Nevet kapott közvetlen elődünk

A Homo bodoensis nevet kapta a modern ember ötszázezer éve élt közvetlen elődje. A faj egyedei a középső pleisztocén időszakban éltek Afrikában – jelentették be a paleoantropológusok. A korszak azért jelentős, mert ekkor jelent meg a Homo sapiens őse Afrikában és a neandervölgyi emberé Európában.

Ez a lény Afrikában élt körülbelül ötszázezer évvel ezelőtt. A bodoensis név az etiópiai Bodo D’ar lelőhelyére utal, ahol a Bodo 1 fosszilis példányt felfedezték. A Bodo 1 egy felnőtt (feltehetően hím) egyed részleges koponyája, amelyet 1976 őszén talált meg az Ale­mayehu Asfaw, Paul Whitehead és a Jon Kalb által vezetett Rift Valley Kutatómisszió Etiópiában. A középső pleiszto­cén kor (774–129 ezer évvel ezelőtt) azért fontos, mert Afrikában a Homo sapiens, Európában pedig a nean­dervölgyiek ekkor emelkedtek ki. A Homo bodoensis bejelentése némi világosságot hozhat az emberré válás folyamatának eme rejtélyes, de fontos fejezetébe.

Az emberi evolúció tanulmányozása a középső és késő pleisztocénben az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen ment keresztül

– idézte Mirjana Roksandicot, a Winnipegi Egyetem (Kanada) és a Tübingeni Egyetem (Németország) –antropológiai tanszékének paleoantropológusát a Sci-news.com. Az új fajról szóló cikk vezető szerzője szerint a Homo sapiens afrikai eredete időben messzebbre nyúlik vissza, mint azt korábban a szakemberek gondolták. A középső pleisztocén már nem zavaros, hanem kulcsfontosságú időszak. Ebben az időszakban jelent meg a mai ember két meghatározó jellemzője: a nagyobb agytérfogat és a kisebb fogazat.

Az időszakból származó kövületeket hagyományosan a Homo heidelbergensis, illetve a Homo rhodesiensis fajhoz rendelték hozzá. (Ez utóbbi fajt sokak szerint rosszul határozták meg, ezért ezt a csoportot soha nem fogadták el széles körben.)

A Homo bodoensis név bevezetése lehetővé teszi számunkra, hogy egyértelműen tudjunk fogalmazni az emberi evolúció e fontos periódusáról

– nyilatkozta Chris­topher Bae, a ­Hawaii Egyetem antropológusa.

– Tény, hogy a Homo heidelbergensis egy szakmai szemeteskosár, ahová az összes középső pleisztocén leletet bedobták, ha nem lehetett vele mit kezdeni, és gyanították, hogy a neandervölgyi előfutára lehetett. Ezt tettem én is a vértesszőlősi Sámuellel, amit azóta gond nélkül elfogadtak. A Homo rhodesiensist korábban a Homo heidelbergensis afrikai megfelelőjének tekintették, valójában nem tudtak mit kezdeni vele. Valódi „gordiuszicsomó-vágás” volt a Homo bodoensis bedobása, mert így újra lehet gombolni a kabátot – értékelte a bejelentést Kordos László paleontológus.

Az új osztályozás szerint a Homo bodoensis fajba tartozik a középső pleisztocén időszakból, Afrikából származó emberi leletek nagy része és néhány lelet Délkelet-Európából, míg a vén kontinens többi részéről származó lelet a neandervölgyi emberé.

Ökológiai folyosó 

Nem lennénk, ha Afrika, ahol az első emberszabású majmok kialakultak, tízmillió éveken át nem lett volna elszigetelt kontinens, és ha az elmúlt 15 millió évben több alkalommal Arábián keresztül nem kapcsolódott volna össze Eurázsiával. Nem lennénk, ha 10-15 millió évvel ezelőtt a trópusi-szubtrópusi környezet az Egyenlítőtől nem terjedt volna ki a Kárpát-medencéig, és nem biztosított volna az afrikai őserdő különböző élőhelyeihez alkalmazkodott emberszabású majmok számára olyan ökológiai folyosót, amelyeken át kiterjeszthették elterjedési területüket – olvasható Kordos László tanulmánya a Magyar Tudomány lapban. Az utolsó kétszázezer év a Homo sapiens időszaka. Amikor 7-8 millió évvel ezelőtt a trópusi őserdők felszakadoztak, az a fákon élő állatok számára alkalmazkodási kényszert jelentett. Ily módon a majmok több csoportja is kétlábú mozgásra kényszerült. Az őslénytani leletek között az emberhez vezető fejlődési vonalba tartozó Australopithecus anamensis mellett mások is éltek ezzel a lehetőséggel. A felegyenesedett két lábon járás ugyan az emberre is jellemző, de nem kizárólagos emberi tulajdonság.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Ettore Mazza/University of Winnipeg)