Sass Kálmán református lelkész, családja és gyülekezete tragédiája

Sass Kálmán 118 évvel ezelőtt, 1904. április 17-én született az érmelléki Gálospetriben.

Érmihályfalva, 2017. november 19. Sass Huba, Sass Kálmán 1956-os mártír lelkész fia Lezsák Sándorral, az Országgyûlés alelnökével (b) leleplezi apja mellszobrát partiumi Érmihályfalván 2017. november 19-én. A szobor Lantos Györgyi alkotása. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt Fotó: Czeglédi Zsolt

Ugyanebben az időben megválasztották az érmihályfalvi gyülekezet lelkészének. Itt is folytatta egyházépítő tevékenységét.

Sass Kálmán (1904–1958) lelkipásztor. Forrás: Kovács Zoltán: Lelkipásztorunk, Sass Kálmán emlékezete. Confessio, (2016) 3. sz. 47.

1939 októberében az ország nyugati részében több mint 100 személyt tartóztattak le azzal a váddal, hogy a revizionista, nacionalista Erdélyi Magyar Önvédelmi Szervezet tagjai voltak. Kolozsvárra vitték őket, majd december 21-én Sass Kálmánt harminc lelkésztársával együtt Pocsajnál áttették a határon, Magyarországra. Ilyen szervezet létezett, önvédelemre és csakis önvédelemre készülve, a határsávba betelepült, és felfegyverzett román lakosság miatt.Magyarországi tartózkodása alatt Szegény Erdélyország címmel megírta a partiumi magyarság kisebbségi sorsának történetét. Közben Budapesten a Népies Irodalmi Társaság Erdéllyel foglalkozó statisztikai részlegében dolgozott.Észak-Erdély visszatérése után hazament. 1941-ben kitataroztatta a templomot, új egyházi épületeket emelt. 1942-ben polgári iskolát és kollégiumot létesített, amely később 8 osztályos gimnáziummá fejlődött. Az ONCSA városi, az EMKE és az Erdélyi Párt járási elnöki tisztét töltötte be.

1944 szeptemberében a Vörös Hadseregben harcoló Maléter Pál egyik partizánosztagát tévedésből Érmihályfalva közelében dobták le a szovjetek. Egy kivételével mind meghaltak a földet érés után. Sass Kálmán tisztességgel eltemette őket, az anyakönyvbe feljegyezve személyi adataikat. Ezért Malétertől később köszönőlevelet kapott.

1946-ban a Magyar Népi Szövetség megyei képviselőjelöltje volt. 1947-ben fél évre Szamosújvárra internálták. Formális oka a Magyar Ellenállási Mozgalomban való részvétele volt, a valódi pedig izgatás a kormányzat (a kommunisták) ellen. 1957. február 18-án őrizetbe vették.

A letartóztatás előzményei

1956. október 28-án az egyik helyi postás egy magyar nyelvű kiáltványt talált, amiről jelentést tett. „Magyar és román testvérek! Közös harcban vívjuk ki a függetlenséget! Ne egyetek több puliszkát, ne higgyetek a hazug híreknek. Budapest a miénk!” A szerzőket, két fiatalembert, Reisz Ferencet és Bircze Jánost letartóztatták.A börtönben kínzások hatására azt vallották, hogy Sass Kálmán beszélt nekik a budapesti eseményekről; azt mondta, hogy Romániában is nagy változások lesznek, Erdély vissza fog kerülni Magyarországhoz. A Szekuritáte erre úgy döntött, hogy Sass Kálmánt megfigyelés alá helyezik.

Családja kényszerlakhelyen, a bărăgani síkság egyik falujában. Forrás: Hermán M. János: Sass Kálmánné, a csendes erő megtestesítője. Református Szemle, (2014) 6. sz. 693.

