A nő odamasírozott hozzá, és így szólt:
– Üdvözlöm, a nevem Maharapapina. Nőaktivista vagyok. Ugye ön a mindent megmondó bölcs errefelé?
És a választ meg sem várva folytatta:
– Szeretném, ha a városba jönne velem, és élére állna mozgalmunknak. „Nők nőkkel a nőkért, a nőknek” – ez a szervezetünk neve. Ellenszegülünk a férfitársadalomnak. Ha ön valóban olyan bölcs, nyilván megérti, hogy küzdenünk kell. Ön kapóra jönne nekünk, hiszen férfi, de valójában mégsem az. Ha érti, mire gondolok. A férfiak túlságosan nőnek tekintik a nőket. Ez felháborító. A szexuális zaklatás is ezért harapódzott el. Jöjjön hát. Legalább tesz valamit – ahelyett, hogy a hamuban kotorászna.
Bandhi kihúzta botját a hamuból, jókorát a nő hátsójára húzott, majd így szólt:
– Ez itt egy öreg tölgyfa ágainak hamuja. A tölgyfát ükapám és ükanyám együtt ültették. Amikor kilombosodott, az unokáik, nagyapám és nagyanyám hűsöltek árnyékában a nyári hőség idején. Apám és anyám e fa alatt lettek egymáséi. A fa kidőlt, most tüzet ad nekem. Én minden reggel kijövök barlangomból, tüzet rakok, vizet forralok, és miután elszürcsöltem teámat, a Nap, a Hold, a Föld és a csillagok képét göcsörtös botommal a hamuba rajzolom. Ezt minden reggel megteszem, mielőtt gondolkodni kezdenék. És mindig gondolkodom, mielőtt beszélni kezdenék. Most pedig takarodj innen, ne zavard hamuköreimet!
Már a távoli mogyoróbokrok között járt a csalódott aktivista, amikor Bandhi még utánaküldte a városnak szóló tanítást:
– Ja, és mondd meg a többi idiótának, hogy ha nem tudnák, minden szex zaklatással kezdődik!
Borítókép: Illusztráció (Fotó: A szerző felvétele)
