Szóban forgó lapunkat 1942-ben adták fel Dunapatajra, egy másik folyammenti településre. Az Esztergommal szemben fekvő Párkányban akkor már állt az Országzászló. A mozaikszerűen elhelyezett városképek között a magyar fájdalom és a magyar vágyakozás szimbóluma nem véletlenül kapott központi helyet, hiszen akkoriban ezek a felszentelt emlékművek hirdették a reményt a teljes területi revízió iránt.
A képeslapon feltűnik a párkányi vasútállomás és a Hontmegyei Bank épülete is két korabeli távolsági csőrös autóbusszal. Talán Mávag, Magirus, Gräf und Stift, Borgward, Saurer, vagy esetleg Mercedes típusúak lehettek. De a lényeg nem is ez, hanem az, hogy 1938-tól buszaink már mint kés a vajon haladhattak át a Mária Valéria hídon.
A csodás dunai átkelőt 1919-ben a csehszlovák legionáriusok, 1944 Karácsonyán pedig a visszavonuló németek robbantották fel. Ezután egészen 2001-ig állt csonkán. A zivataros 20. század kétszer is megsemmisült szimbóluma ekkor is főnixként támadt fel, de erős magyar akarat kellett hozzá.
Az Időutazás a magyar múltba 35. része a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport felavatásának idejébe röpíti el az olvasót.
A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.
Borítókép: Párkányi mozaiklap a 40-es évek legelejéről (Balázs D. Attila gyűjteménye)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!