1400-ban Zsigmond bátyját, Vencelt a választófejedelmek alkalmatlanságára hivatkozva megfosztották német királyi címétől és Pfalzi Ruprecht rajnai palotagrófot tették a helyébe. Ruprecht 1410-ben bekövetkezett halála után ismét német királyt kellett választani. Ekkor a választófejedelmek fele (a mainzi és kölni érsekek, Vencel cseh király) Jodok mellet akarta letenni voksát, ő maga pedig a brandenburgi őrgrófi szavazatát akarta ehhez hozzáadni.
Zsigmond azonban ekkor cselekvésre szánta el magát. Nem várva meg a plénum összejövetelét, 1410. szeptember 20-án a trieri érsek, a pfalzi őrgróf és saját brandenburgi őrgrófi szavazatával német királlyá nyilvánította saját magát. Az időközben Frankfurtba érkező választófejedelmek nem ismerték el ezt a puccsszerű választást, és Zsigmond önmagára leadott szavazatát sem, hiszen az Jodok kezére jutott, így október 1-jén saját választottjukat tették meg német királynak, de azt nem akadályozták meg, hogy Zsigmond mindenféle hatalom nélkül – amelynek megszerzésére láthatóan megelégedve a látszattal, kísérletet sem tett – használja új címét.
Hamarosan új helyzet állt elő Jodok 1411. január 18-án bekövetkezett halálával. A július 21-re kiírt új választásig Zsigmondnak korábbi hívei mellett sikerült megszereznie a többi választófejedelem – köztük jelentős pénzzel bátyja, Vencel cseh király – támogatását is, így egyhangú szavazással elnyerte a tisztség mellett a vele járó hatalmat is.
Miként Thuróczy fogalmazott: „Minthogy tehát annyi baj hányta-vetette ifjúkorában az uralkodót, erkölcseiben és életmódjában is megjavult, s miután az idegen népek látták, hogy országában szilárdan kezében tartja a hatalmat, hiszen huszonhárom éve uralkodott Magyarországon, megválasztották római királynak.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!