A második világháborúban a szovjet légierő 588. hadtestének elsődleges feladata volt a németek bombázása az éj leple alatt – írja az Upworthy. Rettentően veszélyes küldetéseket hajtottak végre az éjszakai boszorkányoknak nevezett női pilóták, kezdetleges repülőgépekkel.
Kik azok az éjszakai boszorkányok?
A németek csak Nachthexeneknek (éjszakai boszorkányoknak) hívták őket, hiszen a bombabecsapódás előtti pillanatokban bajlós suhanást lehetett hallani, mintha egy boszorkány szállna le éppen a seprűjével.
A suhanó hangot az adta, hogy a nők lekapcsolták a repülőgép motorját, amint a célpont felé közeledtek, és lopakodva suhantak oda, mielőtt ledobták volna a bombát.
Így a becenév is passzolt az alakulathoz, amely egyébként kizárólag nőkből állt.
A küldetésük rendkívül veszélyes volt, beleértve a nők hiányos felszerelését is.
A legtöbb újoncpilóta még tinédzser volt, vagy a húszas évei elején járt, s ilyen fiatalon kellett megtanulniuk, hogy miként irányítsanak és lássanak el egy repülőgépet és minden körülmények között szolgálni tudjanak az egységben.
Kiképzésük egy évig tartott, pedig normál körülmények között több évbe telik elsajátítani ezeket az ismereteket.
Miben különbözött a férfi és a női katonák felszerelése és technikai eszközei?
Rozoga, rétegelt lemezből és vászonból készült repülőgépekkel harcoltak az éjszakai boszorkányok, amelyek elpusztításához elég lett volna egy nyomjelző lövedék, és a hölgyek „szárnyas koporsóban” végezték volna – állítja a Wright Múzeum. A repülő legmagasabb sebessége csupán 90 km/h volt és a két bomba, valamint a személyzet súlya miatt mindig alacsonyan szállt.
Ez túl jól látható célponttá tette a repülőgépeket, így a pilóták csak észrevétlenül, az éj leple alatt tudtak támadni.
A nők ki voltak téve az orosz tél szeszélyének, mivel a repülőgép felépítése nyitott volt, nem is beszélve arról, hogy csak éjszaka tudtak közlekedni, amikor a hőmérséklet egyébként is alacsonyabb az átlagnál. A History Channel szerint volt, hogy a repülőgépek annyira lehűltek, hogy tapintásuk le tudta volna hámlasztani a bőrt a kézről.
Mivel a légierőben még soha nem dolgoztak női pilóták, így a férfiak levetett egyenruháit kellett viselniük. A csizmáik orrába ágyneműcafatokat dugtak, hogy beleférjen a lábuk. A repülőgép kapacitása és a limitált források következtében olyan létfontosságú dolgokat is megvontak tőlük, mint a radart, a rádiókat, a gépfegyvereket, de még az ejtőernyőt is.
Ehelyett térképpel, vonalzóval, iránytűvel, stopperórával és ceruzával kellet dolgozniuk. Mikor pedig ki kellett menteniük magukat egy helyzetből csak remélni tudták, hogy elég közel vannak a talajhoz, hogy túléljék.
