21 éve került elő a jelenleg azonosított legkorábbi honfoglaló magyar nyelvemlék

Ebből az alkalomból Fehér Bence, az MKI Nyelvtervezési Kutatóközpontja tudományos tanácsadójának cikkét olvashatják.

A bodrog-alsóbűi szövegemlék egy honfoglalás kori vaskohó agyagfúvókáján került elő. Magyar Kálmán két évig tartó ásatása során egy nagy kohászati telepet, összesen 34 vaskohót tárt fel, amelyek természetesen nem egyszerre működtek, de amelyeket jól lehetett keltezni, a 10. század első feléből származtak. A fúvóka egy műhelygödörből került elő, archeomágneses vizsgálat alapján ez is ebből a korszakból való – ennyi biztosra vehető. Vannak kutatók, akik különböző érvekkel, a tárgy típusa vagy a szöveg alapján azt kívánják igazolni, hogy a század legelejére esik, vagy hogy nem is a honfoglalók, hanem a honfoglaláskor már itt talált nép hagyatéka. Ma még nem tudjuk eldönteni, ebben lehet-e igazság, de a felirat jelentőségét ez nem növeli és nem is csökkenti: a tihanyi alapítólevélnél mindenképpen egy bő századdal korábbi szöveget tartalmaz.
Magyar Kálmán azonnal felismerte a lelet nagy jelentőségét, és az akkor talán legképzettebb rovásírás-kutatónk, a kiváló régész, Vékony Gábor segítségét kérte a jelek értelmezésében.

Vékony Gábor. A szerző saját felvétele.

Vékony Gábor gyorsan megállapította, hogy a jelek lényegileg ugyanazzal az írásmóddal készültek, mint a középkori székely rovásfelirataink. Véleménye szerint felül a fúvókára egy négy jelből álló, tömör, de teljesen értelmes magyar mondatot karcoltak kiégetése előtt, tűhegyes eszközzel: az ő olvasatában fúnák (mai magyarsággal: „fújnék”), tehát egy kívánság arra, hogyan működjék az eszköz. Természetesen nagyon nagy vita bontakozott ki a rendkívüli felfedezésről, sokan módosítanák az olvasatot is: egy-két betűt másképp értelmeznek, nyelvészek pedig a szó hangalakját próbálják pontosítani. Az bizony lehetséges, hogy ez az olvasat még nem tökéletes (és mindenképp kiegészítendő, mert alul még szerepel két jel, amelyek alighanem egy második, különálló szót alkotnak), de a lényege, hogy egy egyes szám első személyű magyar igealak olvasható, ma már aligha vitatható.

A leleten talált felirat. A szerző saját felvétele.

Gondoljunk köszönettel az aprócska – ma, törött állapotában alig 6,5 cm hosszú – tárgyat felfedező és annak jelentőségét azonnal felismerő kutatókra, és ne feledjük: ez a rövid, de értelmes és pontos magyarságú szöveg lehetővé teszi, hogy anyanyelvünk minden eddig ismertnél korábbi korszakáról szerezzünk ismereteket (amellett, hogy őseink társadalmáról, iparáról is segít képet alkotnunk). Huszonegy esztendő elteltével itt az ideje, hogy egész hazánkban tudatosuljon első magyar nyelvemlékünk kora és mibenléte.

A szerző Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa.

Az eredeti cikk a Magyarságkutató Intézet honlapján érhető el.

Borítókép: Székely Bertalan Vérszerződés című freskója, a központi helyen látható a Nagyszentmiklósi aranylelet egy értékes darabja, a bikafejes ivócsanak (Forrás: Mandiner)