A Toba vulkáné volt az elmúlt kétmillió év legnagyobb kitörése, ami befolyásolta őseink életét is. Az egykori vulkán a mai Toba-tó helyén terült el az indonéziai Szumátra szigetén. A tűzhányó sokszor kitört létezése során, ám a 73 000 évvel ezelőtti aktivizálódása kivételes eseménynek számított: a kitörés több mint ötezerszer nagyobb energiájú volt, mint a Mount st. Helens vulkáné 1980-ban.
A katasztrófa csaknem a kihalás szélére sodorta az emberiséget az éghajlat drasztikus változása miatt, a kibocsátott anyag szemcséi ugyanis visszaverték az élethez nélkülözhetetlen napfény nagy részét. Számos faj eltűnt, és a Homo nem is csak gyors alkalmazkodóképességének köszönhette megmaradását. De mi váltotta ki a kataklizmát? Ezt vizsgálták svéd kutatók.
Vízzel teli kőzetek kerültek a magmába
Az Uppsalai Egyetem kutatócsoportja az ősi magmás kristályok szokatlan összetételű rétegződését vizsgálta – írja az IFL Science cikke. A csapat kiderítette, hogy a Toba magmaforrása elképesztően heves és forró volt, és ahova behatolt, ott lényegében megolvasztotta a földalatti sziklás környezet nagy részét.
A magma a saját magmakamrájának jelentős részét megolvasztotta. Ez olyan, mintha egy műanyag palackban tárolt szénsavas ital felemésztené magának a palacknak a nagy részét, mielőtt mindenhová kifröccsenne – magyarázza az Origo.
Mivel az eredeti magma rengeteg vízben gazdag kőzetet olvasztott magába, nagy mennyiségű gáz képződött. A csapdába esett gáz kétségbeesetten ki akart törni a felszínre, így amikor a Toba teteje összeroskadt, a nyomásváltozás rendkívül energikus és hihetetlenül pusztító kitörést eredményezett.
A hatalmas vulkánkitörés során 100 kilométer hosszú kráter jött létre, és nagyjából 2800 köbkilométernyi vulkáni törmelék repült szét.
Mindössze néhány nap alatt Dél-Ázsiát 15 centiméter vastag hamuréteg borította be.
