A Szent Korona első tudományos vizsgálata 1792. június 7–9-én

A Szent Korona 1790. februári hazatérte hatalmas örömöt okozott a nemzetnek.

A Szent Korona 1790. februári hazatérte hatalmas örömöt okozott a nemzetnek, amelyhez némi ürömként társult, hogy legdrágább nemzeti kincsünk megjelenése eltért attól, amilyennek Révay Péter 1613-ban megjelent De Sacra Corona Hungariae című könyvének címlapján látható, illetve a koronaőr leírásában olvasható.

Többen úgy érezték, hogy szükség lenne az alaposabb vizsgálatára. Bár Horányi Elek piarista tanár már 1790-ben első ízben közzé tette az abroncs zománcképei feliratainak szöveghű kiadását, azokat még elrendezésükben is követve, szükségesnek látszott azok ellenőrzése.

A tüzetesebb vizsgálatra az I. Ferenc király 1792. június 6-i koronázását követő háromnapos közszemle alkalmával nyílt lehetőség. Június 7-9-én egy különböző felekezetű egyházi személyekből álló hattagú csoport vizsgálta meg. Vezetőjük Koller József pécsi kanonok volt, a tagok Schönwisner István katolikus pap, „királyi antikvárius”, a pesti királyi egyetem Érem- és Régiségtan tanszékének professzora, Schwartner Márton evangélikus levéltáros, a pesti királyi egyetem nyilvános professzora és könyvtárának őre, Szombati József, a sárospataki református kollégium egyháztörténet-professzora, Stratimirovics István karlócai metropolita, és Popovics Dénes budai püspök.

A két utóbbi férfiú a görög rítusú egyház főpapja volt, akiket Koller kanonok kitűnő görög nyelvtudásuk miatt vont be a vizsgálatba, hogy az abroncs zománcképei feliratainak pontos kiolvasásához hozzájáruljanak, s e téren kitűnő munkát végeztek. Ez a szemle tekinthető a Szent Korona első tudományos vizsgálatának.

Koller 1800-ban tett közzé De Sacra Regni Hungariae Corona Ceterisque Insignibus Regiis Commentarius (Megjegyzések a Szent Magyar Királyság koronájáról, továbbá királyi jelvényeiről) címmel könyvet az eredményeikről és azok értelmezéséről, amelyhez három Korona-ábrázolást is csatolt, amelyeket Binder János Fülöp (1735 körül – 1811) budai rézmetsző készített. Ezek egyike a Szent Korona első ismert felülnézeti is ábrázolása. (Ugyanezek az illusztrációk szerepelnek báró Eötvös Ignác koronaőr nemrégiben megtalált Die merckwürdigste Schicksaale der heiligen Krone des Königreichs Ungarn című munkájában, amely 2009-ben került a Nemzeti Múzeum tulajdonába.)

A pántok megtörtsége az ábrázolásokon nem a valós állapotot tükrözi, hanem a korstílust.

A hátulnézeti ábrázoláson látható, hogy a Dukász Mihály császárt ábrázoló zománckép még nincs hozzászegecselve a hátsó pánthoz és az üres lyukak sem mutatkoznak rajta. Ugyanezt az állapotot figyelhetjük meg Johann Nepomuk Schauff 1790-ben készült rajzán is,[3] tehát ezek nem Binder figyelmetlensége következtében hiányoznak. Mivel a szegecsek egy 1825-ös tudósítás szerint[4] már benne vannak a zománcképben, így odakerülésük a XIX. század első negyedére keltezhető.

A Szent Korona hátulnézeti ábrázolása. (Forrás: Koller: De Sacra Regni Hungariae Corona Ceterisque Insignibus Regiis Commentarius)

A felülnézeti ábrázoláson János apostol képmása alatt egy ARTHOLO névfeliratú zománckép tetejét látjuk. Koller a könyvében épnek mondja ezt az ábrázolást, amelyet Bertalan apostolénak tart. Különös a név ilyen írásmódja, valamint hogy a többi apostolképnél megtalálható SCS (sanctus) előtag itt hiányzik. A zománckép mára részben elveszett: csak a metszeten is megjelenő felső, névfeliratos sávja maradt meg a foglalat aljára csúszva, a többi hiányzik.

A Szent Korona felülnézeti ábrázolása. (Forrás: Koller: De Sacra Regni Hungariae Corona Ceterisque Insignibus Regiis Commentarius)

Koller kanonok és társai a többi regáliát is megvizsgálták, a koronázási palástról rajzot is készíttettek Binderrel. Az utóbbi ábrázolás érdekessége, hogy finoman „kijavította” azt a vélelmezett hibát, hogy a palást alsó körén István király ábrázolásán SEPHANVS REX felirat olvasható: a hiányzó T-t ligatúraként az E elé tette. Nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy első királyunk fején ugyanolyan korona van, mint a vele egy körön lévő mártírszentekén, és annak sem, hogy „GISLA” királynőnek szakálla van.

A Koller-könyv alaposan dokumentált munka, az illusztrációi különösen értékesek a kutatás számára.

Ugyanakkor egyértelmű, hogy az annak alapját képező vizsgálat résztvevői számára föl sem merült annak a lehetősége, hogy a Szent Koronát nem az eredetihez közeli állapotában látják. Észrevétlen maradt a számukra, hogy Dukász császár ábrázolása nem oda készült, eredeti eleme sem lehet, s így a keletkezése idejének a személyéhez kötése megalapozatlan.[6] A kanonok a könyvében következetesen latin és görög koronáról beszél és azok összeillesztéséből létrejöttnek tartja a Szent Koronát. A véleményével továbbéltette Weszprémi István kettős korona-elméletét: egy olyan személy feltevését, aki a Szent Koronát sosem látta. Ezzel 180 évre bebetonozta ezt az álláspontot, amelyet csak az „alternatív” koronakutatók kezdtek megkérdőjelezni koronánknak az Egyesült Államokból történt 1978-as hazatérése után.

Műszaki-természettudományos vizsgálatok arra mutatnak, hogy nem létezett külön „latin” és görög” korona – a megnevezés a rajtuk lévő zománcképek feliratának nyelve és ebből következőnek vélt készülésük helye alapján született – s ez a teljes Mű keletkezése idejének és elkészítése motivációjának újragondolását teszi szükségessé.

Az eredeti írás a Magyarságkutató Intézet oldalán érhető el.

Borítókép: A Szent Korona. (Fotó: Wikipédia)