Az ivermektincsaládba tartozó féreghajtó és más parazitaellenes szerek nagyon fontos szerepet játszanak az állattenyésztésben. Magyarországon a kilencvenes években terjedtek el, és mára már szinte mindenhol használják ezeket. Az állattartók szempontjából előnyös tulajdonságuk, hogy sokféle parazitával végeznek, ám éppen ez okozza ökológiai kártételüket is. – Az a gond a parazitairtó szerekkel, hogy a trágyával kijutva a legelőre elpusztítják az ott élő rovarokat – mondja Lengyel Szabolcs, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Vízi Ökológiai Intézetének tudományos tanácsadója. Az ELKH közleményében az olvasható, hogy ezek a szerek lassan bomlanak le, és a koncentrációjuk harminc-negyven napig olyan magas marad, hogy a trágyába rakott rovarpetéket és -lárvákat is elpusztíthatják. Ennek a problémának a kiküszöbölésére keresik a megoldást – a 2027 decemberében záródó projekt teljes költségvetése 3,4 millió euró – az ÖK kutatói a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, a Debreceni Egyetem és a Dunatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítvány szakembereivel együtt.
Számos rovarfaj életben maradásához elengedhetetlen a haszonállatok trágyája. Magyarországon ez több mint hetven fajt jelent, közéjük tartoznak például a ganajtúrók és a trágyalegyek. Bár az ivermektin a kifejlett rovarokat nem károsítja, a petéket és a lárvákat elpusztítja. Rendkívül hatékony szerről van szó, így ahol a legelő haszonállatok trágyájában megjelenik, onnan egész rovarfajok tűnhetnek el. A jelenlegi gyakorlat szerint az állatok éppen tavasszal, a legelőre hajtás előtt kapják meg a féreghajtó kezelést, így trágyájukban éppen a vadon élő rovarok fő szaporodási időszakában a legmagasabb az ivermektin koncentrációja. Minthogy a rovarok fontos szerepet játszanak a trágya lebontásában, az ivermektines trágya sokkal lassabban bomlik le. A le nem bomló trágya csökkentheti a fűhozamot, így a gazdálkodók érdeke is, hogy a rovarok életben maradjanak. A megoldás: a legelés közben lerakott trágyában már ne legyen ivermektin. Olyan legeltetési rendszer kell, amelyben nem használnak féreghajtó szereket, vagy legalábbis korábban használják azokat, hogy a legelőre hajtáskor már ne legyenek jelen az állatban. Ha már februárban vagy márciusban kezelik e szerekkel az állatállományt, a hatóanyag nem jut ki a legelőre. (A juhok esetén régebben a fürdetést használták a paraziták ellen, ma már ritkán alkalmazzák ezt az eljárást a jelentős munkaigény miatt.)