Miklapuszta lehet a megoldás

A modern állattartás ma már elképzelhetetlen az ivermektintartalmú parazitaellenes szerek nélkül. A hatóanyag azonban nemcsak az állatokban élősködő parazitákat, hanem a legelőkön élő ízeltlábúakat is elpusztítja, ezzel ökológiai és egyben gazdasági kárt is okoz. Hazai szakemberek szerint a szer körültekintőbb alkalmazásával csökkenthető a veszteség.

Olyan legeltetési rendszer kell, amelyben nem vagy korábban használnak féreghajtót Fotó: Kurucz Árpád Fotó: Kurucz Árpád

Az ivermektincsaládba tartozó féreghajtó és más parazitaellenes szerek nagyon fontos szerepet játszanak az állattenyésztésben. Magyarországon a kilencvenes években terjedtek el, és mára már szinte mindenhol használják ezeket. Az állattartók szempontjából előnyös tulajdonságuk, hogy sokféle parazitával végeznek, ám éppen ez okozza ökológiai kártételüket is. – Az a gond a parazitairtó szerekkel, hogy a trágyával kijutva a legelőre elpusztítják az ott élő rovarokat – mondja Lengyel Szabolcs, az ELKH Ökoló­giai Kutatóközpont (ÖK) Vízi Ökológiai Intézetének tudományos tanácsadója. Az ELKH közleményében az olvasható, hogy ezek a szerek lassan bomlanak le, és a koncentrációjuk harminc-negyven napig olyan magas marad, hogy a trágyába rakott rovarpetéket és -lárvákat is elpusztíthatják. Ennek a problémának a kiküszöbölésére keresik a megoldást – a 2027 decemberében záródó projekt teljes költségvetése 3,4 millió euró – az ÖK kutatói a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, a Debreceni Egyetem és a Dunatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítvány szakembereivel együtt.

Számos rovarfaj életben maradásához elengedhetetlen a haszonállatok trágyája. Magyarországon ez több mint hetven fajt jelent, közéjük tartoznak például a ganajtúrók és a trágyalegyek. Bár az ivermektin a kifejlett rovarokat nem károsítja, a petéket és a lárvákat elpusztítja. Rendkívül hatékony szerről van szó, így ahol a legelő haszonállatok trágyájában megjelenik, onnan egész rovarfajok tűnhetnek el. A jelenlegi gyakorlat szerint az állatok éppen tavasszal, a legelőre hajtás előtt kapják meg a féreghajtó kezelést, így trágyájukban éppen a vadon élő rovarok fő szaporodási időszakában a legmagasabb az ivermektin koncentrá­ciója. Minthogy a rovarok fontos szerepet játszanak a trágya lebontásában, az ivermektines trágya sokkal lassabban bomlik le. A le nem bomló trágya csökkentheti a fűhozamot, így a gazdálkodók érdeke is, hogy a rovarok életben maradjanak. A megoldás: a legelés közben lerakott trágyában már ne legyen ivermektin. Olyan legeltetési rendszer kell, amelyben nem használnak féreghajtó szereket, vagy legalábbis korábban használják azokat, hogy a legelőre hajtáskor már ne legyenek jelen az állatban. Ha már februárban vagy márciusban kezelik e szerekkel az állatállományt, a hatóanyag nem jut ki a le­gelőre. (A juhok esetén régebben a fürdetést használták a paraziták ellen, ma már ritkán alkalmazzák ezt az eljárást a jelentős munkaigény miatt.)

– A féreghajtó szer hiányában a legelő állatok gyakrabban fertőződhetnek meg férgekkel és egyéb kórokozókkal, melynek következtében csökken a súlyuk, romlik az egészségi állapotuk és akár elhullás is bekövetkezhet – tájékoztatott Lengyel Szabolcs, aki szerint a modern állatgyógyászati gyakorlatban léteznek más parazitaölő szerek is, melyekkel kiválthatók lennének az ivermektinek.

Az ökológusok a Kiskunsági Nemzeti Park területén található Miklapuszta olyan legelőin dolgoznak, ahol régóta nem folyt állattartás. Itt legeltetnek majd ivermektinnel különböző mértékben kezelt juhokat és szarvasmarhákat, melyek között lesznek teljesen féreghajtómentes állatok és féreghajtóval minimális mértékben kezelt egyedek is, melyek villanypásztoros rendszerrel elválasztott egységekben legelnek majd. Vizsgálják a helyi rovarfaunát, a flórát – hiszen a legeltetés a növényzetre is jelentős hatást gyakorol –, a rovarevő madarakat, illetve a haszonállatok egészségi állapotát is. Várakozásaik szerint a kedvezőbb körülmények között jobban szaporodó rovarok hatására az őket fogyasztó madarak, többek között a fokozottan védett széki lile és az ugartyúk is újra megjelenhetnek a területen.

– Habár az ivermektin rovarokra és trágyalebontásra gyakorolt negatív hatásait jól ismerjük számos, több kontinensen végzett laboratóriumi és szabadföldi kísérlet eredményei alapján, eddig még nem volt ilyen nagy térbeli és időbeli léptékű, terepi kísérleteken alapuló, alternatív megoldások után kutató vizsgálat – vázolta a kutatás jelentőségét az ökológus.

Borítókép: Olyan legeltetési rendszer kell, amelyben nem vagy korábban használnak féreghajtót (Fotó: Kurucz Árpád)