Elképesztően ritka óriások bukkantak fel az Adriai-tengerben

Egy szabadtüdővel merülő, szerencsés búvárcsapat figyelt fel a két hatalmas árnyra.

Pécs, 2016. február 25. Közönséges sasrája (Myliobatis aquila) a pécsi állatkert akváriumában 2016. február 25-én. A kétmilliárd forintos fejlesztés alatt álló állatkertben tavasztól cápát, fókát, fehér tigrist és leopárdot is lehet majd látni. MTI Fotó: Sóki Tamás Fotó: Sóki Tamás

Már többször írtunk arról, hogy az Adriai-tenger nem csupán a parányok élőhelye, hanem a világóceán néhány különösen híres óriásának is a hazája.

Ennek igazságát legjobban a közelmúlt dokumentált megfigyelései bizonyítják; az elmúlt egy-két évben barázdásbálnákat, nagy ámbrásceteket, valamint egy rendkívül ritka mélyvízi óriásmedúzát is láttak Horvátország adriai partvidékén. Ezek az észlelések most egy újabb különlegessel gyarapodtak.

Hatalmas árnyak bontakoztak ki a nagy kékségben

Különösen ritka szerencséje volt annak a hatfős búvárcsapatnak, akik augusztus 23-án, vasárnap, a dalmáciai Sibeniktől jó húsz kilométerre délre fekvő tengerparti község, Rogoznica térségében merültek.

A tömegturizmustól legnagyobb részt elkerült kis településnek különösen szép és háborítatlan a partvidéke, ami ideális terepnek számít a búvárok számára az Adriai-tenger élővilágának felfedezéséhez.

Tijana Nikolic és barátai szabadtüdővel merültek a mély és kristálytiszta vízben, amikor két hatalmas árnyra figyeltek fel.

A nagy kékségből kettő megtermett óriás ördögrája sziluettje bontakozott ki, amelyek egymás körül keringve lassan köröztek. A körülbelül három méter széles ráják cseppet sem ijedtek meg a búvároktól, sőt kíváncsian Nikolic és társai felé úsztak.

Nikolic Tijana beszámolója szerint bő fél óráig élvezhették a két békés óriás társaságát, amelyek ezután a búvároktól eltávolodva eltűntek a mélységben.

Az Adriai-tengerből összesen 34 porcoshal-féle (Elasmobranchii) ismert, amelyek közül 26 a cápaalakúak (Selachiiformes) nyolc faj pedig a rájaalakúak (Rajiformes) közé sorolható.

Az Adriai-tenger, sőt, az egész mediterrán medence legnagyobb testű rája faja, az óriás ördögrája azonban az életmódja miatt a Földközi-tenger legritkábban megpillantható élőlényei közé tartozik, ezért is

tekinthetik magukat különösen szerencsésnek az óriásokat megpillantó horvát búvárok.

Nyílttengeri életmódot folytató békés óriások

Az Adriai-tengerben is honos óriás ördögrája (Mobula mobular) a világóceán második legnagyobb rájaféléje, amelyet méretben csak az indopacifikus, valamint az atlanti régió trópusi vizeiben élő nagy mantarája (Manta/Mobula birostris) múl felül, a maga 7-9 méteres maximális úszófesztávolságával.

Az óriás ördögrája kifejlett példányainak a kiszélesedett mellúszók között mért maximális szélessége 5,2 méter, és ezzel a mérettel az óriás ördögráját méltán tartják számon a világtenger legnagyobb rájái között.

MTI Fotó: Balázs Attila

Az óriás ördögráják elsődleges előfordulási területe a Földközi-tenger, ezen belül is elsősorban a keleti, az úgynevezett levantei nagymedence vizeiben bukkannak fel a leggyakrabban.

Az egyik legfontosabb mediterrán radiánspontjuknak a Szicília, Málta, valamint a tunéziai partvidék által határolt terület számít, de a Jón-tengerben, az Égei-tenger vizein, valamint Ciprus és Kréta között, sőt, az Adriai-tengerben is előfordulnak. Az, hogy csak nagyon ritkán láthatók, elsősorban az életmódjukra vezethető vissza.

A nagy ördögráják ugyanis a partoktól távoli mélyvizeket kedvelik, és a nyílttengeri térségből csak kivételes ritkasággal keresik fel a partközeli sekélyebb vizeket.

A plankton-szűrögető életmódot folytató óriások nappal leggyakrabban közvetlenül a felszín alatt úszva, illetve ettől számítva 50 méteres mélységig keresik zsákmányukat, ami legnagyobb részt kicsiny pelágikus rákokból és apró rajhalakból áll.

Az óriás ördögrája – a jeladós megfigyelések szerint –gyakran lemerül a szürkületi zóna 500-600 méteres mélységeibe is, azonban ezekben a merülésekben a tengerbiológusok nem tapasztaltak semmi olyan napszaki periociditást, mint más, a felszín illetve a nagyobb mélységek között vándorló fajoknál.

Fotó: MTI/EPA/Pepe Torres

Ötven százalékkal is csökkenhet a mediterrán populáció

A nagy ördögráják többnyire elkerülik a 20 Celsius foknál tartósan hűvösebb felszíni vizeket. A jeladóval felszerelt példányok vándorlását tanulmányozva megállapították, hogy nagy távokat tesznek meg, meghatározott tengerrészek között migrálva. Igen gyakran párosával, vagy három-öt példányból álló kisebb csoportba verődve vándorolnak, azonban időnként ennél jóval nagyobb, 15-20 egyedből álló kongregációikat is megfigyelték már.

Az óriás ördögrája veszélyeztetett fajnak számít; a Földközi-tengeren elsősorban az erős hajóforgalom, valamint a halászat veszélyezteti a populációt. A szakértők nem túl optimisták, azt prognosztizálják, hogy az óriás ördögráják állománya 50 százalékkal fog csökkenni a Földközi-tengeren, a következő hat évtized során.

A faj veszélyeztetettségét növeli az óriás ördögráják szaporodásbiológiája is, ugyanis az ál-elevenszülő faj nőstényei többnyire csupán egyetlen ivadéknak adnak életet, és az ivarérettségüket is viszonylag későn 6-7 éves korukban érik el.