Rajtad a szemünk!

Nincs olyan munkahely, ahol ne ellenőriznék a dolgozót. A kamera, mágneskártya „lerágott csont”, modern vívmány a székbe épített súlyérzékelő és a munkára ösztönző okosóra. A rafinált eszközök tárháza kimeríthetetlen, megszűnnek a határok a legális és illegális módszerek között.

Számítógépes találkozó a spanyolországi Bilbaóban. Az információ az egyik legértékesebb árucikk Fotó: Vincent West Forrás: Reuters

A feltűnően elhelyezett kamera vagy a kártyás azonosító-beléptető rendszer nem vall nagy kreativitásra, a megfigyelési módszerek kifinomultságának csak az szabhat határt, hogy meddig mehet el a főnök, és meddig a mindenható informatikus. Kollégáival hatalmas, közös teremben dolgozott az egyik távközlési vállalatnál pár évvel ezelőtt Berta Csaba szoftvermérnök. Egymás mellett, mint a verebek a dróton, ültek egész nap néma csendben.

Ellenőrzött levelek

– Többek között olyan számítástechnikai programokat kellett írnunk, amelyek segítségével megfigyeltük a dolgozókat. Ám tudtuk, hogy eközben ellenőriztek bennünket is, hiszen egy-egy multinál az információ az egyik legértékesebb „árucikk”. Minta egy osztályteremben lettünk volna az írásbeli érettségin: a főnökünk velünk szemben pöffeszkedett, és leplezetlenül strigulázta, ki, mikor, mennyi időre ment ki akár a mosdóba, akár ebédelni. Tudtuk, hogy bármelyikünk gépére rá tud nézni, akárcsak mi a dolgozókéra, hogy megvizsgáljuk, éppen akkor ki mivel foglalatoskodik. Persze van megoldás, amely lehetetlenné teszi az ellenőrzést, de a dolgozók zöme ezt nem tudja megvalósítani. A főnökök leggyakoribb kívánsága az volt, hogy olyan programot, úgynevezett keyloggert telepítsünk a gépekre, amely azt figyeli, hogy a klaviatúrán az alkalmazottak milyen billentyűt ütnek le. Így később egy másik PC-n is olvasható volt, hogy ki és mit, kinek és hány órakor írt. Sokszor kérték azt is, hogy korlátozzuk bizonyos internetes oldalaknak az elérését, vagy figyeljük, hogy melyik munkaállomást mikor kapcsolták be. Listázni kellett azt is, hogy például egy ügyfélpanasz-kezelő programot vagy egy bérszámfejtő alkalmazást mennyi ideig használt a dolgozó. Sok olyan gép volt, amelyen letiltottuk a CD-lejátszást vagy az USB használatát, mert mi határoztuk meg, hogy milyen eszköz tartozik a munkavégzéshez.

A levelezőrendszerek ellenőrzése mindennapos rutinnak számított. Az ellenőrző programok telepítése különösebb szaktudást nem igényelt, ám volt olyan eset, amelyen mi is meglepődtünk – meséli Csaba, aki ma is furcsállja azt a négy évvel ezelőtti munkáját, amellyel szintén egy multinacionális vállalat bízta meg.

– A kissé üldözési mániás nagyfőnök minden alkalommal értesülni szeretett volna arról, hogy mikor kel fel a foteljéből az egyik osztályvezető. Miután rejtett kamera szóba sem jöhetett, azt a feladatot adta, hogy építsünk be a bőrszékbe egy súlyváltozás-figyelő eszközt. Millió ilyen van a kínai internetes oldalakon, pár ezer forintért megrendelhető. Hamarosan meg is érkezett a rádiófrekvencián működő, alig pár centis, csavarnak álcázott kütyü, amelyet a számítógéphez lehetett vezeték nélkül csatlakoztatni. Máig nem tudom, mire ment azzal, hogy kétnaponta listát készítettem neki a fotel adataitról. Ugyanő azt is kérte, hogy az üzemben dolgozók gépeire olyan programot telepítsünk, amely az egér kattintásainak számát és mozgási útvonalát figyeli. Ezt azonban már nem teljesítettük, ugyanis nagy adatforgalmat generált volna, amely túlzottan leterhelte volna a számítógépes hálózatot.

