A csörgőkígyók egyfajta „tállá” alakulnak
Az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén lévő sivatagban élő préri csörgőkígyók (Crotalus viridis) úgymond a végsőkig harcoló túlélők. Évente mindössze egyetlen kiadós étkezéssel képesek életben maradni, ám az alkalmanként hozzáférhető, egy-egy korty víz nélkül ezek a kígyók összezsugorodnak és utoljára szisszennek fel. Ezek után felmerült a tudományos körökben a kérdés:
vajon hogyan maradhatnak ezek a türelmesen várakozó ragadozók hidratáltak a Sziklás-hegységben, ahol olyan kevés az állóvíz?
A válasz egyszerű: könnyen. Az állatok a testüket ugyanis alkalmanként egyfajta esőgyűjtő tálakká változtatják.
Amikor szemerkélni kezd az eső, a préri csörgőkígyók kicsúsznak a szabadba, és különös pózba tekerednek fel – mondta Emily Taylor, a San Luis Obispóban található Kaliforniai Politechnikai Állami Egyetem kígyóbiológusa, a hüllők fiziológiai-ökológiai laboratóriumának igazgatója a National Geographic online portáljának. – A testüket úgymond koronggá lapítják, miközben az eső összegyöngyözik a pikkelyeiken a mikroszkopikus, labirintusszerű textúrának köszönhetően, amely megakadályozza a cseppek lecsúszását.
Egy 2017-es tanulmány során Taylor és Scott Boback kollégája, a Pennsylvania állambeli Dickinson College munkatársa
időzített kamerákat helyeztek el a coloradói vadcsörgőkígyó-élőhelyek közelében,
a Project RattleCam nevet viselő, polgári tudományos kezdeményezés keretében. A rögzített képek azt mutatták, hogy a csörgőkígyók már a születésük másnapján képesek ezekre a „lapított testhelyzetekre”
Ebből az következik, hogy valószínűleg már ezzel az ösztönnel és szomjasan születnek, és az első pillanattól fogva képesek az esőgyűjtő viselkedésre – mutatott rá Taylor.
Természetesen a legtöbb állat nem képes arra, hogy pillanatok alatt esőgyűjtő tállá alakítsa a testét. Nézzük, hogy más lények hogyan oltják a szomjukat.
A teljes cikket ITT érheti el.
Kiemelt kép: Pexels
