A Magyarságkutató Intézet egyik szakcikke a legolvasottabb az egyik tudományos szaklapban

A Magyarságkutató Intézet Kárpát-medencei gepidákról szóló szakcikke a legolvasottabb a Genes nemzetközi tudományos szaklapban.

2021.09.28. Kecskemét Kr. u. 5-6. század idején a Tisza-mentén élő harcos gepidákat bemutató kiállítás Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

A napokban tették közzé, hogy a Magyarságkutató Intézet szekvenált először a Kárpát-medencében gepida korszakú csontokat. A kutatás olyan 46 új anyai vonal vizsgálatára terjedt ki, amelyek az 1500 évvel ezelőtti Erdélyből, a gepida korszakból származtak.

A kutatásnak köszönhetően immár össze lehet hasonlítani a V–VI. században itt temetkező népességek keletről vagy nyugatról származtak-e, esetleg a megelőző korokban a Kárpát-medencében élő helybeli népesség leszármazottjai.

A hun kutatásokban is fontos szerepet betöltő, tudományos mérföldkövet jelentő kutatás összefoglalója a rangos Genes szakfolyóiratban jelent meg. A Magyarságkutató Intézet az eredményeket a nemzetközi és a hazai kutatók számára is azonnal hozzáférhetővé tette.

A Magyarságkutató Intézet kutatói tárják fel lépésről lépésre a népvándorlás kori népességek genetikai hátterét. A Magyarságkutató Intézetnek az elmúlt három évben csak az archeogenetikai szakterületen hat tudományos cikke jelent meg, és további négyet küldtek be nemzetközi szaklapokba.

Magáról a gepida kori népességről (röviden: gepidákról), annak rétegződéséről, biológiai kapcsolatairól azonban keveset lehet tudni a hiteles történeti, régészeti és embertani adatok alacsony száma miatt. Genetikai szempontból pedig a teljes európai népvándorlási kor alul reprezentált.

A kutatócsoport egy nagyobb projekthez kapcsolódva kezdte meg hiánypótló vizsgálatait a témában, melynek első lépéseként három erdélyi lelőhelyről összesen 46 minta analízisét végezték el.

A teljes mitokondriális DNS (mtDNS) vizsgálatával az anyai leszármazási vonalak értékelésére nyílt lehetőség. Az eredményeket összevetették a más régészeti korú populációk, összesen 4324 minta mtDNS adatát tartalmazó adatbázissal, hogy előzetes képet kapjanak a vizsgált gepida szériák eredetét, struktúráját, biológiai kapcsolatait illetően – összességében tehát arról, hogy hol a helyük a népek országútján.

A genetikai adatok túlnyomórészt északnyugat-európai mitokondriális leszármazási vonalak jelenlétét mutatták a gepidák esetében.

Kiemelten fontos, hogy az eredmények valóban kapcsolatot mutatnak más germán csoportokkal (például a langobardokkal) és a gepidák „bölcsőjének” tekintett Wielbark-kultúra népességével egyaránt. Ezzel szemben ázsiai leszármazási vonalat csak egyetlen esetben találtak, tehát a vizsgált populációknál nem feltételezhető jelentősebb keveredés keletről érkező csoportokkal a hun korban.

A különböző populációgenetikai analízisek végső soron ugyan azt a szerkezetet tárták fel: a gepidák anyai vonalú génkészletük jelentős részét európai őskori (elsősorban bronzkori) kultúráktól kapták, és az anyai leszármazásban jelentős helyi hatással kell számolni. Az egykorú szomszéd népcsoportokkal és a gepidák előtt itt élő helyi lakossággal kapcsolatban azonban annyira kevés adat áll jelenleg rendelkezésre, hogy mindenképpen további vizsgálatok szükségesek – olvasható a Magyarságkutató Intézet közleményében.

A népvándorlás kori, az antik szerzők megnevezésével élve „barbár” népcsoportok története egyre nagyobb érdeklődésre tart számot Európa szerte.

Ugyanakkor joggal merülhet fel a kérdés, miért is érdekes számunkra, a Kárpát-medence és a magyarság története szempontjából egy germán csoport kutatása?

A gepidák az ún. keleti germán törzsek közé tartoztak, akik az írott forrásokban először az Kr. u. III. század második felében jelentek meg, legkorábbi leletanyagukat pedig a vaskori Wielbark-kultúrára vezették vissza, ami a mai Lengyelország területén helyezkedett el. Kárpát-medencei jelenlétüket az V. századtól lehet bizonyítani, a Hun Birodalom terjeszkedésével párhuzamosan, amelynek ők is a részeivé váltak.

A gepidák egy nagyon fontos összekötő kapocs a hun és az avar kor között. Vizsgálatuk közelebb juttat minket azoknak az összetett populációs folyamatoknak a megismeréséhez, amelyek a hun időszaktól kezdődően zajlottak le. Mindemellett kétségtelen, hogy nagyban hozzájárultak annak az alaplakosságnak a több évszázados formálásához, amelyet végül a keletről érkező magyarság is helyben talált és sikerrel integrált. Ezáltal a korai magyarság kutatásához is fontos információkkal járulhatnak hozzá.

Összességében azonban elmondható, hogy már az első vizsgálatok során rendkívül fontos, hiánypótló eredmények láttak napvilágot, amelyek támpontot jelentenek minden további, a korszak rendkívül összetett eseményeinek és népmozgásainak feltérképezését célzó kutatás számára – olvasható a Magyarságkutató Intézet közleményében.

A tudományos szakcikk ide kattintva érhető el.

Borítókép: A Kr. u. V–VI. század idején a Tisza mentén élő harcos gepidákat bemutató kiállítás (Fotó: Kurucz Árpád)