Normális esetben nem mindennaposak az effajta ellenőrzések, főleg ott, ahol több száz, netán több ezer alkalmazott dolgozik. Ráadásul a személyiségi jogok esetleges megsértése miatt sincs erre mindenkinek jogosultsága, még az informatikusok között sem. Szakértőnk arra azonban felhívta a figyelmet, hogy céges mobilon jobb, ha az időjárás-változásról beszélgetnek a dolgozók…

– Azt viszont tudomásul kell vennie a munkavállalónak, hogy amennyiben olyan helyen fordul meg, ahol titoknak minősülő adattal vagy veszélyes kémiai anyaggal, különleges eszközzel kerül kapcsolatba, akkor nagyobb ellenőrzésre számíthat, mint egy átlagos repülőtéri átvilágításon. A gyanútlan dolgozó a legtöbbször nem is tudja, hányan csekkolják, hogy mikor mit csinál. Amikor számonkérték az egyik kollégámat, miért „kalandozott” tiltott helyen a számítógéppel, és miért használta privát célra a nyomkövetővel felszerelt céges autót – amelyet szintén megfigyeltek –, azt felelte: „csak poénból”. Az igazgató erre mindössze annyit mondott: „poénból többet be se jöjjön”.

Akár a rabszolgák

Csabával ellenétben Oláh Tünde, aki egy ötvenfős kereskedelmi vállalatnál HR (humánerőforrás-menedzsment)-vezető, kevésbé lojális a munkahelyi vezetők ellenőrzéseivel kapcsolatban.

– Nálam akkor szakadt el a cérna, amikor a heti értekezleten a főnököm szinte szó szerint idézte a szavaimat, amelyeket az egyik alkalmazottunknak mondtam telefonon a munkahelyünkről és a feladatainkról. Emellett visszaköszöntek a privát laptopom levelezőrendszerében írtak tartalmai is, mégpedig úgy, mintha azok az ötletek a főnököm agyából pattantak volna ki. Miután HR-es vagyok, pontosan tudom, amennyiben megfigyelik valakinek a munkaeszközét, arról az érintett dolgozót tájékoztatni kell. Pláne akkor, ha a magántulajdonában lévő eszközeit – privát telefon, otthoni levelezőrendszer – is szemmel tartják. Miután nem egyszeri alkalomról volt szó, eljöttem erről a munkahelyről. Sokan ajánlották, tegyek rendőrségi feljelentést, de nem tudtam bizonyítani, hogy lehallgattak, hiszen a saját beszélgetésem nem rögzítettem, a rendőrségi vizsgálat pedig hosszadalmas lett volna az informatikusaink és a jogászunk szerint – panaszolja Tünde, aki ma már egy multinacionális cégnél személyzeti igazgató. Saját példáján okulva egy-egy új dolgozóval olyan dokumentumot is aláírat, amely arról szól, hogy a kártyás belépőrendszer rögzíti az érkezés és távozás idejét, hogy a plasztikot melyik szinten használják, és hányszor.

Mindezek után csekély vigasz, hogy külföldön a magyarországinál sokkal szigorúbb és megalázóbb módszerekkel ellenőrzik a munkavállalókat. Mószek Árpád jelenleg egy több ezer négyzetméteres élelmiszeralapanyag-raktárban dolgozik, öt évvel ezelőtt még az Egyesült Államokban kereste a kenyerét egy csomagküldő óriáscégnél, szintén raktárosként.

Számítógépes találkozó a spanyolországi Bilbaóban. Az információ az egyik legértékesebb árucikk
Fotó: Reuters

– A fizetés megfelelő volt, de a munkatempó és az örökös ellenőrzés elviselhetetlené vált, így a fluktuáció is óriási volt, senki sem bírta fél évnél tovább. Minden polcsoron érzékelő berendezés mérte, ki mennyi időt tölt az árukereséssel. Ehhez egy okosórához hasonló eszközt hordtunk, amely rögzítette, hogy hol tartózkodunk, és az amúgy kötelező pihenőidőből mennyit használtunk fel, amelyet aztán le kellett dolgoznunk. Így pontosan listázták, hogy például mennyi időt tölt egy-egy kollegina a mosdóban. A napi tízórás munkába nem számított bele a pihenőidő. Az első „lazításért” figyelmeztetés járt, a másodikért pedig kirúgás. Egészen biztos vagyok abban, hogy a különleges szerkezetünk még a levegővételünket és pulzusszámunkat is közvetítette a műszakvezetőnek, aki rabszolgaként kezelt bennünket. Miután óránként több száz terméket be kellett dobozolni, sokan inkább nem ittak egész nap folyadékot, hogy ne kelljen mosdóba járniuk. Ha lemaradásban volt valaki, akkor a rendszer az okosórájára üzenetet küldött, hogy igyekezni kell, ráadásul rezgéssel figyelmeztetett arra is, ha beszélgettünk. Azóta se láttam ilyet. A volt kollégáktól viszont azt hallottam, hogy tovább romlott a helyzet – idézi fel a múltat Árpád.

