Óriás tintahalat találtak Dél-Afrikánál

Egy dél-afrikai tengerparton április utolsó napján óriás tintahalra bukkantak a strandolók. Az állat teste körülbelül 2,2 méter hosszú volt, a karokkal elérhette a 3,5 métert. Újabb látványos példa arra, hogy a tengerek mélyén különleges élőlények rejtőznek.

With global warming giant squids emerge in Aegean Sea Fotó: MAHMUT SERDAR ALAKUS

A mélytengeri hideg jelentősen lelassítja az állatok anyagcseréjét. Egyes élőlények nagyon lassan nőnek és érnek. A lassan mozgó grönlandi cápa 7,3 méter hosszúra és akár 1,4 tonnásra is megnőhet, de ez a növekedés nagyon sokáig tart. A grönlandi cápák évente körülbelül egy centimétert nőnek, és csak 150 éves korukban érik el az ivarérettséget. Ezt a lassúságot részben a mélytengeri ragadozók hiánya magyarázza.

Az Antarktisz közelében a gigantizmus a felszínhez közelebb történik. Óriási tengeri csigák, szivacsok, férgek, tengeri pókok és óriás, egysejtű szervezetek is hűsölnek a sekélyebb vízben. Art Woods ökofiziológus, a missoulai Montana Egyetem professzora szerint „lehet, hogy van valami az Antarktiszon, ami lehetővé teszi, hogy [óriásfajok] közelebb éljenek a felszínhez”. Woods felvetette, hogy az Antarktiszon tapasztalható gigantizmus összefüggésbe hozható a fagyott kontinenst körülvevő hideg vizek oxigénellátásával.

Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata szerint ezekben a sarki vizekben magas az oxigénkoncentráció. De az ilyen környezetben élő állatok lassan használják az oxigént, mert a hideg víz csökkenti az anyagcsere sebességét. Mivel a bőséges oxigénellátás messze meghaladja az állat oxigénigényét, lehetséges, hogy éppen ez a környezet teszi lehetővé számukra, hogy nagyobb testméretet növesszenek anélkül, hogy közben oxigénhiánytól szenvednének. Bár a gazdag oxigénellátás nem feltétlenül készteti gigantizmusra a tengeri élőlényeket, valószínűleg lehetővé teszi azt.

Úgy tűnik, hogy a sarki óriások növekedése is korlátozott.

A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban 2017-ben megjelent tanulmányban Wood és munkatársai óriási sarkvidéki tengeri pókokat tanulmányoztak, amelyek 30,5 centiméter hosszúra, azaz tányér méretűre is megnőhetnek. A csapat megállapította, hogy a nagyon nagy tengeri pókok szervezetében alacsonyabb az oxigénszint, mint a kisebbekében. A valóban nagy méret tehát korlátoz is.

Noha számos hipotézis létezik az óceáni óriásokat létrehozó különböző tényezőkről, senki sem biztos abban, hogy milyen mechanizmusok vezetnek a testméret drámai növekedéséhez.

Borítókép: 16 kilogramm súlyú óriás tintahalak Törökországban, melyeket az Égei-tengerből fogtak ki török halászok (Fotó: Europress/AFP)