A féléves csecsemő hozzátáplálásakor természetesen nem ezek a választandó zöldségek, de megfelelő konyhatechnika alkalmazása után a totyogósaknál már elgondolkozhatunk azon, hogy a hüvelyes növények, például a borsó milyen formában kerüljenek a tányérba. Hat hónapos kortól a hüvelyesek közül először is főzzünk felesborsót, zöldborsót, vörös lencsét, barna lencsét, s mindent turmixoljunk!
Fotó: PEXELS
Keletről jöttek
A hüvelyesek termése nem csak az éréskor fogyasztható, kiválóan eltartható, tárolható télen, ami ugyancsak előnyt jelentett régen.
A szegények kaviárjának is becézett lencse őshazája Afganisztán vidéke, de Mezopotámiában és Egyiptomban is termesztették (III. Ramszesz egyiptomi fáraó sírjában, Thébában a falképeken lencsetermesztési és -főzési jelenetek láthatók). Az indiai konyhának ma is az egyik fontos alapanyaga.
A Nílus vidékéről jutott el Görögországba, majd a Földközi-tenger egész vidékére. Nagy becsben tartották a rómaiak is: sóval és lencsével küldték utolsó útjukra halottaikat. A lencse fontos szerepet játszott a néphitben és a népi gyógyászatban is.
A növény népszerűsége a XVII–XVIII. századtól a sokféle borsó és bab elterjedésével jelentősen csökkent, de az újévet még ma is lencséből készült étellel köszöntjük, mert a babona úgy tartja, hogy aki lencsét eszik, annak az új esztendőben sok pénze lesz.
Fotó: PEXELS
A bab hazánkba a török hódoltsággal érkezett, nagy kerülővel, mivel őshazája Dél-Amerika. A törökök előtt Európában a lóbab és a nyugat-ázsiai lubia szolgált bab jellegű főzeléknövényként. Kínában és a világ több táján ma is számos egyéb babfajtát termesztenek, nálunk az amerikaiak honosodtak meg.
Ugyancsak Afganisztán, Abesszínia a borsó első előfordulási helye, s csak később érkezett a Földközi-tenger vidékére. Akkor még csak az érett, száraz vagy felesborsó jelentette a táplálékot, amelynek magas keményítőtartalma bőséges energiaértéket képviselt. A zöldborsót csak a XVII–XVIII. század fordulóján kezdték el fogyasztani Franciaországban. Jó tulajdonságaiért és kellemes ízéért a magyar konyháművészetben is régóta jelentős szerepet tölt be, számtalan fajtája ismert, hazánkban mintegy 25-30 félét termesztenek.
Előnyök
Ma a hüvelyesek magtermését jó ízéért, magas keményítő-, azaz szénhidráttartalmáért fogyasztjuk. A fokozatos lebomlás miatt a vércukrot is lassan emeli meg, ami egyenletes, egészséges vérszintet, tartós jóllakottságérzetet ad. Némely fejlődő, szegény országban (főként Ázsiában) ma is néphagyománynak számít a bab- és a lencseevés: az édesanya megrágott formában tömi a magvakat csecsemője szájába.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Spenótot a kicsinek! 3 nyomos érv és 3 finom menü a spenót mellett!
A paraj évszázadokkal ezelőtt fontos szerepet kapott a népi gyógyászatban. Ajánlották többek között mind magas, mind alacsony vérnyomás, vérszegénység és székrekedés ellen, illetve várandósoknak is. Kisbabáknak heti egyszer ajánljuk. A spenótot készíthetjük nekik csirkehússal, -májjal, később habarva is – írja a mindmegette.hu.
Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.