Közben Budapesten 1956. december 2–3–5-én lezajlott az MSZMP IKB ülése, amely az októberi eseményeket ellenforradalommá nyilvánította. 1957. február 23-án az RMP KV és a belügyminisztérium vezetésének együttes tanácskozásán Nicolae Ceausescu kijelentette: „Még mindig nagyon sok az ellenséges elem, még mindig léteznek a társadalmi osztályok, a nagy kapitalista földbirtokosokról még nem is beszélve. [...] Az imperialisták mindenféle ügynököt és kémeket küldenek hozzánk, ezért erős állambiztonsági szervekre van szükségünk, amelyek harcolhatnak a népi demokratikus rendszer ellenségei ellen, fölfedhetik és megakadályozhatják azok ellenséges tevékenységét.”A fentiek alapján döntöttek, Sass Kálmán esetében megvannak az eljárás megindításának okai: A két fiatal vallomását úgy értékelték, hogy a lelkész az ellenség – az 1956-os, most már a magyar állam szerint is ellenforradalmárok – ügynöke.Egyúttal fiát, Sass Bélát is letartóztatták, azzal az indokkal, hogy tudott édesapja tevékenységéről, így vallomásával meg tudja azt erősíteni. Egyúttal a lelkészi hivatalban házkutatást tartottak. A lefoglalt bizonyítékok többek között: A Szabad Európa Rádió által leszórt röplap, két Kossuth címeres zászló, könyvek, tanulmányok. Ezekből született a húszezer oldalas nyomozati anyag.

A vádak

Ebben a korszakban egy, a hatalom által ellenségnek tekintett személy elleni koncepciós per esetében a vád úgy épült fel, hogy kerestek egy eseményt az életében, amit bűncselekménnyé lehetett nyilvánítani, azután veréssel, kínzással beismerő vallomást csikartak ki hozzá. Sass Kálmán esetében nem kellett semmit sem keresni a nyomozó hatóságoknak. Korábbi, teljesen nyilvános közéleti tevékenységét, írásait, beszédeit a román állam szempontjából ellenséges tevékenységnek értékelték, és ezekből készítették el a vádiratot.Welti-Schneider Bertával, a konzul feleségével, majd özvegyével való kapcsolattartás ebből a szemszögből nem családi levelezés volt, hanem kémkedés.Az 1936-os perével kapcsolatban megírt tanulmánya, a Lelkipásztori munka az egyházellenes munkásság között bizonyíték lett kommunistaellenességére. Ugyanazok a tanúk – az egykori telegdi román polgármester és két lefizetett cigány – akik akkor azt vallották, hogy kommunista propagandát folytatott a lelkész, most azt, hogy kommunistaellenes volt.Az Erdélyi Magyar Önvédelmi Szervezettel kapcsolatos 1939-es vádat csak felmelegítették.Minden alap nélkül tényként kezelték, hogy 1939-es magyarországi tartózkodása során beszervezték a „hortysta kémszolgálatba”, s mint hírszerző jött vissza Érmihályfalvára. Az ezt bizonyító beismerő vallomást tudatmódosító szerekkel való kezeléssel és kínzásokkal csikarták ki belőle.

Az EMKE– kulturális egyesület – magyar nacionalista szervezetté lett minősítve. Így a kolozsvári szervezetnek írt levele is a vád részévé vált, mert románellenesnek, értékelték. „Célunk jelen pillanatban, egyrészt, hogy a szétszóródott magyarságot megerősítsük, másrészt, újra magyarokká tegyük testvéreink unokáit, akik valamikor magyarul beszéltek, és lehetővé tegyük, hogy újra érezhessük az ősi vér közösségét.” Természetesen ez a mondat nem a románok ellen, hanem az elrománosított magyarokért íródott.

Emléktáblája az érmihályfalvi református templom falán. Forrás: https://ermellek.blogspot.com/2014/10/sass-kalmanra-emlekezem.html

Az új román uralom az összes 1940–1944 között Észak-Erdély területén működött polgári pártot fasiszta szervezetnek minősítette, az abban való részvételt pedig a vád tárgyává tették.1944. augusztus 23-a, Románia átállása utáni kapcsolattartását magyarországi körökkel – például a debreceni püspökséggel – szintén bűncselekménnyé minősítették. Ebből lett a Nemzeti Ellenállási Mozgalomban való részvétele, kémkedés Magyarország javára.A legelvetemültebb hamisítás a vád Maléter Pállal kapcsolatos része volt. Felrótták neki, hogy összeköttetésben állt az „ellenforradalmi” magyar kormány honvédelmi miniszterével. Mint korábban írtuk, ténylegesen kapott leveleket az 1944-es Malétertől, a Vörös Hadsereg tisztjétől. Azért, mert halott partizántársait tisztességgel eltemette. Azonban, hogy a Szekuritate hamisítása ne derüljön ki, a halotti anyakönyvből a házkutatás során ezt az oldalt kivágták.

