A múltba való visszatekintés egyes megállói az első világháború nyertes és vesztes csatái, Tisza István meggyilkolása, az őszirózsás forradalom, Károlyi Mihály kormányzatának tündöklése és bukása, a vörösterrorral kísért Tanácsköztársaság, a fehérterrorral megerősített ellenforradalmi kormányok hatalomra jutása, Apponyi Albert párizsi védőbeszéde mentén helyezkedtek el. Ezek sorába tartozik az a folyamat, melynek eredményeképpen Horthy Miklós kormányzóként a csonka ország államfője lett – olvasható a Magyar Hírlap évfordulós cikkében.
Tetemre hívás
„[…] Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben hőseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában.
Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell. Meg vagyok győződve róla, azaz úgy remélem, hogy erre nem fog sor kerülni, hanem ellenkezőleg, akik bűnösöknek érzik magukat, megtérnek, és hatványozott erővel segítenek a nemzeti reményekben tündöklő Budapest felépítésében. A mártírokat, az itt sokat szenvedett véreinket meleg szeretettel öleljük szívünkhöz” – így szóltak Horthy Miklós szavai Budapesten, a Szent Gellért téren, mikor a főváros polgármesterének köszöntő beszédére reagált 1919. november 16-án, a Nemzeti Hadsereg budapesti bevonulása alkalmából.
A dátum is szimbolikus, éppen egy esztendővel korábban e napon kiáltotta ki gróf Károlyi Mihály miniszterelnök kormánya a népköztársaságot, új – rövid életű és gyorsan hitelét vesztett – államformával váltva fel a királyság több mint kilencszáz éves intézményét, a közel négy évszázada trónon ülő Habsburg-dinasztiát is megfosztva magyarországi koronájától.
Az Osztrák–Magyar Monarchia első világháborús összeomlása Horthyt a császári és királyi flotta parancsnokaként az Adriai-tenger partján érte. IV. Károly király utasítására flottáját a háborúból a győztesek oldalán kikerülő szerb vezetésű délszláv állam képviselőinek adta át, majd visszatért Magyarországra és kenderesi birtokán telepedett le. Egyes állítások szerint szolgálatait felajánlotta Károlyi Mihály kabinetjének is, de az októbristák nem kértek belőle.
A nyugállományba vonult tengerészt a vidéki visszavonultságból az aradi/szegedi ellenforradalmi kormány megalakulása és hívó szava mozdította ki. A Tanácsköztársaság ellenében felállt kormány a saját hadseregének megszervezését bízta Horthyra, aki hadügyminiszterként lett a kabinet tagja és kezdte meg Szegeden a Nemzeti Hadsereg szervezését.
Horthy Miklós 1919 augusztusában önálló útra lépett, a Nemzeti Hadsereg Fővezérségének létrehozásával kivonta magát a nemzetközileg súlytalan ellenforradalmi kormány befolyása alól és csapataival az antant és román seregek szomszédságából átvonult a Dunántúl ellenség által meg nem szállt területeire, ahol kiépíthette saját és serege hatalmi bázisát.
A megtalált kulcsfigura
A Szegedtől Siófokig tartó felvonulási út néhány helységében ekkor a Nemzeti Hadsereg különítményei terrorisztikus fellépéssel megtorlást alkalmaztak a kommunista Tanácsköztársaságot kiszolgáló korábbi helyi vezetők ellen.
A Siófok központtal berendezkedő Fővezérség politikai és közigazgatási befolyása folyamatosan növekedett a Nemzeti Hadsereg erejével egyetemben a bolsevik diktatúra összeomlása után keletkezett hatalmi vákuumban.
A fővezér nem ismerte el a Budapesten fegyveres puccsal a miniszterelnöki székbe kerülő Friedrich István ellenforradalmi kabinetjét sem. A Nemzeti Hadsereg néhány kisebb összecsapástól eltekintve kerülte a konfliktust a megszálló román erőkkel, majd a két fél megegyezett a megszállási övezetek határairól.
