Higanygőzlámpa fényére jött a különös bogár

Új bogárfajt határozott meg az Esztergomhoz közeli Kincses-hegyen Szénási Valentin, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa. Valószínűnek tartja, hogy a következő években a rövid ormányú zsuzsóka előkerül a mediterrán régió nagy részén, talán Ausztriában és Ukrajnában is.

– Az ormányosbogarak családjába mintegy ötven-nyolcvanezer faj tartozik. Nagy túlélőkről van szó, akik sikeresen alkalmazkodnak a körülményekhez?
– Így van, hiszen a bogarak fajokban leggazdagabb családsorozatát alkotják, ráadásul egyre inkább valószínűnek látszik, hogy az ötven-nyolcvanezres fajszám is alul van becsülve, a tényleges fajszám a száz-százharmincezret is elérheti. Döntően növényevő csoportról van szó. Hazánkban ritka az olyan növényfaj, melynek ne lenne egy specialista vagy épp generalista ormányosbogár faja. Élőhelyi igényeik széles skálán mozognak, hiszen a nagyszámú földfelszín feletti életmódú faj mellett szép számmal akadnak víz alatt élő, xylofág (holt fában fejlődő) vagy föld alatti életmódú fajok is. A karsztos vidékeken, ­például az Appennini- és a Balkán-félszigeten vagy a trópusokon ismertek barlanglakó fajok, melyek rendkívüli mértékben alkalmazkodtak a különleges körülményekhez. Számos fajuk ismert készletkártevő, melyeket az ember valószínűleg már az őskor óta széthurcolt az egész világon, így mára minden kontinensen elterjedt, kozmopolita fajokká váltak.

– A zsuzsóka néven ismert csoport nagyjából négyszáz fajból áll, hazánkban eddig tízet ismertünk, az újabb felfedezéssel a csoport tizenegy tagúra bővült. Az új faj tudományos neve a felesége, Szénásiné Demeter Gyöngyi tiszteletére Curculio gyongyiae lett. Könnyen ráállt a neje, hogy beírja őt a tudománytörténetbe?
– Nem volt szükség sok rábeszélésre, tetszett neki az ötlet. Jövőre lesz, hogy harminc éve élünk együtt, így kapott valami maradandót a hobbim-szenvedélyem eredményeként, ami végigkísérte közös életünket.

– Ha eddig csak molyhos tölgyeken találták meg, mennyire valószínű, hogy e fafajhoz kötődik?
– Az eddigi kutatások során arra is figyeltem, hogy milyen tölgyfajokról kerül elő az állat. Saját és cseh kutatók tapasztalatai alapján csak a melegkedvelő molyhos tölgyön fordul elő, bár kifejezetten kerestem egyéb tölgyfajokon is – eredménytelenül. Így nagy biztonsággal kijelenthető, hogy ez a tölgyfaj a tápnövénye.

– Ha ilyen ritka, védett lehet ez a bogárfaj?
– Elméletileg nincs akadálya, de gyakorlatilag nem látnám sok értelmét. Bár valóban ritka, az előfordulási helyén kis egyedszámú populációkat alkotó fajról van szó, mégis nagy területen elterjedt. Valószínűnek tartom, hogy a cikkem megjelenése után az európai országok kutatói, hasonlóan a cseh és szlovák kollégákhoz, keresni fogják a fajt. Így szerintem a következő években előkerül a mediterrán régió nagy részén, talán Ausztriában és Ukrajnában is. Emellett hazai élőhelyei, a molyhos tölgy dominanciájú erdőállományok, sziklaerdők, sztyepperdők szinte minden hazai állománya valamilyen védelem alatt áll. Jellemzően az erdőgazdálkodók is kímélik ezt az élőhelytípust, hiszen az itt kitermelhető faanyag csekély mennyiségű és rossz minőségű. Azaz a speciá­lis körülmények ­miatt nincs veszélyben a rövid ormányú zsuzsóka fennmaradása.

Borítókép: Szénási Valentin (Fotó: Kurucz Árpád)