Ördög

Lucifer, mikor az örök sötétségbe vettetett, egy alacsonyabb dimenzióba, erejét megtartotta. Kitaszíttatása után már nem arkangyal a neve, hanem sátán, és követői sem angyalok többé.

Borda Lajos
2019. 06. 18. 10:54
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Vannak egyáltalában ördögök? – kérdezte Szindbád Búcsú bácsitól Huszárik Zoltán filmjében.

Természetesen vannak ördögök – válaszolta az öreg búcsúvezető.

Ördög, Sátán, Lucifer, Diabolosz, Belzebub, a legyek ura. Kevesen tudják, hogy William Golding híres regényének címe, Lord of the Flies – A Legyek Ura az ördögre utal.

A sátánt Jézus három alkalommal is (János 12.31, 14.30, 16.11) e világ fejedelmének nevezte, de azt is mondta, hogy „veletek vagyok a világ végezetéig” (Máté 28.20). Következésképp: jelen van az ördög, de Isten sem hagyta el a földet. Az ördög akadálytalanul működik ezen a világon, miután senki sem vesz róla tudomást, mint ha csak népmesei figura lenne, csupán a folklór része, a Mikulás kedélyes kísérője. Mint ha itt sem lenne, minden rossz történést is Isten nyakába varrnak. Egyes papok szörnyű tragédiák áldozatainak temetésekor mondják: „Isten akaratában megnyugodva.” Miután Isten a szeretet, ahogy János evangélista mondja, szó sem lehet arról, hogy a világ borzalmaihoz bármi köze is lenne, Az Isten ugyan mindenható – Thomas Mann József-trilógiájában erre utal, mikor azt írja: „alászáll, és fölsővé teszi az alsót, mert ahol ő világít, ott van fenn” – de mint a názáreti mondotta, e világ fejedelme a sátán. Nem hallottam papot, aki az ördögről, e világi hatalmáról prédikált volna, figyelmeztetve hallgatóságát a Napbaöltözött Asszony karjaiban lévő gyermekre fenekedő sárkányra (Jelenések könyve).

Ádám és Éva kiűzetése után azonnal szembesült azzal, hogy gyönyörű, ám szörnyű helyre érkezett, egy csatatérre, a jó és a rossz, a világosság és a sötétség harcterére. Ábel ennek a csatának első áldozata volt, az emberiség története testvérgyilkossággal kezdődött. Káin lelkét hálójába fonva az ördög rögtön jelezte hatalmát ezen a világon. Gyakran mondják, hogy mindannyian Káin gyermekei vagyunk. Ez igaz, de csak részben, mert az első emberpár leszármazottjai is, akik vétkeztek ugyan, de hordozói és továbbadói maradtak Isten malasztjainak, melyek egyike a szeretet. Káinban ezek mellé befészkelte magát az ördög, ezért életünk arról szól, hogy mennyiben tudunk megszabadulni tőle.

Lucifer, mikor az örök sötétségbe vettetett, egy alacsonyabb dimenzióba, erejét megtartotta. Kitaszíttatása után már nem arkangyal a neve, hanem sátán, és követői sem angyalok többé, hanem ördögök. Isten nem pusztította el a lázadó arkangyalt, hanem kiűzte országából. Nem pusztíthatta el, mert a teremtéskor halhatatlan lelket és szabad akaratot adott nemcsak az embereknek, hanem angyalainak is. Nem tehette viszonylagossá saját, örök érvényű törvényeit. Isten nem szerencsejátékos, ahogy állítólag Einstein mondotta volt.

„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik”, ezekkel a szavakkal kezdődik az Emberi és polgári jogok nyilatkozata. Azonban az az ember, aki a bűnözés útjára lép, annak súlyától függően, egy világi bíróság ítéletének megfelelően szabadságát és jogait részben vagy egészben elveszítheti. Akár végérvényesen is. Ennek a neve életfogytig tartó szabadságvesztés.

Morális szempontból ugyanez a helyzet. Vannak vétkek, vannak bűnök, és a bűnöknek vannak fokozataik. A vétkes és bűnös ember megőrzi emberi mivoltát, de a lelketlen és gonosz ember elveszti, nem állati lény lesz, hanem rosszabb, ördögi. Az égbekiáltó bűnt elkövető és azt meg nem bánó ember számára nincs visszaút. Ennek a neve örök kárhozat.

Lucifernek és angyalainak kitaszíttatása végleges, de Isten különös kegyelme folytán a bűnbánó ember számára mindig van visszatérés.

