Mi a baj a lítiumakkumulátorokkal?
Egyebek mellett az, hogy végesek a világ lítiumkészletei. Egy optimista vélemény szerint nagyjából 73 millió tonna felhasználható lítium esetén az alkálifém 2100 után teljesen elfogy.
Ha azonban mindössze 26 millió tonna lítiumból gazdálkodhatunk – ez a pesszimista becslés –, akkor az akkumulátorgyártók 2040 előtt bezárhatják üzemeiket. Azaz minden olyan eredményre oda kell figyelni, ami a lítium helyett más anyagot alkalmaz.
A cinkalapú akkumulátorokkal régóta kísérleteznek, de egy jól ismert probléma miatt nem kerültek forgalomba: a cinkionok kitörnek az akkumulátor vízbázisú oldatából, és idővel rövidzárlatot okoznak. A problémát kivédő eddigi megoldások azonban csökkentik az akkumulátor teljesítményét.

Hu és csapata úgy döntött, megvizsgálják, hogy a kitozán, a rákfélék külső csontvázaiból származó vegyület képes-e stabilizálni a cinket anélkül, hogy jelentős mértékben akadályozná az akkumulátort.
Kitozánból és cinkből porózus szerkezetet terveztek, amely tökéletesen működött, ráadásul több száz töltési ciklus után is közel 100 százalékos hatékonyságú maradt. Ezután a csapat talajba temette a szerkezeteket. Két hónap elteltével egyértelmű jelei voltak a cink és a kitozán lebomlásának, öt hónap alatt pedig teljesen lebomlott.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!