Soha nem látott dolgokat hagyott maga után a gigantikus meteorrobbanás

Az aszteroida mintegy 66 950 km/h sebességgel lépett be a Föld légkörébe még 2013-ban.

2013. február 15-én egy 18 méter átmérőjű és 12 125 tonna tömegű aszteroida mintegy 66 950 km/h sebességgel lépett be a Föld légkörébe. A meteor körülbelül 23 kilométerrel a dél-oroszországi Cseljabinszk városa felett robbant fel, apró meteoritdarabkákkal árasztva el a környéket. Az esemény akkoriban ráirányította a figyelmet az aszteroidák jelentette veszélyekre – számolt be az Origó.

A cseljabinszki meteorrobbanás volt a legnagyobb, amely az 1908-as tunguszkai esemény óta a Föld légkörében történt.

A NASA szerint 30-szor nagyobb erővel robbant fel, mint a Hirosimát elpusztító atombomba. Az eseményről készült videófelvételek azt mutatják, hogy az űrszikla a Napnál is fényesebben ragyogott, amikor elégett, majd erős hangrobbanást okozott. Számos épület megrongálódott, és mintegy 1200 ember sérült meg a városban.

A meteor által húzott törmelékcsíkot Cseljabinszktól 200 kilométerre is látni lehetett. Fotó: Alex Alishevskikh

Egy új tanulmányban a kutatók a meteor felrobbanása után visszamaradt apró űrszikla darabkákat, az úgynevezett meteoritport elemezték. Normális esetben a meteorok kis mennyiségű port hagynak maguk után, amikor elégnek, de az apró szemcsék általában elvesznek, mert vagy túl kicsik ahhoz, hogy megtalálják őket, vagy szétszórja őket a szél, vagy vízbe esnek, vagy a környezet beszennyezi őket.

A cseljabinszki meteor felrobbanása után azonban a NASA szerint a hatalmas porfelhő több mint négy napig volt jelen a légkörben, mielőtt végül a földfelszínre hullott. Szerencsére az esemény idején lehullott hórétegek csapdába ejtettek és megőriztek néhány pormintát, amelyeket a kutatók be tudtak gyűjteni – meséli az Origó.

A kutatók hagyományos mikroszkóp alatt vizsgálták a porszemcséket, ekkor bukkantak az új kristálytípusokra. Az egyik ilyen apró szerkezet, amely éppen csak elég nagy volt ahhoz, hogy a mikroszkóp alatt látható legyen, véletlenül pont az egyik tárgylemez közepén volt fókuszban, amikor a csapat egyik tagja az okulárba nézett. Ha máshol lett volna, a tudósok valószínűleg nem vették volna észre.

A felfedezést követően a szakértők nagy teljesítményű elektronmikroszkópokkal is vizsgálták a port; az eszközzel nemcsak több kristályt találtak, de azok struktúráját is részletesebben tudták elemezni.

Az új kristályok kétféle formában voltak jelen: úgynevezett kvázi (majdnem) gömb alakú héjakként és hatszögletű rudakként, mindkét típus egyedi morfológiai jellegzetességekkel rendelkezett, írták a kutatók a tanulmányban, ami a The European Physical Journal Plus című szakfolyóiratban jelent meg.

A röntgensugarakkal végzett további elemzés kimutatta, hogy a kristályok grafitrétegekből állnak, és egy központi nanoklasztert vesznek körül a kristály szívében. A kutatók szerint e nanoklaszterek valószínűleg ún. buckminsterfullerénből (C₆₀) vagy polihexa-ciklooktadekánból (C18H12) épülnek fel.

A kutatócsoport szerint a kristályok a meteor széttörésekor tapasztalható magas hőmérséklet, és nagy nyomás miatt jöhettek létre, bár a pontos mechanizmus még nem ismert.

A szakértők a jövőben több meteoritport is tanulmányozni szeretnének, hogy kiderüljön, a furcsa kristályok a meteorok szétesésének gyakori melléktermékei, vagy a cseljabinszki robbanás egyedi produktumai.

Az eredeti cikk ITT érhető el.

Borítókép: Közeli elektronmikroszkópos felvétel az egyik kristályról. (Fotó: Tasakaev Et Al)