Számos zsidó embertől hallottam, hogy nincs Isten, mert megengedte a holokausztot, az emberiség történetének legnagyobb gaztettét. Az érintettek számára kétségkívül a legnagyobb, de vitathatatlan, hogy az emberiség története tele van rémesnél rémesebb eseményekkel. Lehet ölni gyorsan, például a Zyklon–B gáz azonnal hat, és lehet ölni lassú, lélekromboló kínhalállal is. Borzalmas eseményeket rangsorolni, harcolni a kétes értékű elsőségért nemtelen igyekezet. Visszataszítónak tartom azon versengeni, hogy kinek gennyesebb a sebe.

Sztálin eladta az ukrán búzatermést mint felesleget. A nyugati vásárlók ezt el is hitték. Ennek következtében közel annyi ember halt éhen, ahány áldozata a holokausztnak volt. A szülőknek végig kellett nézniük gyermekeik lassú éhhalálát, mielőtt követték őket. Míg a holokausztra való emlékezést mindennapjaink részévé tették, a halálra éheztetett ukrán milliókra senki sem emlékszik. Értük nem szól a harang, csak a sófár hangja hallik.

Számos emberben fölmerül, hogy miért nem akadályozza meg Isten a szörnyű történéseket.

Ha a világon minden Isten akarata szerint történnék, az ember játékszer lenne, akarat nélküli báb Isten sakktábláján, azonban Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, ahogy Mózes első könyvében olvasható, az ember halhatatlan lelket, értelmet és szabad akaratot kapott, és Isten ezt a szövetséget Krisztusban tette nyilvánvalóvá, aki azért jött a világra, hogy közvetlenül hozza mindenki tudomására, az Úr tékozló fiait visszavárja.

Szerényi Gábor rajza

Miután Isten az embernek szabad akaratot adott, közvetlenül nem avatkozik be a világ történéseibe, mert ezzel saját, örök érvényű törvényeit tenné viszonylagossá. Hogy az emberek hogyan sáfárkodtak a szabad akarattal, majd megítéli. „Dies iræ! dies illa / Solvet sæclum in favilla” – Ama végső harag napja / a világot tűznek adja.

Az ember, akinek éntudata van, próbálja létezésének értelmét keresve értelmezni a teremtett világot, magam is ezt teszem. Kínosnak érzem biztosan állítani, hogy Isten ezt vagy azt akarta, tulajdonképpen minden teológiával kapcsolatos gondolatmenetet azzal kellene kezdeni, hogy véleményem vagy jelenlegi ismereteim szerint. Ahogy a matematikában, úgy a teológiában is vannak problémák, nehezen felfogható és nehezen indokolható igazságok. Az orosz Grigorij Perelman megoldotta a világ hét legnehezebb matematikai kérdése között számontartott Poincaré-sejtést. Ennek bizonyítását a 7,6 milliárd ember közül talán egytucatnyi tudja követni, vagy még annyi sem.

Omnipotens Deus, mindenható Isten. Thomas Mann József-trilógiájában erre utal, mikor azt írja: „alászáll, és fölsővé teszi az alsót, mert ahol ő világít, ott van fenn”. Mindenható, mert a rosszat jóra tudja fordítani az időben. Nem mindig a mi életünkben, hanem az időben. Mert ő az Isten, és bármennyire nagy hatalmú is a sátán, mégiscsak Isten fellázadt és elűzött rabszolgája. Nem tudom megállni, hogy ide ne írjak egy történelmi könyvben olvasott hasonlatot: „Bármekkora úr is a budai basa, de még­iscsak a padisah rabszolgája.” Isten jelen van a földön, gyakran érezzük is gondviselő tekintetét, de az ő országa nem e világból való, e világ fejedelme az ördög.

Az viszont kérdés, eldönthető-e teljes bizonyossággal, hogy melyik esemény történik Isten és melyik az ördög sugallatára. Számos esetben tragédiának tartunk valamit, amiről később kiderül, hogy nem az volt. Ugyanez fordítva is igaz, örülünk valaminek, amiről később kiderül, hogy inkább sírnunk kellett volna. Miután rövidre szabott időnkben a világot lényegében békaperspektívából látjuk, a válasz igen rövid: nem. Nem tehetünk egyebet, mint hogy bízunk Istenben, hogy az ördög csapdáit jelezni fogja, és azokat észre is fogjuk venni.

Bármennyi tragédia, megmagyarázhatatlan csapás ér is bennünket az életben, bármennyi nyomorúság is osztályrészünk, van remény, mert Isten az abszolút Igazság. Végül minden a helyére kerül.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.