Kérdezik tőlem, hogy finnugorok vagyunk-e még. A válaszom röviden ez: igen, nem, részben.
Igen, finnugorok vagyunk, mert a nyelvtudományban elfogadott módszerek szerint a magyar nyelv sok alapvető nyelvtani jelensége, valamint az alapszókincs egy része bizonyíthatóan finnugor (sőt még messzebbre nyúlóan uráli) eredetű. Ugyanilyen módszerrel állapították meg a többi nyelv rokonságát is. Azonban ez a rokonság régebbi, mint az általában általunk ismert nyelvek közötti rokonság, ezért a nem nyelvészek számára nem nyilvánvaló. Nehezíti az elmélet elfogadását, hogy a magyarok legközelebbi nyelvrokonai, az obi-ugorok (manysik és hantik) élnek tőlünk a legtávolabb, az Ob folyó mentén, s ha megnézzük őket, azt látjuk, hogy antropológiailag teljesen mások.
Nem, nem mindenben vagyunk finnugorok. Nyelvünk sem egészen az, mert a nyelvrokonokkal legalább háromezer éve nem találkoztunk, másokkal viszont igen, s ez nyomot hagyott a nyelven. Mivel a magyar nyelv eredete a múlt homályába vész, azt sem lehet biztosan megmondani, hogy volt-e a ma finnugornak tartott népekkel közös együttlét, őshaza. A modern genetikai kutatások (bár adataik egyelőre nehezen értelmezhetők) nem látszanak alátámasztani azt, hogy a finnugor népek tartósan együtt éltek volna. Ennek következtében nem beszélhetünk finnugor mitológiáról, finnugor regékről és mondákról, főleg nem finnugor irodalomról (pedig könyvek jelentek meg ilyen címmel).
Más lenne, ha a finnugor népek mitológiájáról, regéiről, mondáiról és irodalmáról beszélnénk, de ennek meg azért nincs sok értelme, mert például a finn, észt és magyar irodalom között egészen a XIX. századig, a nyelvrokonság felismertetéséig semmilyen kapcsolat nem mutatható ki. Az évezredek alatt a magyar nyelv szókészletére és nyelvtanára más nyelvek gyakoroltak hatást. Finnugor nyelvészek mondják, amikor a magyar nyelvben kialakult az igekötőrendszer, akkor nyelvünk elvesztette finnugor jellegét.
Nem származástani elmélettel a magyar nyelvet európai nyelvnek kell tartani, mert legalább ezer (de lehet, hogy több) éve az európai nyelvek közös fejlődésében, alakulásában vesz részt. Hogy lehet az, hogy van valamilyen nyelvrokonság együttélés nélkül? Ez a kérdés még tisztázásra vár. Csak feltételezésekre hagyatkozhatunk. A népvándorlás kori népek és nyelvek bonyolult módon hatották át egymást, nem beszélhetünk etnikai és nyelvi tudatról.
