere, Vécsei László állatorvos birtokán található.

– Nem azért vettem meg a szántót, mert kellett a föld. A legtöbb tulajdonos mindent megtesz azért, hogy a földjén ne garázdálkodjanak régészek. Én nem. A közösségi régészek szabadságot vettek ki, hogy itt ingyen dolgozzanak. Ma a református tábor lakói is megnézhették az ásatást. Idén lesz még hagyományőrző és tanyasi gyerektáborunk, közülük a nagyobbacskák beállhatnak a régészek mellé. A 14 éves kislányom kiásott egy csecsemősírt. Óriási élmény számára, hogy nem csak a múzeum vitrinjében láthat ilyen leletet. Három hét alatt hatvan-hetven sírt is fel tudnánk tárni. Aztán visszatöltjük, és jövőre folytatjuk! – búcsúzik el Vécsei László.

Már rég lejárt a munkaidő, de még mindig éget a nap. Az önkéntesek a csöppnyi árnyékos helyre tömörülnek, beszélgetnek, viccelődnek. Elköszönnek. Reggel korán jönnek vissza.