Az érmihályfalvi csoport pere

További vádlott volt Hollós István „hadbíró”, aki egy percet sem dolgozott ebben a beosztásban, de kellett egy Horthy-szál. Már korábban, 1950-ben is letartóztatták, akkor beismerő vallomást tett, hogy hírszerző ügynökséget hozott létre Székelyhídon.

Az 1956-os „ellenforradalom” támogatása többször előfordult a bűncselekmények között. Október végén Virág Lajos biharvajdai lelkész és társai a pincében borozgattak. A vádirat szerint a magyarországi eseményekről beszélgettek, amikor Virág arra kérte, sőt erre papi voltát kihasználva meg is eskette a többieket, ha az események átterjednek, vegyenek részt bennük. Nyolc évtől életfogytiglani börtönbüntetést kaptak, kivéve azok, akik társaikra vallottak.Egy másik vádlott esetében súlyosbító körülménynek számított, hogy két testvére részt vett az 1956-os magyarországi harcokban, és annak leverése után Kanadába disszidáltak.Dr. Andrássy Ernő nőgyógyász orvost elsősorban azért keverték bele az ügybe, mert a román állam magángyűjteményét akarta megszerezni. Festményeit, 12 láda régészeti leletet, 6000 régi érmét, 4500 archeológiai tárgyat, 4200 kötetes könyvtárát vitték el. Az örökösösei a mai napig nem kapták vissza. Bűne a vád szerint az volt, hogy járási elnöki tisztségét töltötte be az egyébként a román uralom alatt legálisan működő, parlamenti képviselettel is rendelkező Országos Magyar Pártnak. Továbbá a bevonuló magyar csapatokat ő fogadta. Nem volt enyhítő körülmény, hogy ekkor elmondott beszédében a betelepült románok és az ott élő zsidók védelmét kérte, és őrséget állított a román jegyző háza elé, nehogy hivatali visszaélései miatt az azt elszenvedő helyi magyarság bosszút álljon rajta. A perben egyébként a jegyző azt vallotta, hogy Andrássy Ernő megverette a magyar csendőrökkel.

Számadó Ernő költő nem román, hanem magyar állampolgársággal rendelkezett. Azonban a népi írókat, így értelemszerűen őt is, jobboldalinak minősítették a kommunista Magyarországon, amit a románok úgy értelmeztek, hogy fasiszta párt tagja volt.A vádlottakat rendkívül súlyos kínzásoknak és tudatmódosító szerekkel való kezeléseknek vetették alá a beismerő vallomások kicsikarásának érdekében. Összesen 31 vádlottat találtak bűnösnek, közöttük három lelkészt.Sass Kálmánt és két társát 1958. október 4-én halálra ítélték. A lelkész kegyelmi kérvényében minden terhére rótt cselekményt tagadott. Két hónapot töltött társaival siralomházban. Balaskó Vilmos ítéletét életfogytiglani kényszermunkára változtatták. Sass Kálmánt és Hollós Istvánt 1958. december 2-án Szamosújváron tarkónlövéssel végezték ki.

A Sass család további sorsa

Sass Kálmán 1936-ban kötött házasságot Tőkés Máriával, aki 1913-ban született. Édesapja Tőkés András (1883–1983) karcagi származású református lelkész volt, aki 1910 és 1927 között Aranyosegerbegyen, 1937-ig Detrehemben, 1949-ig Magyarpalatkán, 1958-ig nyugdíjasként Értarcsán szolgált. Édesanyja Györffy Mária (1885–1965), az ethnográfus egyetemi tanár, Györffy István húga volt. Tőkés Mária 2004-ben hunyt el.[2]