Kulcsár Zoltán adatvédelmi szakjogász szerint szerencsére itthon sokat javult a dolgozók munkahelyi ellenőrzésének kultúrája, amióta életbe lépett az adatvédelmi szabályozás, hiszen Európa egyik, ha nem a legszigorúbb rendelete volt korábban a mienk. Erre ráerősített az uniós adatvédelmi törvény (GDPR), még inkább előtérbe helyezve a személyes adatok védelmét. Ennek ellenére gyakran előfordul, hogy egy-egy multinacionális vállalat központját a magyar telephelyről kell figyelmeztetni, hogy a dolgozók, illetve az ügyfelek személyes adatait kezeljék precízebben.

Féltett intimitás

– Külföldön járva gyakran látom, hogy sok boltban, plázában nincs kirakva a kamerával megfigyelt területet jelző matrica. A legfőbb gond akkor van, ha a munkaadó úgy ellenőrzi a dolgozóját és annak pár négyzetméteres munkaterületét – például egy áruházban vagy egy bankban a pénztárnál –, hogy maga az alkalmazott is folyamatos megfigyelés alatt van. Ez törvénytelen, az arcát például ki kellene takarni! Nyilván, ha egy raktárról beszélünk, ahol egy targoncás közlekedik, annak semmi akadálya, ha a kamerával megfigyelt területre érkezik. A fő szabály azonban az, hogy magát az értéket kell védeni, így a kasszát vagy az áruszalagot kell bekamerázni, nem pedig az alkalmazottat. Természetesen egy bolt vagy egy bank ügyfélterét is lehetséges folyamatosan szemmel tartani, hiszen az a biztonságot szolgálja. Ám a magánszférát tiszteletben kell tartani. Kimutatható, hogy a dolgozók folyamatos megfigyelése mentális problémákat okoz. Statisztikák bizonyítják, hogy többet vannak táppénzen azok, akiket így vagy úgy, de folyamatosan megfigyelnek – hangsúlyozza Kulcsár Zoltán, aki szerint ennél durvább eset, ha például rejtett kamerát helyeznek el öltözőkben, próbafülkékben, mosdókban, vagy mobiltelefonra telepítenek olyan alkalmazást, amely ugyancsak folyamatosan szemmel tartja a dolgozót.

Az elmúlt időszak során a dolgozók is tudatosabbak lettek, számos munkahelyi megfigyeléssel kapcsolatos akta gyűlt össze az adatvédelmi hatóságnál. A felsorolt kirívó esetek ellenére egyes munkahelyi megfigyelési módszerek ma már szinte természetesek, sokan mégis féltik az intimitásukat, és rettegnek a számítástechnikai, híradástechnikai eszközök kontrolljától.

A kukkolás büntetése

Példaértékű büntetést, 18 millió forintot kapott két évvel ezelőtt az OMV, ugyanis sok benzinkútnál a kasszánál a kamera mellé mikrofont is elhelyeztek. A hangfelvételeket előbb harminc napig, később hatvan napig tárolták, amelyekhez a kútvezető, illetve a biztonsági cég fért hozzá. Gond volt az is, hogy a kamerarendszerhez kapcsolódó adatkezelés nem volt bejelentve az adatvédelmi hatóság nyilvántartásába, sőt a képfelvétel mellett a hang rögzítése is aránytalannak minősült. A francia Auchan áruházlánc is hibázott: jog­el­le­ne­sen fi­gyelte meg dolgozóit és vásárlóit, ezért tavaly 15 millió fo­rin­tos bír­sá­got róttak ki rá. A botrány egy szegedi hipermarketből indult: egy korábban diszpécserként dolgozó férfi kereste meg az adatvédelmi hatóságot azt állítva, hogy főnökei kukkolták őket. A panaszos a szabálytalanságokat többször jelezte feletteseinek, aminek végül az lett a következménye, hogy távoznia kellett a cégtől. Az is kiderült, hogy az áruházlánc többi üzletében 6500 dolgozót és a vásárlókat is érintette a megfigyelés, igaz, különböző arányban. A diszpécserszoba, a hitelpult, a vevőszolgálat, a recepció és az átvizsgálóhelyiség is sokszor szabálytalanul volt bekamerázva.