A magyar akarat párkányi szimbólumai

Ezt a Párkány visszatérte után megjelent képeslapot már Budapesten adták ki, a Barasitsnál, ami akkoriban az egyik legnagyobb magyarhoni kiadó volt. A cég munkássága révén sajátos képet kaphatunk a visszacsatolt területek mindennapjairól, hiszen az utókorra maradt csonkaországi felvételeik mellett több kárpátaljai, felvidéki, és észak-erdélyi vonatkozású lapot is forgalmaztak. A fővárosban a Sárai fényképsokszorosító, a Monostory, és a Weinstock volt még hasonló kaliberű a 30-as 40-es években, de a Fotofilm Kolozsvár, valamint a szamosújvári Illusztráció is mély nyomot hagyott a kis magyar világ képeslaptörténetében.

Szóban forgó lapunkat 1942-ben adták fel Dunapatajra, egy másik folyammenti településre. Az Esztergommal szemben fekvő Párkányban akkor már állt az Országzászló. A mozaikszerűen elhelyezett városképek között a magyar fájdalom és a magyar vágyakozás szimbóluma nem véletlenül kapott központi helyet, hiszen akkoriban ezek a felszentelt emlékművek hirdették a reményt a teljes területi revízió iránt.

A képeslapon feltűnik a párkányi vasútállomás és a Hontmegyei Bank épülete is két korabeli távolsági csőrös autóbusszal. Talán Mávag, Magirus, Gräf und Stift, Borgward, Saurer, vagy esetleg Mercedes típusúak lehettek. De a lényeg nem is ez, hanem az, hogy 1938-tól buszaink már mint kés a vajon haladhattak át a Mária Valéria hídon. 

A csodás dunai átkelőt 1919-ben a csehszlovák legionáriusok, 1944 Karácsonyán pedig a visszavonuló németek robbantották fel. Ezután egészen 2001-ig állt csonkán. A zivataros 20. század kétszer is megsemmisült szimbóluma ekkor is főnixként támadt fel, de erős magyar akarat kellett hozzá.

Az Időutazás a magyar múltba 35. része a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport felavatásának idejébe röpíti el az olvasót.

A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.

Borítókép: Párkányi mozaiklap a 40-es évek legelejéről (Balázs D. Attila gyűjteménye)