Éjszakai boszorkányok tartották rettegésben a nácikat a II. világháborúban

Tudta, hogy a második világháború idején létezett egy éjszakai boszorkányoknak nevezett repülőgép-hadtest? Miért volt szükség a csak női pilótákból álló ezredre? Milyen körülmények között harcoltak a női katonák? Az alábbiakból kiderül.

Forrás: Upworthy2022. 10. 10. 14:31
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A második világháborúban a szovjet légierő 588. hadtestének elsődleges feladata volt a németek bombázása az éj leple alatt – írja az Upworthy. Rettentően veszélyes küldetéseket hajtottak végre az éjszakai boszorkányoknak nevezett női pilóták, kezdetleges repülőgépekkel.

 

Kik azok az éjszakai boszorkányok?

A németek csak Nachthexeneknek (éjszakai boszorkányoknak) hívták őket, hiszen a bombabecsapódás előtti pillanatokban bajlós suhanást lehetett hallani, mintha egy boszorkány szállna le éppen a seprűjével.

A suhanó hangot az adta, hogy a nők lekapcsolták a repülőgép motorját, amint a célpont felé közeledtek, és lopakodva suhantak oda, mielőtt ledobták volna a bombát. 

Így a becenév is passzolt az alakulathoz, amely egyébként kizárólag nőkből állt.
A küldetésük rendkívül veszélyes volt, beleértve a nők hiányos felszerelését is. 

A legtöbb újoncpilóta még tinédzser volt, vagy a húszas évei elején járt, s ilyen fiatalon kellett megtanulniuk, hogy miként irányítsanak és lássanak el egy repülőgépet és minden körülmények között szolgálni tudjanak az egységben.

Kiképzésük egy évig tartott, pedig normál körülmények között több évbe telik elsajátítani ezeket az ismereteket.

A bombabecsapódás előtti pillanatokban hallható suhanás adta a becenevet (Fotó: Youtube/NBC News Learn)

 

Miben különbözött a férfi és a női katonák felszerelése és technikai eszközei? 

Rozoga, rétegelt lemezből és vászonból készült repülőgépekkel harcoltak az éjszakai boszorkányok, amelyek elpusztításához elég lett volna egy nyomjelző lövedék, és a hölgyek „szárnyas koporsóban” végezték volna – állítja a Wright Múzeum. A repülő legmagasabb sebessége csupán 90 km/h volt és a két bomba, valamint a személyzet súlya miatt mindig alacsonyan szállt. 

Ez túl jól látható célponttá tette a repülőgépeket, így a pilóták csak észrevétlenül, az éj leple alatt tudtak támadni.

A nők ki voltak téve az orosz tél szeszélyének, mivel a repülőgép felépítése nyitott volt, nem is beszélve arról, hogy csak éjszaka tudtak közlekedni, amikor a hőmérséklet egyébként is alacsonyabb az átlagnál. A History Channel szerint volt, hogy a repülőgépek annyira lehűltek, hogy tapintásuk le tudta volna hámlasztani a bőrt a kézről.

A nyitott kétszárnyú repülőgépek még az I. világháborúban voltak korszerűek, az éjszakai boszorkányoknak mégis ebben kellett harcolniuk (Fotó: Youtube/NBC News Learn)

Mivel a légierőben még soha nem dolgoztak női pilóták, így a férfiak levetett egyenruháit kellett viselniük. A csizmáik orrába ágyneműcafatokat dugtak, hogy beleférjen a lábuk. A repülőgép kapacitása és a limitált források következtében olyan létfontosságú dolgokat is megvontak tőlük, mint a radart, a rádiókat, a gépfegyvereket, de még az ejtőernyőt is. 

Ehelyett térképpel, vonalzóval, iránytűvel, stopperórával és ceruzával kellet dolgozniuk. Mikor pedig ki kellett menteniük magukat egy helyzetből csak remélni tudták, hogy elég közel vannak a talajhoz, hogy túléljék.

 

Miért vetették be a női pilótákat a II. világháborúban a szovjetek?