Sass Kálmánnal hat közös gyermekük született, egy közülük csecsemőkorában meghalt. A legidősebb, Enikő, 1937-ben látta meg a napvilágot, később orvosi asszisztens lett. A második, Gyöngyi, 1941-ben született, állategészségügyi technikumot végzett. Ezután Kálmán következett 1941-ben, egyetemi diplomát szerzett, Nagybányán dolgozott bányamérnökként. Béla 1942-ben született. Édesapjával együtt letartóztatták, majd a tárgylás előtt kiengedték. 1959-ben újra lefogták, kényszermunkatáborba került, 1962-ben szabadult. Később tovább tanult, mérnökként dolgozott. A legfiatalabb az 1945-ös Huba, aki matematikus, csillagász, egyetemi docens lett.[3]

Tőkés Máriát, 12 évvel férje mártírhalála és gyermekei felnőttkorba lépése után, 1970-ban feleségül vette a megözvegyült Orth Imre (1908–1993), Biharpüspöki református lelkésze.[4]

Sass Kálmán családját – feleségét, Gyöngyi leányát, három fiát, és az akkor éppen náluk nyaraló két és féléves unokáját – 1959-ben a Bărăgan síkságra, Románia délkeleti részére internálták. Fiát, Bélát útközben letartóztatták. Unokáját az édesapja, Enikő férje visszaszöktette Erdélybe. A deportálás ideje alatt Kálmánt is elítélték, két és félévet töltött börtönben. A család embertelen körülmények között kilenc évet élt le egy félig földbe vájt vályogkunyhóban a szélsőséges időjárású pusztaságon.A csoport börtönben lévő tagjainak, nemzetközi nyomásra, 1964-ben engedték el a büntetésük hátralévő részét.Sass Kálmán kivégzéséről nem értesítették családját. Onnan tudták meg, hogy a fiúknak a călăraşi-i román nyelvű gimnázium elvégzése után, egyetemi felvételi jelentkezésükhöz anyakönyvi kivonatot kellett mellékelniük. A büntetésvégrehajtási szervezet ekkor kiállított a kivégzésről egy igazolást. A mai napig sem mutatták meg a családnak, hol nyugszik Sass Kálmán. Az ugyancsak a szamosújvári börtönben egykor elhunyt Rózsa Sándornak emlékművet emeltek, ma turistalátványosság. A politikai perekben kivégzett, részben magyar áldozatoknak, talán utolsó megalázásképpen a román állam egy ortodox keresztet állított.

Az elítélteknek mostanáig nem szolgáltattak igazságot. Így a mai napig bűnösként vannak nyilvántartva, ezért közterületen róluk megemlékezést tartani nem lehet. A családtagok 22 pert indítottak a rehabilitálásukért, mindegyik elutasítással végződött.

Sass Kálmán emlékezete

Az érmihályfalvi gyülekezet 1993-ban emléktáblát avatott a templom falán mártír lelkészének az emlékére. 2006-ban a gyülekezet kezdeményezte, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa és Közgyűlése pedig hivatalosan kérte a román államtól rehabilitációját. Ugyanekkor emlékkiállítás nyílt róla és a templomkertben emlékjelet állítottak tiszteletére. Írásait elkezdték újra kiadni. 2007. október 6-án, partiumi körútja során Orbán Viktor miniszterelnök a templomban tisztelgő beszéddel emlékezett Sass Kámánra, és koszorút helyezett el az emléktáblájára.

Orbán Viktor miniszterelnök 2007-ben koszorút helyez el az emléktáblán. Forrás: Magyar Nemzet, október 8. 1.

2014-ben Sass Kálmán emlékhelyet létesítettek a temetőben, amely jelképes sírjául szolgál.  2017-ben bronz mellszobrot állítottak a templomkertben. Avatóbeszédet Lezsák Sándor, a magyar parlament alelnöke mondott.

Emléktáblájának felirata: „Itt szolgált 1937–1957 között az 1958-ban mártírhalált halt Sass Kálmán lelkipásztor”. És alatta az Ige: „Mert nem félelemnek lelkét adta nekünk Isten [hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét.]” (2Tim 1,7) Nyugodjon békében!

A szerző Kása Csaba, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának ügyvivő szakértője

Az eredeti cikk a Magyarságkutató Intézet honlapján érhető el.

Borítókép: Sass Huba, Sass Kálmán 1956-os mártír lelkész fia Lezsák Sándorral, leleplezi apja mellszobrát (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)