Három ausztrál egyetem kutatói, akik a Nagy-korallzátonynál dolgoztak, észrevették, hogy az olíva tengeri kígyók (Aipysurus laevis), különösképpen a hímek többször is megközelítették a búvárokat, uszonyaik köré tekeredtek, lecsaptak a fényképezőgép tükörképére, gyors, rángatózó mozgást végeztek, és különösen télen, a szaporodás idején voltak aktívak.
Ez az agresszív viselkedés a Scientific Reports című szaklapban megjelent tanulmány szerzői – Tim Lynch, a hobarti CSIRO kutatóintézet munkatársa, Ross Alford, a townsville-i James Cook Egyetem munkatársa és Richard Shine, a sydney-i Macquarie Egyetem munkatársa – szerint annak tulajdonítható, hogy a szexuálisan felajzott tengeri hüllők tévesen kígyónak vélték a búvárokat, és riválisként vagy potenciális partnerként azonosították őket.
Mint a kutatók megjegyezték, ez az elmélet első hallásra őrültségnek tűnhet – már csak az ember és kígyó méretei és alakja közötti különbség miatt is –, ugyanakkor tapasztalataik alapján mégis ez a legelfogadhatóbb magyarázat.
A kutatók úgy vélik, a tengeri kígyók valószínűleg nem látnak jól a víz alatt, és ezért nem tudnak különbséget tenni ember és kígyó között.
Más tengeri fajoknál – köztük hím delfineknél, dugongoknál, oroszlánfókáknál és tengeri teknősöknél – már korábban megfigyelték, hogy felajzott állapotban célba veszik az embereket, de mivel a nagyméretű olíva tengeri kígyók képesek megharapni az embert és halálos a mérgük, a tét sokkal nagyobb.
A kutatók azt tanácsolták a búvároknak, hogy a tengeri kígyó jelenlétében maradjanak nyugton, és hagyják, hogy a kígyó megvizsgálja őket, nem valószínű, hogy harapni fog. Ez csak akkor következhet be, ha az állat fenyegetve érzi magát vagy megsérült. „A menekülési kísérlet valószínűleg hiábavaló, és még fokozhatja is a kígyó agresszivitását” – fűzték hozzá.
