Megtalálhatták Dobó egyik ágyúját az egri várban

A fantasztikus lelet a vár egykori Szép bástyáján végzett ásatásokon került elő.

Eger, 2019. április 26. Az egri vár ágyúdombja 2019. április 25-én. A várat felújítják a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében, másfélmillió eurós uniós támogatással, amelyhez a magyar kormány 460 millió forintot tesz hozzá. MTI/Komka Péter Fotó: Komka Péter

A magyar történelem, a hódoltság korának ikonikus végvára, Eger még ma is szolgál meglepetésszámba menő felfedezésekkel. Az Egri Vár Facebook-oldal tudósítása szerint a vár legmagasabb pontján, az egykori délkeleti ágyúdombon végzett feltárás során bukkantak rá a régészek a hódoltság idejéből származó és különlegesen jó állapotban fennmaradt bronzból öntött nagy ostromágyúra – olvasható az Origo cikkében.

Ez volt az az ágyúállás, ahonnan Dobó várkapitány pattantyúsai lőtték a török ostromlókat

A hódoltság koraként is szokás emlegetni a csaknem másfél évszázadig tartó oszmán-török megszállás időszakát, ami Buda 1541. augusztus 29-én csellel történt megszállásától az egykori magyar királyi székhely 1686. szeptember 2-i visszafoglalásáig, vagy másik megközelítés szerint a 17. század végi visszafoglaló háborúkat lezáró 1699-es karlócai békekötésig terjed.

A 16. század első felét jellemző oszmán térhódítást Eger 1552-es török ostromának hősies visszaverése állította meg, csaknem fél évszázadra. 

Dobó István várkapitány és maroknyi védőserege Kara Ahmed pasa szultáni szerdár, valamint Hamid Ali pasa budai beglerbég 60-70 ezer fős, a Tiszántúl jelentős részét elfoglaló győzedelmes hadait a több mint egy hónapig elhúzódó ostromban sikeresen visszaverte, megszégyenítő vereséget mérve az elbizakodott oszmán hadra.

Az Eger körül letáborozott török sereg elleni küzdelemben kulcsfontosságú szerepet játszott a vár délkeleti végében1542 után emelt ágyúállás.

A vár legmagasabb pontjának számító ütegállást a külső várban álló Setét-kapu mellett emelték.

Amikor 1552. szeptember 17-én Ahmed pasa parancsára a török faltörő nehézlövegek, a zarbuzánok elkezdték a falak rombolását, a védők később csak Szép-bástyaként emlegetett mesterséges dombon felállított ágyúi innen viszonozták a tüzet.

A jó szemű magyar pattantyúsok (tüzérek) több török nehézlöveget is kilőttek, ami miatt a török tüzérségi parancsnok, a topcsi aga kénytelen volt hátrább vonatni a zarbuzánokat. A győzelem után, az 1560-as években az ágyúdombot megmagasították, a külső rézsűjét pedig kettős cölöppalánkkal erősítették meg.

De hiába erősítették meg a várat, a tizenötéves háború (1591-1606) idején 1596-ban Eger III. Mehmed szultán kezére került.

A török megszállók a vár bevétele után folyamatosan bővítették és erősítették a falakat,

hiszen Eger, mint a felvidék kapuja, stratégiai jelentőségű erősség volt a törökök számára is. Az ágyúdombot szintén megerősítették, Musztafa egri pasa idején az 1630-as évek végén kőből építették át az egész bástyát.

Extrém ritkák a most feltárthoz hasonló leletek

Evlia Cslebi, a 17. századi híres török utazó és krónikás az 1660-as években járt Egerben, aki útleírásában az ágyútoronyról is megemlékezett. Cselebi krónikája szerint a lőállásban húsz nehézlöveg állomásozott. Ezek egyike lehet az egykori ágyútorony helyén végzett feltáráson most előkerült, és szinte tökéletes állapotban fennmaradt löveg.

A bronzból öntött ágyú több mint három méter hosszú, a csőfurata pedig 17 cm. 

Az ágyú mellett a régészek a lövegbe való 19 darab tömör vasból öntött gömbölyű lövedéket is találtak, amelyeknek egyenként 15-16 kilogramm a súlya. 91 évig tartó oszmán megszállás után Eger 1687 decemberében szabadult fel a török uralom alól.

A Magyarország felszabadításában kitüntetett szerepet játszó Miksa Emánuel bajor választófejedelem 1687 júliusában egyik tábornokát, d'Oria altábornagyot küldte Eger elfoglalására.

A keresztény sereg azonban nem rendelkezett a törökök által rendkívül megerősített falak lerombolására alkalmas tüzérséggel.

Mivel az előző évben felszabadult Buda és Székesfehérvár, az ostrom idején, az 1687. augusztus 12-én lezajlott második mohácsi vagy nagyharsányi csatában pedig Szári Szulejmán nagyvezír megsemmisítő vereséget szenvedett el Lotharingiai Károly herceg keresztény hadaitól, Eger török védői nem reménykedhettek semmilyen segítségben, illetve felmentésben.

D'Oria altábornagy a török ütegektől biztonságos távolságra körbezáratta Egert a csapataival, és egyszerűen kiéheztette az oszmán védőiket. Az utolsó egri beglerbég, Rusztem pasa 1687. december 18-án adta át a várat d'Oria tábornoknak.

A várost visszafoglaló keresztény csapatok kezére kerültek a várban állomásoztatott török ágyúk is, amelyekről 1690-ben részletes, és szerencsésen fennmaradt írásos leltár készült.

A feltárást végző régészek szerint azt a löveget találták meg, amely az 1690-ből származó leltár szerint „ 30 fontos török ágyú, amelynek vége szétrepedt és ezért újra öntendő". A több mint négyszáz éves ágyú a Rákóczi-szabadságharc idején kerülhetett ismét a földbe, és igen nagy valószínűséggel ennek köszönhető, hogy szinte teljes épségében megmaradt.

Az elsődleges vélemények szerint az ágyút a 16. század végén önthették, így feltehetően részese lehetett Eger második, 1596-os ostromának. A lelet rendkívüli értékét nemcsak az ágyú kitűnő megtartása adja, hanem az is, hogy ebből a korból extrém ritkának számítanak az ehhez hasonló leletek.

Az eredeti cikk IDE kattintva olvasható.

Borítókép: Az egri vár ágyúdombja (Fotó: MTI/Komka Péter)