A nagyjából negyvenfős alakulatot minden éjjel kiküldték, hogy egyenként 8-18 küldetést végezzenek el. Két repülőgéppel ment három pilóta, hogy csaliként a német jelzőfényt utánozzák, tüzelőtávolságra a harmadik géptől. 

A kicsi és lassú repülők egyetlen előnye a könnyű kezelhetőség volt, így a kecses repülést használták figyelemelterelésként. 

Amikor a harmadik gép navigátora jelzett a pilótának, akkor az leállította a motort és előkészült a bomba ledobására. Az összes repülőgép ezen a módon váltotta egymást egészen addig, amíg mindannyian le nem dobták a bombákat.

Az éjszakai boszorkányok nélkül nem sikerült volna kiszorítani a németeket a Szovjetunió területéről (Fotó: Youtube/NBC News Learn)

A németek akasztották rájuk az éjszakai boszorkányok becenevet, de a nők ezt büszkén viselték, s erre minden joguk meg is volt. 

Legnagyobb félelmük pedig az volt, hogy kiiktatja valamelyiküket egy német katona, aki azonnal megkapja a Vaskereszt kitüntetést.

1942 júniusától 1943 októberéig több mint 23 ezer bevetést bonyolítottak le, együttesen 28 ezer órát repültek és 26 ezer bombát vetettek be, amelyeknek több mint háromezer tonna volt a teljes súlyuk. Bombatámadásaik pusztítást végeztek a folyami átkelőhelyeken, vasúti síneken, üzemanyag-raktárakban, páncélozott autókban és egyéb értékes logisztikai célpontokban. Nagyjából 155 alkalommal pedig étel és lőszercsomagot dobtak le szovjet társaiknak.

A háború végére 32 éjszakai boszorkányt vesztett el a szovjet hadsereg. A szovjet légierő 588. éjszakai bombázó hadteste rengeteg kitüntetésben részesült

Abból a 89 katonából, akik megkapták a Szovjetunió Hőse kitüntetést, 22 Éjszakai Boszorkány volt.

Ennek ellenére, amikor a Szovjetunió hatalmas, a háború végét ünneplő parádét rendezett, az éjszakai boszorkányok nem szerepeltek a vendéglistán.

 

Az NBC videójában a hadtest egykori tagja számol be az éjszakai boszorkányok működéséről:

 

Hol vannak a világon különleges női alakulatok? 

Az oroszok nem először vetették be női katonáikat, amikor az 588. egységet felállították. A II. Miklós uralmát megdöntő orosz kormányzat 1917-ben kizárólag nőkből álló harcoló egységeket állított fel, hogy a háborúba belefáradt orosz katonák harci morálját javítsák – olvasható a MúltKor cikkében. Az egységekben megközelítőleg 5000 nő teljesített szolgálatot, de csak kisebb hányaduk vett részt harci műveletekben.

A Joszip Broz Tito által a második világháborúban vezetett, fénykorában mintegy 800 ezer fős, Jugoszláv Népfelszabadító Hadseregben 100 ezer női partizán, „partizanka” harcolt.

Az egyedülálló, illetve a férjezett, de gyermek nélküli hölgyeknek 1948 óta, azaz Izrael állam fennállásának kezdetétől a mai napig kötelező a katonai szolgálat a zsidó államban.

1962 és 2016 között 535 izraeli katonanő vesztette életét harci cselekményekben. 

1988-ban Izrael után Norvégia engedélyezte először a katonanők harctéri bevetését. 2014-ben pedig a norvég parlament megszavazta a nők kötelező katonai szolgálatát a skandináv országban.

A katonai szolgálat Észak-Koreában is kötelező a nőknek. Észak-Korea a negyedik legnagyobb hadsereggel rendelkező ország a világon, így nem meglepő, hogy a 18 és 25 év közötti nők mintegy 40 százaléka katonaként éli életét a kelet-ázsiai államban. 

 

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
Borítókép: Képernyőkép (Fotó: YouTube)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.