Ha Erdélyben közvélemény-kutatást végeznének a legismertebb magyar képzőművészekről, a végeredmény minden bizonnyal Gy. Szabó Béla nevét hozná ki győztesnek. De nemcsak az erdélyiek körében népszerűek a fametszeteiről készült lenyomatok, hanem Kárpát-medence-szerte ismerik az 1905–1985 között élő művészt, aki 1933-ban Kós Károly biztatására kezdett el fametszetet készíteni.

Fotó: Makkay József / SZABADFOLD.HU
Erdélyen kívüli első kiállítása 1939-ben Budapesten volt, ahova az addigi munkásságát bemutató egyéni tárlatával tért vissza 1948-ban.
Az ötvenes évektől egyéni és kollektív kiállításaival bebarangolta a világot,
többek között járt Moszkvában, Pekingben, Tokióban, Mexikóvárosban és tucatnyi európai nagyvárosban. Kiállításainak lajstromában minduntalan visszatérnek a magyarországi települések: az 1960-as és ’70-es években sokat járt az anyaországban.
A főváros mellett kiállított Nagykanizsán, Nyírbátorban, Kiskunfélegyházán, Debrecenben, Tokajban, Miskolcon, Szigligeten… Vonzódott Kelet-Magyarországhoz, de szerette a Balaton vidékét is, ahova rendszeresen eljárt alkotni.

Fotó: Makkay József / SZABADFOLD.HU
A hagyatékát gondozó Ferenczy Miklós református lelkipásztorral a művész emlékházzá átalakított kolozsvári belvárosi lakásában vesszük számba Gy. Szabó Béla fametszetekben, grafikákban, pasztell- és olajfestményekben gazdag örökségét. Egy népes Nyárád menti családból tízéves korában Kolozsvárra felkerülő Ferenczy Miklóst nagynénje, Ferenczy Júlia festőművész iskoláztatta, de a Ferenczy családdal régi barátságot ápoló Gy. Szabó Béla is megkedvelte, nevelt fiának tekintette.
„Úgy hagyakozott rám, hogy Bolyai utcai lakását nyissuk meg az érdeklődők számára. A szobákban alkotásai és személyes tárgyai segítségével igyekszünk bemutatni gazdag életművét.
Fiatalon annyi jóságot kaptam tőle, amivel egy életre lekötelezett. Három gyerekünket is úgy neveltük, hogy az örökséget vigyék tovább”
– fogalmaz vendéglátóm.

Fotó: Makkay József / SZABADFOLD.HU
A hagyaték ápolása nemcsak az emlékházba érkező vendégek tájékoztatását jelenti, hanem számtalan kiállítást is, zömében Erdélyben és Magyarországon. Az elmúlt három évtizedben szülőföldjén mintegy száz, Magyarországon pedig harminc kiállításon mutatták be alkotásait, közöttük olyanokat is, amelyeket korábban nem láthatott a nagyközönség. Gy. Szabó életében nem szívesen mutatta festményeit, mert nem tartotta magát festőnek.