Néhány éve, amikor felzarándokoltunk a torockószentgyörgyi várhoz, egy meglehetősen harsány csoport szakította félbe szemlélődésünket a meseszép torockói völgy felett. Román turisták voltak. Egy nagyobb család talán Gyulafehérvárról vagy a közeli Nagyenyedről. Köszöntöttük egymást, de azonnal kiviláglott, hogy nekik ez pusztán egy hegy „valami várral”, amit meg kell mászni, mert útba esett. Hogy ki építette és mikor, milyen állam keretén belül, az nem számított. Hogy ez a meglátásom légből kapott lenne? Erdélyi magyarként ki ne ismerné a többségi nemzet sajátosan üres, néha rácsodálkozó tekintetét, ha egy magyar történelmi műemlékről van szó…
„Útitársaink” végül jártak egyet és vissza is fordultak. Pedig mesélhettünk volna nekik arról, hogy egy 13. században épült magyar erősség fokán álltunk együtt akkor mindannyian. Hogy balkáni transzhumáló pásztor őseik is valamikor akkortájt, a tatárjárás után jelentek meg elszórtan Erdélyország déli szegleteiben. De a környék egykori birtokosairól, az Ákos nemzetségről, a Thoroczkay grófokról, a Rudnyánszky bárókról is eszmét cserélhettünk volna, vagy esetleg Brassai Sámuelről, az utolsó erdélyi polihisztorról, aki lent a faluban, Torockószentgyörgyön született. Gyulai Pál Az óriásleányka című verséből is megpróbálhattam volna fordítani nekik, amelyből egy strófát ezen az 1905 táján kiadott képeslapon is olvashatunk. Amúgy igazi ritkaság az olyan lap a régi időkből, amelyen vers is olvasható.
No de vitázhattunk volna a vár fokán arról is, hogy miért kellett 1784-ben, majd 1849-ben is kirabolniuk a mócoknak a vár alatti falut, s hogy utóbb miért kellett fölgyújtani Torockószentgyörgynek mind a négy sarkát, hogy biztos legyen a magyar település pusztulása? S hogy vajon fekete humornak szánták-e a Trianon utáni névadók, hogy Colțești-re nevezzék Torockószentgyörgyöt, a colț szó ugyanis sarkot jelent románul. Búcsúzóul persze egy jót derülhettünk volna azon is, hogy ki hány olyan várat ismer Erdélyben, amit a betelepült, illetve betelepített vlahok építettek.
Az Időutazás a magyar múltba 37. része a lerombolt Regnum Marianum-templomot idézi vissza egy különlegesen érdekes felvétel segítségével.
A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.
Borítókép: A torockószentgyörgyi vár 1905 körül. „Wernes István kiadása Toroczkón” (Balázs D. Attila gyűjteménye)
